Puhr Ferenc
Puhr Ferenc (Lantosfalva, 1898. május 18. – Pécs, 1978. január 10.) gimnáziumi igazgató, nyelvész, germanista. ÉleteIfjúsága, tanulmányaiÖtgyermekes család legifjabb tagja.[2] 1910-14 között a kőszegi, 1914-18 között a győri bencés gimnáziumban tanult, 1916. május 29-étől 1918. szeptember 18-ig katonai szolgálatot teljesített, 1917 februárja és augusztusa között a tűzvonalban; leszerelésekor hadapródjelölt őrmester. 1918-tól Győrött kispap, 1921-től Zircen ciszterci novícius, majd a Bernardinum növendéke és a Pázmány Péter Tudományegyetemen teológus és bölcsészhallgató. A rendet elhagyta, 1925-től a Collegium Hungaricum tagjaként a Bécsi Egyetem hallgatója, 1927-ben latin-német szakos tanári oklevelet szerzett. Munkássága1926-1941 között a Bécsi Tudományos Akadémia bajor-osztrák szótárkészítő bizottságának a munkatársa volt, ahol a burgenlandi „heancek”-re vonatkozó adatok feldolgozásában vett részt. Munkásságáért a Bécsi Tudományos Akadémia, valamint az akkori magyar közoktatási miniszter írásbeli elismerésben részesítette.[2] 1926-1941 között a Széchenyi István Gyakorló Gimnázium német-latin szakos tanára. 1928-29-ben Pécsett az Erzsébet Tudományegyetem német nyelvi lektora, 1928-36 között a tanárképző intézet latin nyelv előadója. Széles körű közéleti tevékenységet is folytatott Pécsett, a Foederatio Emericana Quinque-Ecclesiensis vezető tisztségviselője, a pécsi székesegyházi római katolikus egyházközség képviselőtestületének tagja, a Pécs-belvárosi Katolikus Kör titkára volt.[2] A Nemzeti Szabadtanítás Pécsi Egyesülete ügyvezető igazgatója. 1941. november 6-án a Győri Magyar Királyi Állami Apponyi Albert Leánygimnázium igazgatói teendőinek ellátásával bízták meg. Győri működése alatt a székesfehérvári tankerület gimnáziumainak német nyelv tanulmányi felügyelője, Győr Szabad Királyi Város törvényhatósági iskolán kívüli népművelési bizottságának tagja, a Bencés Diákszövetség Győri Osztályának és a Győri Katolikus Kör választmányának tagja, a Collegium Hungaricum Szövetség tagja volt. A győri leánygimnáziumot 1950. augusztus 17-ig igazgathatta.[2] Pedagógiai hitvallása, iskolaszeretete és hite a háborús évek alatt többször is konfliktusba keverte a katonasággal, majd a kommunista hatalomátvételt követően az Államvédelmi Hatóság folyamatos zaklatásának volt kitéve. Egy tanévet a győri Czuczor Gergely Bencés Gimnáziumban tanított, majd visszatért Pécsre, ahol a Nagy Lajos Gimnázium tanáraként dolgozott. Szaktárgyait csak rövid ideig taníthatta, mert a német és a latin nyelv oktatását megszüntették, így ötven évesen rákényszerült, hogy megszerezze a matematika szaktanári minősítést is. 1959-ben nyugdíjba vonult, de aktív maradt, nyelvórákat adott, előadásokat tartott, fordított, lektorált. 1975-ben a burgenlandi tartományi kormány kitüntetésben részesítette. 1978. január 10-én hunyt el Pécsett.[2] Család1928. december 27-én házasságot kötött a pécsi születésű Molnár Máriával. Frigyükből három gyermek született, kislányuk csecsemő korában elhunyt, két fiuk közül az idősebb, László mérnök lett, az ifjabb Ferenc orvos.[3] Művei
Jegyzetek
Források
További információk
|
Portal di Ensiklopedia Dunia