Picocystis salinarum

Picocystis salinarum
Rendszertani besorolás
Domén: Eukarióták (Eukaryota) Csoport: Archaeplastida Csoport: Zöld színtestű növények (Viridiplantae) Csoport: Valódi zöldmoszatok (Chlorophyta) Csoport: Picocystophyceae Lopes dos Santos et al. 2017[1] Csoport: Picocystales Lopes dos Santos et al. 2017[1] Csoport: Picocystaceae Lopes dos Santos et al. 2017[1] Nemzetség: Picocystis Lewin et al. 2000[2] Faj: Picocystis salinarum
Tudományos név
Picocystis salinarum Lewin et al. 2000[2]
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Picocystis salinarum témájú rendszertani információt.

A Picocystis salinarum a valódi zöldmoszatok (Chlorophyta) monotipikus Picocystophyceae Picocystis nemzetsége egyetlen faja,[3][1] és a VII. C prazinofiton kládnak felel meg.[4]

Történet

2000-ben írták le Lewin et al.,[2] 2017-ben Lopes dos Santos et al. létrehozták számára a Picocystophyceae osztályt, a Picocystales rendet és a Picocystaceae családot,[1] de előtte rokonították például a Trebouxiophyceae osztállyal.[5]

Eredetileg a Chloropicaceae testvércsoportjaként írták le Lopes dos Santos et al.,[1] de Turmel et al. 2019-es tanulmánya szerint a Pycnococcaceae,[6] míg Yang et al. 2023-as tanulmánya szerint a Pseudoscourfieldiales vagy a Chloropicophyceae–Chlorophytina klád testvércsoportja.[7]

2024-ben de Luca et al. római kori stukkók biofilmjein is megtalálták.[8]

Morfológia

A Picocystis salinarum normál körülmények közt gömbölyű vagy ovális, tápanyaghiány esetén 3 lebenyes vagy tojás alakú. Réteges sejtfala poliarabinózt, mannózt, galaktózt és glükózt tartalmaz. E lebenyes alak miatt „Miki egérnek” is nevezik annak fejéhez való hasonlósága miatt. Általános kinézete hagyományos zöldmoszatra hasonlít.[1] Morfológiai alapon nehezen azonosítható gyűjtött mintákban, így gyakran hibásan vagy nem azonosítják. Több morfotípussal rendelkezik különböző méretekkel, melyek egy részében van háromlebenyes állapot, más részében nincs.[9]

Méretét 2005-ben Poretsky et al. „a bakterioplanktonhoz hasonlónak” írták le.[10]

Biokémia

Pigmentjei többnyire klorofill a és b, emellett több karotinoidot – például violaxantint, alloxantint, monadoxantint, neoxantint, diatoxantint és zeaxantint – termel.[2][11] Egyedi pigmentcsoportja és karotinoidmintája alapján különböztethető meg:[9] alloxantint és monadoxantint többnyire a Cryptophyta, míg diatoxantint elsősorban kovamoszatok termelnek, azonban egy Mytilus galloprovincialis-fertőző Chlorophyceae-fajban is kimutatták őket.[1]

Élőhely

Sós, hipersós bázikus tavakban él.[9][12] Eurihalin: 2010. január 20-án a Magadi-tó egy 1,4% sótartalmú ellenőrzőpontján, míg 2005-ben a 30% sótartalmú Katwe-tóban találták meg.[9] Leggyorsabban azonban 0,2–15% sótartalom mellett nő.[13] Tengeri környezetben nem ismert.[14]

A Picocystis az egyik legkisebb zöldmoszat. A Mono-tóban gyakori, ahol Miki egérnek is nevezik (vö. baloldalt lent).

2024-ben baiai fürdőkben római kori stukkókon is észlelték de Luca et al.[8]

Ökológia

A hasadékvölgyek sós tavaiban gyakori – magas Arthrospira-biomassza mellett átmenetileg domináns lehet[15] – 2006 szeptemberében az Arthrospira-populáció jelentős csökkenése mellett a Picocystis-populáció literenként 3,4 milliárd sejtre nőtt a Nakuru-tóban, és a fitoplankton-biomassza 54%-át adta. Típushelye egy 10% sókoncentrációjú kaliforniai tó.[9]

Az oxiklinben sűrű lemezt alkot, ott a hipoxia védelmet nyújt az ellen, hogy az Artemia megegye, vagy az arzenit-reduktáz transzkripcióját kevés oxigén nem gátolja.[16]

Életciklus

Életciklusában nem ismert ostoros állapot, és sose termel pikkelyeket.[7][17]

Genetika

Kis (81 118–81 133 bp),[18][7] kevésgénes, körkörös ptDNS-e van, ennek GC-tartalma 37,2%, génsűrűsége más prazinofiton kládokénál (például Nephroselmis és Pyramimonas) és a legtöbb Chlorophytina-fajénál magasabb. A Chloropicophyceae ptDNS-ével szemben van rRNS-kódoló IR, mérete és génkészlete nagyobb, intronja nincs.[6]

A P. salinarum mtDNS-e 51 918 bp hosszú,[18] és GC-tartalma 67,7%, fehérjekódoló génjeiké pedig 67,9%.[19] de vannak ennél jóval hosszabb mtDNS-ű Picocystis-fajok is – egy még leíratlan Picocystis-faj L7 törzse mtDNS-e például 96 999 bp hosszú.[20] A mtDNS a ptDNS-hez hasonlóan rendelkezik rRNS-kódoló IR-szakasszal, ez feltehetően ősi jellemző, mivel jelen van a Mamiellophyceae és a Prasinodermophyta mitokondriumaiban is.[6]

Több Chlorophytina-fajtól eltérően, de a többi zöld növényhez hasonlóan nem rendelkezik APAF1C/WD40 domént kódoló génekkel.[21]

Jelentőség

Bár római stukkók biofilmjein megtalálható, tanulmányok híján nem ismert szerepe a kulturális örökségek állagromlásában vagy -megőrzésében.[8]

Ben-Ouada et al. kimutatták, hogy jelentősen – 25–73%-kal – csökkenti a diklofenák mennyiségét, de csak kevesebb mint 1%-át adszorbeálja.[22]

Jegyzetek

1. Lopes dos Santos A, Pollina T, Gourvil P, Corre E, Marie D, Garrido JL, Rodríguez F, Noël MH, Vaulot D, Eikrem W (2017. október 1.). „Chloropicophyceae, a new class of picophytoplanktonic prasinophytes”. Sci Rep 7. DOI:10.1038/s41598-017-12412-5. PMID 29070840. PMC 5656628. 
2. Lewin RA, Krienitz L, Goericke R, Takeda H, Hepperle D (2000). „Picocystis salinarum gen. et sp nov (Chlorophyta) - a new picoplanktonic green alga”. Phycologia 39 (6), 560–565. o. DOI:10.2216/i0031-8884-39-6-560.1. 
3. Guiry, M. D.: Picocystis. AlgaeBase. World-wide electronic publication, National University of Ireland, Galway
4. Adl SM, Bass D, Lane CE, Lukeš J, Schoch CL, Smirnov A, Agatha S, Berney C, Brown MW, Burki F, Cárdenas P, Čepička I, Chistyakova L, Del Campo J, Dunthorn M, Edvardsen B, Eglit Y, Guillou L, Hampl V, Heiss AA, Hoppenrath M, James TY, Karnkowska A, Karpov S, Kim E, Kolisko M, Kudryavtsev A, Lahr DJG, Lara E, Le Gall L, Lynn DH, Mann DG, Massana R, Mitchell EAD, Morrow C, Park JS, Pawlowski JW, Powell MJ, Richter DJ, Rueckert S, Shadwick L, Shimano S, Spiegel FW, Torruella G, Youssef N, Zlatogursky V, Zhang Q (2019. január 19.). „Revisions to the Classification, Nomenclature, and Diversity of Eukaryotes”. J Eukaryot Microbiol 66 (1), 4–119. o. DOI:10.1111/jeu.12691. PMID 30257078. PMC 6492006. 
5. Kohli GS, John U, Van Dolah FM, Murray SA (2016. január 19.). „Evolutionary distinctiveness of fatty acid and polyketide synthesis in eukaryotes”. ISME J 10 (8), 1877–1890. o. DOI:10.1038/ismej.2015.263. PMID 26784357. PMC 5029157. 
6. Turmel M, Lopes Dos Santos A, Otis C, Sergerie R, Lemieux C (2019. április 1.). „Tracing the evolution of the plastome and mitogenome in the Chloropicophyceae uncovered convergent tRNA gene losses and a variant plastid genetic code”. Genome Biol Evol 11 (4), 1275–1292. o. DOI:10.1093/gbe/evz074. PMID 30937436. PMC 6486808. 
7. Yang Z, Ma X, Wang Q, Tian X, Sun J, Zhang Z, Xiao S, De Clerck O, Leliaert F, Zhong B (2023. szeptember 11.). „Phylotranscriptomics unveil a Paleoproterozoic-Mesoproterozoic origin and deep relationships of the Viridiplantae”. Nat Commun 14. DOI:10.1038/s41467-023-41137-5. PMID 37696791. PMC 10495350. 
8. de Luca D, Piredda R, Scamardella S, Martelli Castaldi M, Troisi J, Lombardi M, de Castro O, Cennamo P (2024. november 1.). „Taxonomic and metabolic characterisation of biofilms colonising Roman stuccoes at Baia's thermal baths and restoration strategies”. Sci Rep 14. DOI:10.1038/s41598-024-76637-x. PMID 39487240. PMC 11530618. 
9. Krienitz L, Bock C, Kotut K, Luo W (2012. január 31.). „Picocystis salinarum (Chlorophyta) in saline lakes and hot springs of East Africa” (angol nyelven). Phycologia 51 (1), 22–32. o. DOI:10.2216/11-28.1. 
10. Poretsky RS, Bano N, Buchan A, LeCleir G, Kleikemper J, Pickering M, Pate WM, Moran MA, Hollibaugh JT (2005. július 1.). „Analysis of microbial gene transcripts in environmental samples”. Appl Environ Microbiol 71 (7), 4121–4126. o. DOI:10.1128/AEM.71.7.4121-4126.2005. PMID 16000831. PMC 1168992. 
11. Lopes Dos Santos A, Gourvil P, Rodríguez F, Garrido JL, Vaulot D (2016. február 1.). „Photosynthetic pigments of oceanic Chlorophyta belonging to prasinophytes clade VII”. J Phycol 52 (1), 148–155. o. DOI:10.1111/jpy.12376. PMID 26987097. 
12. Stamps BW, Nunn HS, Petryshyn VA, Oremland RS, Miller LG, Rosen MR, Bauer KW, Thompson KJ, Tookmanian EM, Waldeck AR, Loyd SJ, Johnson HA, Stevenson BS, Berelson WM, Corsetti FA, Spear JR (2018. november 1.). „Metabolic capability and phylogenetic diversity of Mono lake during a bloom of the eukaryotic phototroph Picocystis sp. strain ML”. Appl Environ Microbiol 84 (21). DOI:10.1128/AEM.01171-18. PMID 30120120. PMC 6193381. 
13. Schapira M, Buscot MJ, Pollet T, Leterme SC, Seuront L (2010. február 24.). „Distribution of picophytoplankton communities from brackish to hypersaline waters in a South Australian coastal lagoon”. Saline Syst 6. DOI:10.1186/1746-1448-6-2. PMID 20178652. PMC 2847571. 
14. Tragin M, Vaulot D (2018. szeptember 19.). „Green microalgae in marine coastal waters: The Ocean Sampling Day (OSD) dataset”. Sci Rep 8. DOI:10.1038/s41598-018-32338-w. PMID 30232358. PMC 6145878. 
15. Leboulanger C, Agogué H, Bernard C, Bouvy M, Carré C, Cellamare M, Duval C, Fouilland E, Got P, Intertaglia L, Lavergne C, Le Floc'h E, Roques C, Sarazin G (2017. január 3.). „Microbial diversity and cyanobacterial production in Dziani Dzaha Crater Lake, a unique tropical thalassohaline environment”. PLoS One 12 (1). DOI:10.1371/journal.pone.0168879. PMID 28045976. PMC 5207672. 
16. Edwardson CF, Hollibaugh JT (2017. május 26.). „Metatranscriptomic analysis of prokaryotic communities active in sulfur and arsenic cycling in Mono Lake, California, USA”. ISME J 11 (10), 2195–2208. o. DOI:10.1038/ismej.2017.80. PMID 28548659. PMC 5607362. 
17. Lemieux C, Turmel M, Otis C, Pombert JF (2019. szeptember 6.). „A streamlined and predominantly diploid genome in the tiny marine green alga Chloropicon primus”. Nat Commun 10. DOI:10.1038/s41467-019-12014-x. PMID 31492891. PMC 6731263. 
18. Duperron S, Halary S, Bouly JP, Roussel T, Hugoni M, Bruto M, Oger P, Duval C, Woo A, Jezequiel D, Ader M, Leboulanger C, Agogue H, Grossi V, Trousselier M, Bernard C. „Transcriptomic insights into the dominance of two phototrophs throughout the water column of a tropical hypersaline-alkaline crater lake (Dziani Dzaha, Mayotte)”. Front Microbiol. (Hozzáférés: 2025. január 7.) 
19. Pánek T, Barcytė D, Treitli SC, Záhonová K, Sokol M, Ševčíková T, Zadrobílková E, Jaške K, Yubuki N, Čepička I, Eliáš M (2022. március 17.). „A new lineage of non-photosynthetic green algae with extreme organellar genomes”. BMC Biol 20. DOI:10.1186/s12915-022-01263-w. PMID 35296310. PMC 8928634. 
20. Hollibaugh JT, Lorenz W, Workman N, Oremland RS, McCann SH: Picocystis sp. L7 mitochondrion, complete sequence, whole genome shotgun sequence. (Hozzáférés: 2025. január 7.)
21. Kwantes M, Wichard T (2022. március 2.). „The APAF1_C/WD40 repeat domain-encoding gene from the sea lettuce Ulva mutabilis sheds light on the evolution of NB-ARC domain-containing proteins in green plants”. Planta 255 (4). DOI:10.1007/s00425-022-03851-0. PMID 35235070. PMC 8891106. 
22. Sánchez-Sandoval DS, González-Ortega O, Vazquez-Martínez J, García de la Cruz RF, Soria-Guerra RE (2022. augusztus 6.). „Diclofenac removal by the microalgae species Chlorella vulgaris, Nannochloropsis oculata, Scenedesmus acutus, and Scenedesmus obliquus”. 3 Biotech 12 (9). DOI:10.1007/s13205-022-03268-2. PMID 35945985. PMC 9357248. 

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Picocystis című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk