|
Pedinophyceae
A Pedinophyceae a valódi zöldmoszatok (Chlorophyta) egyik osztálya.[2] TörténetEgyik első leírt faja a Protoeuglena noctilucae, melyet eredetileg Szubrahmanjan írt le e néven 1954-ben még az Eugleninae tagjaként, 1976-ban Sweeney abból kivette, és áthelyezte a Pedinomonas nemzetségbe.[3] Sose sorolták Øjvind Moestrup írta le a kládot 1991-ben, majd Fawley et al. módosították leírását, ez Adl et al. 2012-es rendszertanában jelent meg először.[1] Korábban a Viridiplantae ősi ágának tekintették, de Turmel et al. 71 plasztiszfehérje elemzésével a Pedinomonast a Chlorellales tagjaként írták le, megkérdőjelezve a Pedinophyceae önállóságát, de a Chlorellales és a Pedinophyceae kapcsolatát Marin 2011-ben cáfolta 37 valódizöldmoszat-faj, így 6 Pedinophyceae-faj rRNS-elemzésével.[4] Bár a prazinofiton csoportokhoz hasonlóan ősi Viridiplantae-csoportnak tekintették, a Pedinophyceae nem volt jelentősen molekuláris filogenetikailag vizsgált klád, ezért a prazinofiton csoportoktól eltérően nem volt jelentős számú 18S rDNS-szekvencia elérhető hozzá.[4] Irina A. Miljutina et al. fedezték fel először környezeti DNS-ben.[5] MorfológiaAszimmetrikus[4] egyostorú egysejtű, alapi testei az óramutató járásával ellentétesen helyezkednek el, ostorait merev vagy vastag szőrök fedik. 1 parietális kloroplasztisza van.[1] Ostora körül mélyedés lehet.[3] Pikkelye nincs, ez a sejttestet vagy az ostorokat fedő pikkelyekkel rendelkező prazinofiton kládoktól való megkülönböztetésre korábban használt morfológiai jellemző; azonban rendelkezhet tuberkulumokkal, pikkelyszerű részecskékkel vagy hátulsó, nem teljes héjjal.[4] A sejt 2,5–10 μm hosszú, 1–4,5 μm átmérőjű, aszimmetrikus, tojás vagy ellipszoid alakú, gyakran lapult.[4] ÉletciklusÉletciklusában sosincs fikoplaszt, mitózisa zárt, mitózisorsója állandó.[1] ÉletmódSzabadon élő és endoszimbionta fotoszintetikus fajai vannak.[6] GenetikaRibulóz-biszfoszfát-karboxiláz-oxigenáza nagy egységének szekvenciái alapján először 1995-ben igazolták Daugbjerg et al., hogy a Pedinomonas és a Resultomonas (korábban Resultor) a prazinofiton csoportoktól független kládot alkotnak.[4] Első szekvenált mtDNS-e a Pedinomonas minoré, ennek hossza 25 137 bp, 23 gént tartalmaz, GC-tartalma 22,2%, nem kódoló szakaszai nagy részét (mintegy 40%) teszik ki, és 1999-ben szekvenálták. Bár kevés génje van, mely a sejtlégzésben, az elektrontranszportban és az oxidatív foszforilációban részt vesz, aerob. Nincs 5S rRNS-e vagy riboszomális fehérjéje, kevés tRNS-génje (9) van, és nagy ribonukleoprotein-kódoló génje töredezett és átrendezett.[7] Egy Marsupiomonas-faj azonban 39 gént – közel kétszer annyit, mint a P. minoré, tartalmaz, bár mérete csak 24 252 bp. Ennek GC-tartalma (51,4%) viszont több mint kétszerese a P. minorénak.[8] A Pedinomonas rendelkezik az UGA triptofánra való transzlációjával trnW(uca) génje révén, ezzel szemben a Marsupiomonas NIES 1824 nem. A Pedinomonasszal szemben a Marsupiomonas génjei mind intron nélküliek, de hozzá hasonlóan azonos DNS-szálon vannak. A két klád génsorrendje azonban jelentősen különbözik, továbbá a Marsupiomonasban kevés UUR kodon van, de jóval gyakoribbak az AGR kodonok, ezek Turmel et al. 2020-as tanulmánya szerint arginin helyett alanint kódolnak.[8] A Lepidodinium chlorophorum plasztisza a Pedinophyceae tagja vagy közeli rokona lehet. Ebben nincs peridinin, így Kamikawa et al. „nem kanonikusnak” írta le. A L. chlorophorum ptDNS-e 66 223 bp, 32 117 bp-ral kisebb, mint a P. minoré a II. csoportbeli intronoktól és a génduplikációktól függetlenül, génsűrűsége nagyobb, átírási kódjaik pedig kissé eltérnek – a P. minoré hagyományos, míg a L. chlorophoruméban az AUA metionint kódol.[9]:1. táblázat 60 gén közös a két ptDNS-ben, a Pedinomonas 14 olyan génnel rendelkezik, mely a Lepidodiniumban nincs, utóbbiban viszont nincs az előbbiben hiányzó gén.[9]:2. ábra RendszertanBelsőAdl et al. 2019-es rendszertana szerint 2 nemzetsége van, ezek a Marsupiomonas és a Pedinomonas.[1] Korábban több nemzetséget is önállóként írtak le, például a Protoeuglena egyetlen faja, a Protoeuglena noctilucae[4] előbb a Pedinomonas faja lett (Pedinomonas noctilucae), de 2016-ban Wang et al. 3 gén elemzése alapján visszaállították e korábbi nevet.[6] Nem ismert azonban a Noctiluca és más páncélos ostorosok endoszimbiontái pontos filogenetikája.[3] Fajait magi és plasztiszban kódolt rRNS-operonjaik alapján csoportosítják.[10] KülsőMarin 2011-es tanulmánya szerint a Chlorophytina testvér-[4] vagy bazális kládja.[8] JelentőségA Noctiluca scintillans endoszimbiontájaként a P. noctilucae hozzájárulhat autotróf kládjai állatokat mérgező virágzásához.[3] A Pedinomonas minor a Lepidodinium chlorophorum endoszimbiontájaként klorofill a- és b-tartalma miatt lehetővé teszi annak zöld színét. Ez utóbbi az egyik első ismert zöldmoszat-eredetű plasztisszal rendelkező páncélosostoros-nemzetség tagja,[9] és sok átlátszó exopolimer-részecske termelőjeként kagylók halálát okozza, és a szénciklusban is részt vesz.[11][12] Jegyzetek
További információk |
Portal di Ensiklopedia Dunia
