Parti tarisznyarák

Parti tarisznyarák
Belgiumi példány
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda) Altörzs: Rákok (Crustacea) Osztály: Felsőbbrendű rákok (Malacostraca) Alosztály: Eumalacostraca Öregrend: ?Eucarida Rend: Tízlábú rákok (Decapoda) Alrend: ?Úszórákok (Pleocyemata) Alrendág: Rövidfarkú rákok (Brachyura) Család: Úszó tarisznyarákok (Portunidae) Nem: Carcinus Leach, 1814 Faj: C. maenas
Tudományos név
Carcinus maenas (Linnaeus, 1758)
Szinonimák
Cancer granarius Herbst, 1783 Cancer granulatus Say, 1817 Cancer maenas Linnaeus, 1758 Cancer pygmeus Fabricius, 1787 Cancer rhomboidalis Montagu, 1804 Cancer viridis Herbst, 1783 Carcinus granulatus Smith, 1857 Carcinus moenas (Linnaeus, 1758) Megalopa montagui Leach, 1817 Portunus carcinoides Kinahan, 1857
Elterjedés
A parti tarisznyarák elnagyolt elterjedési térképe. A kék területeken endemikus faj; a vörös területeken invazív vagy behurcolt faj. A fekete pontok azokat a felbukkanásait jelzik, melyek nem vezettek invázióhoz, a zöld területek pedig a potenciális elterjedési területei a fajnak
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Parti tarisznyarák témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Parti tarisznyarák témájú médiaállományokat és Parti tarisznyarák témájú kategóriát.

A parti tarisznyarák (Carcinus maenas) a felsőbbrendű rákok (Malacostraca) osztályának tízlábú rákok (Decapoda) rendjébe, ezen belül az úszó tarisznyarákok (Portunidae) családjába tartozó faj.

Előfordulása

A parti tarisznyarák lényegében az Atlanti-óceán északi részén élő faj. Előfordul az Amerikai Egyesült Államokban Új-Anglia partjaitól kezdve egészen a földközi-tengeri partokig.

Megjelenése

A parti tarisznyarák hátpáncéljának átmérője legfeljebb 9 centiméter. A nőstény páncéljának az alsó része pirosas-narancsszínű. A potroh vége („farok”) behajlik a potrohpajzs alá. A hím páncéljának az alsó része zöldessárga. A farok ugyanolyan hosszú és visszahajló, mint a nőstényé, de annál keskenyebb, és hegyesebb a vége. A hátpáncél védi az egész testet, beleértve a lábakat is. A növekvő állat időnként leveti páncélját, az új „külső váz” egy ideig még puha. Az állatnak tíz lába van. Az első pár láb, fogazott fogószervvé módosult (ollós láb), a további nyolc járóláb fürge, oldalazó rákmozgást tesz lehetővé. A szemek mozgatható nyélen ülnek; ha nincs szükség rájuk, behúzhatók.

Életmódja

A parti tarisznyarák magányos, alkalmazkodó faj. Az állat közvetlenül az árapály határán él. Majdnem mindent megeszik, akár élő, akár holt: férgek, kisebb garnélarákok, puhatestűek, csontos halak és más tarisznyarák-fajok.

Szaporodása

A párzási időszak az év minden szakában lehet. A nőstény csak a páncél levetése után, a puhabőrű szakaszban termékeny. Amint ledobta páncélját, a hím megtermékenyíti. A sperma mindaddig tárolódik a nőstény testében, amíg megkezdődik a peteképződés. A megtermékenyült peték ragacsos masszát alkotva lógnak a nőstény testén; az állat maga alá hajtott széles farkával tartja szorosan a „csomagot”. A peték száma több ezer is lehet. A kifejlődéshez 12-18 hét kell, hogy elteljen. A peték szabadon úszkáló lárvákká alakulnak; maguk is részei a tengeri planktonnak. A lárvák több hétig sodródnak a tengerben, míg leereszkednek a fenékre, ahol elkezdődik az átváltozásuk.

Források

• Csodálatos állatvilág, (Wildlife Fact-File). Budapest: Mester Kiadó (2000). ISBN 963-86092-0-6 
• Carcinus maenas (Linnaeus, 1758) WoRMS
• Linnaeus, C. (1758). Systema Naturae per regna tria naturae, secundum classes, ordines, genera, species, cum characteribus, differentiis, synonymis, locis. Editio decima, reformata [10th revised edition], vol. 1: 824 pp. Laurentius Salvius: Holmiae.
• Museum Victoria: Introduced marine organisms in Port Phillip Bay