|
Potroh A potroh (abdomen) az ízeltlábú állatok leghátsó, egyik fő testtája. A különböző állatcsoportokban felépítése és egyéb tulajdonságai nem azonosak, azonban minden esetben a test jelentős hányadát alkotja, valamint létfontosságú szervek találhatók benne. Az ízeltlábúak különböző csoportjainál különféle módokon jelenik meg, a funkciója is eltérhet.[1]
Az ízeltlábúak törzsén belül a soklábúak altörzsén belüli fajok kivételével mindegyikre jellemző.[2]
Rovarok A rovaroknál (Insectia) potroh 12 embrionális (többé-kevésbé egyforma) szelvényből épül fel, azonban a kifejlett példányon többnyire csak 10–11 szelvény ismerhető fel. A háti-, hasi- és oldallemezeket rugalmas interszegmentális hártya köti össze. Mindig a tor után következik, ezzel van összenőve. Széles alappal (pl. poloskák), vagy akár egészen vékony kocsánnyal (pl. francia darázs) csatlakozik a torhoz.[1] Potroh szerveiLepkéknél a potroh végénél elhelyezkedő hasi interszegmentális hártyákon találjuk a szexferomon-mirigysejteket. A légcsövek (stigmák) rendszerint a potroh két oldalán nyílnak, innen hálózzák be a rovar testét a trachearendszeren keresztül. A potrohban található a rovarok idegrendszerének egyik jelentős része, hiszen a rovarok idegrendszere három feji-, és egy hasdúcláncból áll. A szelvényenként 1-1 pár idegdúcot konnektívumok kapcsolják össze.
FüggelékekA rovarok potrohán gyakran megfigyelhetők különféle kinövések, függelékek, melyek a legkülönfélébb funkcióval rendelkeznek. Nagyrészt ősi lábak módosulatai vagy maradványai, illetve lehetnek a szaporító szervrendszer módosult szervei.  Fartoldalék (cercus)A fartoldalékok sok rovarfajnál előfordulnak, gyakran csak érzékelő funkciót látnak el (csótányok), de egyes fajoknál használhatók fegyverként (fülbemászók), vagy a párzást segítő képletként (szitakötők). Sok rovarfajnál a cerkusz olyan apró és csökevényes, hogy szabad szemmel észre sem vehetők, azonban közelebbről vizsgálva fellelhetők a nyomai.   Tojócső (ovipositor)Sok rovarfajnál a potroh végén tojókampó, vagy tojócső helyezkedik el, melyek elsősorban a peték lerakásának szervei. Gyakori, hogy érzékeny szőrökkel fedett, mellyel a petéző egyedek tökéletesen kiválaszthatják a peték lerakásához szükséges közeget. Ezen ivarképletek vizsgálata az egyes fajok ivarainak, illetve fajok, más fajoktól való elkülönítésében is nagy szerepet játszik.[3] A tojócső gyakorta erős, szúrásra is alkalmas, mivel sok faj növényekbe (gubacsdarazsak), illetve más állatokba (fémfürkészek) helyezi petéit.[2] Fullánk (aculeus)A hártyásszárnyúak potrohvégében elhelyezkedő módosult tojócső, mely védekezés illetve támadás célját szolgálja. Feladata, méreg juttatása az ellenséges állat bőre alá. Általában méregmirigy csatlakozik hozzá, innen pumpálja az állat a bőr alá a mérget. A házi méhek dolgozóinak fullánkján 21–25 visszahajló horog található. Ez gondoskodik arról, hogy a fullánk bent maradjon a megszúrt emlős bőrében, és a méregmirigyekkel együtt kiszakadjon a méhből. A fullánk kiszakadása esetén a méregmirigyet körbevevő izmokat az idegek mozgatni kezdik. Ez belepumpálja az áldozat bőrébe a méreghólyag tartalmát. A méhkirálynők fullánkján csupán 3–5 ilyen visszahajló horog található, így ő az emlősök bőréből is vissza tudja húzni a fullánkját.[4] Pókszabásúak A pókszabásúak teste két nagy testtájra tagolódik, egy előtestre (fejtor, prosoma, cephalothorax) valamint egy utótestre (potroh, opisthosoma, abdomen). (Az általánosan használt kifejezések, mint fejtor és potroh nem helytállóak, mert sehol nem tudták kimutatni a fej, tor, potroh tagolódást, így nincs bizonyíték az összenövésre.[5]) A pókszabásúak esetében az utótest tartalmazza a légző-, emésztő-, és ivarszerveket. Itt található a pókok, álskorpiók és egyes atkák esetében a szövőmirigy is. A pókszabásúak légzése lemezes tracheatüdővé módosult légcsövekkel történik.[6] PókokA pókok teste előtestre, és hozzá keskeny alappal csatlakozó utótestre tagolódik. Az utótest az alsórendű pókok kivételével szelvényezetlen.[5]  SkorpiókA skorpiók (Scorpiones) erősen szelvényezett utóteste egy széles előpotrohra és a farokszerűen elvékonyodó utópotrohra tagolódik, mely hegyes méregtövisben végződik, melyben a páros méregmirigy vezetéke nyílik. Az álskorpiók (Pseudoscorpiones) testének tagolódása hasonlít a skorpióékéra, csak lényegesen kisebbek és utótestük vége nem keskenyedik el farokszerűen és nem végződik méregtövisben, hanem lekerekített.[2][7]  OstorfarkúakAz ostorfarkúak (Uropygi) lapos testű, skorpiókra emlékeztető pókszabásúak. Hosszúkás előtestükhöz keskeny alappal csatlakozik az utótest, melynek utolsó három szelvénye elkeskenyedve utópotrohot alkot, melyhez hosszú ízelt farokostor csatlakozik. Farokostoruk tövében méregmirigyek nyílnak, mellyel támadás esetén védekezésül hangya- és ecetsavat permeteznek a levegőbe.  AtkákAz atkák (Acari) teste tagolatlan, elő- és utótestük összenőtt, testük szelvényezetlen. A fajok nagy részének kemény kutikula védi egész testét, de vannak fajok (pl. kullancsok), melyek testének hátsó fele puha, tágulékony kutikulával rendelkezik, így hatalmas mennyiségű táplálékot képesek egyszerre magukhoz venni, így méretük, akár sokszorosára is nőhet egy vérszívást követően.[2][6] Rákok A rákok (Crustacea) teste a rovarokéhoz hasonlóan hármas tagolású, fejre, torra és potrohra tagolódik, bár testtájaik nem homológok a rovarok testtájaival. Potrohlábak csak a felsőbbrendű rákok osztályában fordulnak elő. Náluk a potroh mindig 6+1 szelvényből áll (a plusz egy szelvény a potroh végén található telson). A potrohlábaknak szerepe lehet az állat mozgásában (úszó vagy ugrólábak) a párzásban illetve az ivadékgondozásban. Az ászkarákok kopoltyúi is a potrohlábak tövében találhatóak. Az Oniscidea csoportban a potrohlábak exopoditja fehérszervvé (tracheális szerv) alakul, ami a szárazföldi rákok (pl. pinceászkák) légzését segíti. Előfordulhat a tor és a potroh egyes szelvényeinek összenövése, például a gályarákok (Remipedia) osztályában.[8] Jegyzetek
|
Portal di Ensiklopedia Dunia
