|
PZL TS–11 Iskra
A PZL TS–11 Iskra ( TS – Tadeusz Sołtyk) lengyel sugárhajtású oktató és gyakorló repülőgép, melyet a WSK-Mielec repülőgépgyár gyártott. A lengyel és az indiai légierő rendszeresítette. A típus napjainkban is a lengyel légierő alapvető gyakorló repülőgépe. TörténeteA lengyel légierőben az 1950-es években szolgálatban állított sugárhajtású vadászrepülőgépek pilótáinak kiképzése során felmerült igény alapján kezdték el a fejlesztését 1957-ben Tadeusz Sołtyk főkonstruktőr vezetésével (a TS típusjelzés a tervező nevének kezdőbetűiből ered). A repülőgép tervezésével egyidejűleg kezdték el a hozzá szánt gázturbinás sugárhajtómű fejlesztését is. A hajtómű csúszása miatt az első prototípusokba a 7,8 kN tolóerejű, Jugoszláviából beszerzett brit Armstrong Siddeley Viper 8 gázturbinás sugárhajtómű került. A prototípus ezzel a hajtóművel 1960. február 5-én hajtotta végre első felszállását, a pilóta Andrzej Abłamowicz volt. A következő prototípusokba és a nullszéria gépeibe már a WSK PZL-Rzezsównál gyártott lengyel WSK HO–10 hajtómű került, ezekbe a gépekbe gépágyút is építettek. Sorozatgyártása 1963-ban kezdődött el a WSK-Mielecnél. A géphez szánt hajtómű sorozatgyártása 1966-ban kezdődhetett el, ettől kezdve ez került a gépekbe a végleges, 9,8 kN tolóerejű SO–1 hajtómű. Később az SO–1 növelt élettartamú és tolóerejű változatát, az SO–3-t, majd a 10,8 kN tolóerejű SO–3W-t építették a gépekbe. 1964-ben a prototípus kategóriájában több repülési világrekordot is felállított.[1] A repülőgép részt vett a Varsói Szerződés egységes kiképző és gyakorló repülőgépére kiírt pályázaton. A Szovjetunióban végzett repülési teszteken a szovjet Jak–30 érte el a legjobb teljesítményt, míg az L–29 mellett az üzembiztosság és a kiforrottabb konstrukció szólt. A TS–11 az összehasonlító tesztek alapján rosszabb jellemzőket mutatott, mint a két másik gép. Végül – valószínűleg politikai döntés alapján – a csehszlovák L–29 Delfínt választották ki sorozatgyártásra és az egységesített kiképző repülőgépként történő rendszeresítésre. Lengyelország azonban nem a Delfín rendszeresítése mellett döntött, hanem kitartott saját konstrukciója mellett. Így a TS–11-t nagy mennyiségben csak Lengyelország rendszeresítette, ahol máig szolgálatban áll. A sorozatgyártás Mielecben, a WSK-Mielec repülőgépgyárban folyt. A típust külföldi vásárlóknak is felkínálták, de nem ért el piaci sikereket. A sorozatgyártás 1987-es befejezéséig 424 db gép készült. 50 db TS–11 Iskra bis D változatot 1975-ben Indiának adtak el, majd az 1990-es évek elején még további 50 db-t. A 2000-es évek elején még több mint száz példány állt hadrendben. Utódjául az I–22 Irydát szánták, de a magas fejlesztési költségek miatt ezt a programot felfüggesztették, a gépből csak néhány prototípus és egy kisebb sorozat készült. Alkalmazása
Műszaki jellemzői Hagyományos elrendezésű, középszárnyas, teljesen fémépítésű repülőgép, trapéz alakú szárnyakkal. A hajtómű levegőbeömlő nyílásait kétoldalt, a szárnytőben alakították ki. A hajtómű fúvócsöve a farokrész alatt található, emiatt a repülőgép megjelenése kissé szokatlan. A hermetizált pilótafülkében két katapultülés található. A TS–11 Iskra R változatot leszámítva a gépek nem rendelkeznek radarral. Beépített fegyverzetét a törzs jobb oldalán lévő gondolába beépített 1 db 23 mm-es 115P (lengyel gyártmányú NR–23) gépágyú alkotja, 40 db lőszerrel. Lehetőség van 150P típusú gépágyú beépítésére is. A szárnyakon kialakított 2–2 db fegyverfelfüggesztő pontokra összesen 400 kg-nyi fegyverzet szerelhető, köztük 100 kg-os légibombák, Mars–4 és Zeus–1 konténerekben SZ–5, SZ–5K és SZ–5M földi célok elleni nem irányítható rakéták, valamint S–13 fotógéppuska. A bis D változatra 7,62 mm-es géppuskakonténerek is felszerelhetők. a gép ASP–3NM-1 giroszkópos félautomata célzóberendezéssel rendelkezik. Típusváltozatok
Műszaki adatai (TS–11 Iskra bis D)_(14392006473).jpg) Tömeg- és méret-adatok
Hajtómű
Repülési adatok
Hasonló repülőgépekJegyzetek
További információk |
||||||||||||||||||||||||||||
Portal di Ensiklopedia Dunia
