PöszeségA pöszeség eltérés az anyanyelvi közösség kiejtési normáitól. Nem tartoznak ide a nyelvjárások jellegzetességei, mert ezek is részei a normának. A beszédhangok torzulhatnak (diszlália), megváltozhatnak (paralália), vagy ki is maradhatnak (alália). A hibák jelentkezhetnek csak bizonyos helyzetekben (szó elején, belsejében, vagy végén), egyes szavakban, vagy a hangok ejtődhetnek hol helyesen, hol hibásan. A torzítás és a helyettesítés többnyire a sziszegő hangokat (s, sz, c, cs, z, zs) és az r hangot érinti, a kimaradás pedig többnyire a h hanggal fordul elő. Ez a beszédhiba akár előnyös is lehet, mert az egyes nyelvek hangbázisa eltér. Ezért egy idegen nyelven helyesnek számíthat az anyanyelven helytelen ejtés. Így a raccsolás segíthet a francia, a selypítés pedig az angol szavak kiejtésében. FelosztásaLehet
Minél több hangra terjed ki a hiba, annál nehezebben érthető a beszéd. Szélsőséges esetben a beszédet nagyon nehéz megérteni, mert az összes mássalhangzó érintett. Amennyiben a beszélőszervek épek, ez az általános hiba is javítható. A legelterjedtebb hibák mellett más hibák is előfordulnak. Ezek nevét a megfelelő görög vagy héber betű nevéből képezik.
Paralália esetén para- előtagot adnak a névhez. OkaiOkozhatják érzékelési zavarok, vagy a beszélőszervek, különösen a szájizomzat mozgásának apróbb zavarai, fogászati problémák, és gyermekkorban a rosszul kialakult fonológiai rendszer. A képzés helyének kisebb eltolódásakor már sérülhet a sziszegő hangok ejtése. KezeléseA kezelés célja a tiszta, a nyelv normáinak megfelelő kiejtés elérése. Ehhez először a mozgáskészséget és a beszédhangok megkülönböztetését, a háttérkészségeket fejlesztik. Ezután foglalkoznak a hibás hangokkal: kialakítják, rögzítik és automatizálják a helyes kiejtést. Források
Kapcsolódó szócikkek |
Portal di Ensiklopedia Dunia