Nagyiványi Zoltán

Nagyiványi Zoltán
Született	nagyiványi Fekete Zoltán Lajos Menyhért 1879. február 4. Aranyosmarót
Elhunyt	1951. április 10. (72 évesen) Budapest[1]
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Házastársa	Kunos Ibolya (h. 1919–1921) Weisz Piros (h. 1923–1924)
Foglalkozása	újságíró író forgatókönyvíró ügyvéd
Sírhelye	Farkasréti temető (felszámolták)[2]
IMDb PORT.hu
Sablon • Wikidata • Segítség

Nagyiványi Zoltán (Aranyosmarót (maː Szlovákia), 1879. február 4. – Budapest, Terézváros, 1951. április 10.) magyar író, újságíró. Korábbi foglalkozása ügyvéd volt.

Eredeti, születési neve: nagyiványi Fekete Zoltán Lajos Menyhért volt, de nevét 1913-ban hivatalosan is Nagyiványi Zoltánra változtatta.

Élete

Szülei dr. nagyiványi Fekete Gyula táblabíró és Ruprecht Ilona. 1908-ig Enyingen élt, majd jogi egyetemet végzett. Ezt követően a zsablyai királyi járásbíróságon lett jegyző. Ezután Besztercebányán, majd 1911-től Gyöngyösön működött. 1911 decemberében költözött Budapestre és ügyvédi irodát nyitott.

Az első világháború kitörése Párizsban érte. Ettől kezdve sorsa rendkívül kalandos. Előbb 1914-től a Francia Idegenlégió, majd az osztrák–magyar hadsereg katonája volt. 1916-ban orosz hadifogságba esett, ahonnan 1918-ban hazaszökött. 1918-ban Budapesten Louis Franchet d’Espèrey tábornok mellé vezényelt összekötő tisztként szolgált.

A Tanácsköztársaság idején Ágoston Péter külügyi népbiztoshelyettes titkára volt. 1923-tól a budapesti királyi törvényszék tolmácsa, de emellett ügyvédi irodájában is dolgozott. A húszas évek végén külföldre távozott, beutazta a Közel-Keletet, Iránt. Teheránban, majd a Szovjetunióban, Bakuban és Moszkvában élt. Előbb a szovjet nemzeti bank külföldi levelezési osztályának tisztviselője volt, majd a külföldi kulturális kapcsolatok osztályán dolgozott. 1930-ban hazatért, majd sikkasztás vádjával letartóztatták, s egy ideig a lipótmezei elmegyógyintézetben kezelték.

A harmincas-negyvenes években több regénye és elbeszélése is megjelent nyomtatásban. A Sárga kaszinó[3] és más regényeiből filmek készültek még Olaszországban is. 1945-től egy ideig a Szabad Nép, majd a Képes Figyelő hetilap munkatársa volt.

Szívelégtelenség következtében hunyt el Budapesten.

Magánélete

Nagyiványi magánélete is viharosan alakult. Első felesége egy földbirtokos lánya volt. Két fiuk született: László és Zoltán (1914). Második felesége Kunos Ibolya volt, Kunos Ignác lánya, akivel 1919. április 22-én házasodtak össze de már 1921-ben el is váltak. Egy fiuk született. A harmadik egy panziótulajdonos, akivel mindössze két hét után bontották fel a házasságukat. Negyedik felesége Reisz Ilona, az ötödik Barthal Mária volt.

Felesége volt Weisz Piros is, akit 1923. május 19-én vett feleségül de a következő évben el is váltak.

Regényei

Művei a budapesti Révai Kiadó gondozásában jelentek meg:

• Idegenlégiótól a Szovjetunióig, 1934, 1935, 1942 (önéletrajzi regény)
• Moszkvai lányok (Budapest, 1936)
• Sárga kaszinó (Budapest, 1937)
• Istenek völgye (Budapest, 1938)
• Párbaj Keleten (Budapest, 1940)
• Ígéret (Budapest, 1942)

Filmjei

Több filmben forgatókönyvíróként működött közre. Egy részük saját regényeiből készült:

• 1940 A Gorodi fogoly, magyar film, rendezte: Cserépy Arzén
• 1942 I sette peccati (~A hét bűn, olasz film, rendezte: Ladislao Kish) (történet)
• 1942 Férfihűség, magyar filmdráma, rendezte: Daróczy József (Daróczy Józseffel és Rodriguez Endrével)
• 1943 Una piccola moglie (~A kis feleség, olasz film, rendezte: Giorgio Bianchi) (regényéből)
• 1944 Sárga kaszinó, magyar filmdráma, rendezte: Lajthay Károly, (forgatókönyvíró azonos című regényéből Lajthay Károllyal)

Érdekes módon meg nem valósult forgatókönyvei közül a Daróczy József elképzeléséből született Becsületszó című filmvázlata szerepel a szellemiségük miatt a háború után betiltott művek listáján. (Nagyiványi Zoltán: Becsületszó, kiadó: Daróczy József, Budapest)

Másik, szintén az 1940-es években meghiúsult filmje az Egyszeregy címet viselte volna.

Jegyzetek

1. Petőfi Irodalmi Múzeum. (Hozzáférés: 2020. június 6.)
2. https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/fuggelek.html
3. A sárga ház a korabeli köznyelvben az elmegyógyintézet tréfás szinonimája volt.

Források

• Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
• Zoltán Nagyiványi az Internet Movie Database oldalon (angolul)
• Nagyiványi Zoltán a PORT.hu-n (magyarul)
• Magyar életrajzi lexikon II. (L–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1969.  
• Nagyiványi Zoltán szócikk, hangosfilm.hu
• (Schöpflin Gyula) Nagypál István: Sárga kaszinó – Nagyiványi Zoltán regénye, Nyugat, 1937. 11. szám