Schöpflin Gyula
Schöpflin Gyula (írói álneve: Nagypál István) (Budapest, 1910. augusztus 24. – Sorrento, 2004. június 18.) magyar író, műfordító, diplomata, Schöpflin György apja. ÉletpályájaSzülei: Schöpflin Aladár (1872–1950) és Maderspach Irén (1887–1977) voltak. 1928 és 1932 között a Pázmány Péter Tudományegyetemen folytatott magyar–angol szakos tanulmányokat Eötvös-kollégistaként. Diákként kommunista szervezkedésben vett részt, ezért több hónapi fogházbüntetésre ítélték. 1933 és 1935 között a Révai Könyvkiadó lektora volt. 1938-tól 1944-ig a Budakalászi Textilművek tisztviselőjeként dolgozott. Regényeit, elbeszéléseit, esszéit a Nyugat, a Századunk és a Gondolat Könyvkiadó jelentette meg. 1945 és 1949 között a Magyar Rádió műsorigazgatója volt. 1949–1950-ben stockholmi, oslói és koppenhágai követ volt. 1950-ben lemondott és Angliába költözött. 1954 és 1962 között Skóciában gépgyári tisztviselő volt. 1964-től 1979-ig egy londoni műszaki főiskola előadójaként működött. 1979-ben nyugdíjba vonult. Sírja a Kerepesi temetőben található. MunkásságaAldous Huxley, Virginia Woolf, Charles Morgan műveinek magyarra fordítója volt. Donáth Ferenc, Bibó István, Kis János, Vajda Mihály, Haraszti Miklós, Konrád György szamizdat írásait fordította angolra. Magánélete1938-ban házasságot kötött Balázs Katalinnal. Két gyermekük született: György András (1939–2021) és Katalin Anna Veronika (1942). Művei
Műfordításai
Díjai, kitüntetéseiForrások
További információk |
Portal di Ensiklopedia Dunia