Nagy Géza (lelkész, 1887–1971)
Nagy Géza (Kutyfalva, 1887. május 21. – Kolozsvár, 1971. április 5.) református lelkész, teológiai tanár, egyházi író, történész, a Bázeli Egyetem díszdoktora. Gyermekei: ifj. Nagy Géza művelődésszervező, tanár, műfordító; Abodi Nagy Béla festő és egyetemi tanár, Nagy István egyházi író, Nagy Julianna. ÉletpályájaA Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet hallgatója volt 1904 és 1908 között, majd külföldön (Berlinben és Bázelben) is tanult 1908 és 1910 között. Magyarbikal lelkipásztora volt (1925–28). Közben 1922-ben a teológia magántanárává, rendszeres teológiából 1927-ben doktorrá avatták. Nyugdíjazásáig az egyháztörténet professzora volt a Kolozsvári Református Teológián 1927 és 1948 között. A kolozsvári Ifjú Erdély főmunkatársa volt (1938–43). A kolozsvári Kálvinista Világ szerkesztője (1927–34). 1969-ben a bázeli egyetem teológiai kara tiszteletbeli doktorrá avatta. Számos munkája kéziratban maradt, köztük a legjelentősebb, ’’A református egyház története 1608–1715’’, először 2008-ban jelent meg a budapesti Attraktor kiadónál. Főbb művei
Irodalom
Források
Kapcsolódó szócikkek |
Portal di Ensiklopedia Dunia