|
Matteo Salvini
Matteo Salvini, lombard alakban Mattee Salvin (Milánó, 1973. március 9. –) olasz politikus, 2018. június 1. és 2019. szeptember 5. között, illetve 2022. október 22-től Olaszország miniszterelnök-helyettese és belügyminiszter. Olasz és európai parlamenti képviselő is volt. 1990 óta az Északi Liga tagja, 2013 óta elnöke. 1993-ban a helyhatósági választásokon beválasztották a milánói városvezetésbe önkormányzati tanácsosnak, ezt a tisztségét 2012-ig töltötte be. 2013. december 7-én a párttagok szavazatának 81%-ával ő lett az Északi Liga elnöke. A 2018-as parlamenti választásokon a Jobbközép koalíció listavezetője volt. Keményvonalas euroszkeptikus politikusnak tartják, aki kritikusan ítéli meg az Európai Uniót. Az európai populisták egyik fő alakjának, a globalizációellenességet és protekcionista állápontokat hangsúlyozó, jobboldali-szélsőjobboldali [2][3][4] ideológiát képviselő neonacionalista mozgalom képviselőjének tartják.[5][6] ÉleteMilánóban született, édesapja egy vállalkozás vezetője, édesanyja háztartásbeli.[7] 1985-ben 12 évesen a Doppio Slalom című televíziós kvízműsorban szerepelt a Canale 5 csatornán. 1993-ban 20 évesen az Il pranzo é servito[8] című vetélkedő műsorban szerepelt, a Rete 4 csatornán.[9][10][11] 1992-ben érettségizett az Alessandro Manzoni gimnáziumban. Ebben az évben jelentkezett a milánói Università degli Studi di Milano egyetem történelem szakára, amit félbeszakított és nem fejezett be. Fiatalkorában gyakran járt a Leoncavallo nevű önfenntartó szociális központba, ami alapvetően befolyásolta politikai nézeteit: itt az Északi Liga szélsőbaloldali szárnyával kezdett szimpatizálni, emiatt lett később a Padaniai Kommunisták nevű szárny alapítója és vezetője. Ennek okán számos kritika érte később, amikor politikai nézeteit megváltoztatta, és szélsőbaloldal helyett a szélsőjobboldal fele közeledett. Ekkor szövetségre lépett európai szinten a francia Marine Le Pen és a holland Geert Wilders politikusokkal. Azzal vádolták, hogy ez a „köpönyegforgatás” csak szavazatszerzés végett történt meg. Salvini erre úgy reagált: „Az európai jobboldalban ma több baloldali értéket látok, mint a tényleges baloldalon. Ezek a pártok és mozgalmak azok, amelyek ma megvédik a dolgozókat. Szóval én nem látok semmi különöset abban, hogy párbeszédet folytatunk azokkal, akik megtestesítik az ellenállást ebben a hibás Európában.”[7][12][13][14] Politikai tevékenysége1990-ben lépett be az Északi Ligába, a következő évben a párt aktivistája lett.[15] 1993. június 20-án a helyhatósági választásokon a párt jelöltje, Marco Formentini győzött,[16] ő lett a polgármester. Salvinit beválasztották önkormányzati tanácsosnak az új városvezetésbe.[17] 1992-ben a párt ifjúsági szervezetének, az Ifjú Padaniaiak Mozgalom tagja lett, ahol előbb a szervezet Milánó városi képviselője később 1998–2004 között Milánó megyei titkára lett.[18] 1997-ben a párt újságja, a la Padania című napilap szerkesztője lett, amit utólag nagyszerű tapasztalatnak nevezett.[19] 1999-ben rádiós műsorvezető lett a Radio Padania Libera rádiónál.[20] 1997-ben a padaniai parlamenti választáson a Kommunista Padaniaiak listavezetője volt, a 210-ből öt mandátumot szereztek. 1998-ban megválasztották az Északi Liga Milánó megyei főtitkárává, a tisztséget 2004-ig töltötte be. Ekkoriban még a lombard és padániai szeparatizmus illetve autonomizmus támogatója volt, de 2018-tól már nem támogatta az északi elszakadási törekvéseket.[21] 1999-ben a Palazzo Marinóban tartott hivatalos látogatást Carlo Azeglio Ciampi köztársasági elnök. Az eseményen Salvini nem volt hajlandó a protokolloknak megfelelően kezet fogni az államfővel, Salvini ezt azért tette, mert „őt nem képviseli Ciampi és ezért nem fog vele kezet”.[22][23] 1999-ben 30 napra rabosították hivatalos személy elleni erőszak vádjával, miután Massimo D’Alema miniszterelnökre záptojást dobott.[15] 2004 és 2006 között európai parlamenti képviselője volt a pártnak, miután az európai választáson az északnyugati választókerületben győzött.[24] 2006-ban lemondott tisztségéről, visszament Milánóba, ahol a helyhatósági választásokon bekerült az önkormányzatba, és ismét önkormányzati tanácsos lett. A 2008-as parlamenti választásokon Lombardia 1-es választókörzetét megnyerte így az olasz képviselőház képviselője lett.[25] 2009-ben ismét megválasztották európai parlamenti képviselőnek, ezt követően lemondott az olasz belpolitikában betöltött tisztségeiről, és Brüsszelbe ment.[24] 2013. november 23-án a No Euro Day nevű euróellenes rendezvény keretében a milánói Hotel Dei Cavalieriben fogadott egy küldöttséget, amellyel Olaszország eurózónából való kilépéséről tárgyaltak.[26] Az Északi Liga főtitkáraként2013. december 7-én megválasztották a párt főtitkárának.[27] A La Padania egy cikkében megválasztása után úgy nyilatkozott, hogy az euroszkepticizmus jegyében az európai szélsőjobboldal felé kell elhelyezkedni, és velük kötni szövetséget.[28][29]  2014 márciusában kijelentette, hogy az Északi Liga „a francia Nemzeti Front egyetlen olasz vitapartnere”[30] és hozzáfűzte: „Egy dokumentumon dolgozunk épp, olyan közös programon, amit még az európai parlamenti választások előtt be fogunk mutatni […] Az első kapcsolatokat Le Pennel két évvel ezelőtt vettük fel […] Sokan félnek egy szabadabb Európáért tevékenykedő szövetségtől.”[31] 2014. október 18-án az Északi Liga Milánóban rendezett tüntetést az illegális bevándorlás ellen. A párt felvonulást indított el az egykori Milánó városfalánál levő Porta Veneziától, ami a Piazza Duomón, a Milánói dóm előtt állt meg, és lett belőle tüntetés. A demonstráción a CasaPound pár ezernyi aktivistája is részt vett. Szakértők szerint 100 ezren voltak ott, addig a rendőrség adatai szerint 40 ezren vettek részt.[32][33][34] 2014. december 19-én Salvini megalapította a „Noi con Salvini” (Mi Salvinival) nevű pártlistát Közép- és Dél-Olaszország tartományaiban.[35] 2015. február 18-án Matteo Renzi kormánya ellen tüntetést szervezett, amin a CasaPound és az Olaszország Fivérei – Nemzeti Szövetség pártok is részt vettek.[36] 2015 februárjában Flavio Tosi a párt veronai polgármestere bejelentette, hogy elindul az az évi regionális választáson Veneto tartomány elnöki posztjáért. A kijelentése miatt komoly nézeteltérése lett Salvinival, még az is felmerült, hogy Tosit kizárják a pártból.[37] Ez március 10-én be is következett.[38] 2018. június 1-től a vegyes ideológiájú protesztpárt, az 5 Csillag Mozgalom és a Salvini által vezetett Északi Liga által alkotott se nem jobb, se nem baloldali koalíciós kormány miniszterelnök-helyettese és belügyminisztere lett Olaszországban.[39] A migrációs válság kezeléseOlaszország földrajzi helyzete miatt az Afrikából Európába irányuló migráció egyik frontországa. A korábbi olasz kormányok megállapodásokat kötöttek a Magreb-országokkal a migráció kordában tartására, de Moammer Kadhafi halála után, különösen 2014-től drasztikusan emelkedett az Észak-Afrikából tengeri úton érkező irreguláris bevándorlók száma. Bár ez a hullám a 2016-os tetőzés után lassan apadni kezdett, igazi áttörést az új kormány intézkedései hoztak.[40] Salvini belügyminiszterként többször kijelentette, hogy amennyiben a bevándorlók befogadásában az Európai Unió országai nem segítenek, a migránsokat szállító hajókat nem fogja beengedni az olasz kikötőkbe. 2018 augusztusában belpolitikai vihart kavart, mikor Cataniában a Diciotti nevű mentőhajóról nem engedte partra szállni a tengerből kifogott bevándorlókat. Az olasz parlament 2018 őszén fogadta el a migrációról és biztonságról szóló, „első Salvini-csomagként” ismertté vált jogszabályt, amely a menedékkérők szigorúbb kezeléséről, feltartóztathatóságáról, a repatriálás gördülékenyebbé tételéről rendelkezett.[41] 2019 nyarán a parlament elfogadta a Salvini-féle második szigorító jogszabálycsomagot, amely szerint a belügyminiszter közrendvédelmi vagy biztonsági okokból korlátozhatja vagy megtilthatja hajók olasz felségvizeken való áthaladását vagy a hajók olasz kikötőkben történő kikötését. Ugyanígy tehet akkor is, ha feltételezhető, hogy a hajó legénysége illegális bevándorlás elősegítésének bűncselekményét követi el.[42] Ezeket az intézkedéseket az európai „mainstream” nyilvánosság embertelenséggel és az európai értékek „lábbal tiprásával” vádolta, ugyanakkor a közvéleményben és bizonyos politikusok körében szimpátia is övezte.[43] Konfliktusok személye körül
Látogatása Magyarországon2019. május 2-án Orbán Viktor miniszterelnök meghívására hazánkba érkezett. Pintér Sándor belügyminiszter kíséretében megtekintette a déli határzárat, majd tárgyalásaik után sajtótájékoztatót tartottak.[51] Jegyzetek
További információk
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Portal di Ensiklopedia Dunia
