Massimo D’Alema

Massimo D’Alema
2006 decemberében
Született	Massimo D'Alema 1949. április 20. (75 éves)[1][2][3] Róma
Állampolgársága	olasz
Szülei	Giuseppe D’Alema
Foglalkozása	politikus diplomata újságíró
Tisztsége	az Olasz Köztársaság képviselőházának tagja (1987. június 26. – 1992. április 22.) az Olasz Köztársaság képviselőházának tagja (1992. április 18. – 1994. április 14.) az Olasz Köztársaság képviselőházának tagja (1994. április 7. – 1996. május 8.) az Olasz Köztársaság képviselőházának tagja (1996. május 1. – 2001. május 29.) elnök (1998. február 6. – ) Olaszország minisztertanácsának elnöke (1998. október 21. – 1999. december 22.) Olaszország minisztertanácsának elnöke (1999. december 22. – 2000. április 25.) az Olasz Köztársaság képviselőházának tagja (2001. május 21. – 2004. július 19.) az Európai Parlament képviselője (2004. július 20. – 2006. április 27.) az Olasz Köztársaság képviselőházának tagja (2006. április 21. – 2008. április 28.) Olaszország külügyminisztere (2006. május 17. – 2008. május 8.) Olaszország miniszterelnök-helyettese (2006. május 17. – 2008. május 8.) az Olasz Köztársaság képviselőházának tagja (2008. április 22. – 2013. március 14.)
Iskolái	Pisai Egyetem
Kitüntetései	a francia Becsületrend főtisztje Knight Grand Cross of the Order of Pius IX‎
weboldal Európai Parlament
A Wikimédia Commons tartalmaz Massimo D’Alema témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Massimo D’Alema (Róma, 1949. április 20. –) olasz politikus, miniszterelnök, az Olasz Köztársaság történetében az első, aki az Olasz Kommunista Párt soraiból került ki. Az Olasz Demokrata Párt elnöke, a Szocialista Internacionálé alelnöke volt.

Élete

D’Alema a kommunista pártban tevékenykedő családból származik. Már tizennégy évesen csatlakozott a párthoz. Néha a „buli gyermekének” is nevezték. Az 1970-es–1980-as évek viharos éveiben közvetíteni próbált a Kommunista Párt és a sok azt eláruló radikális baloldali mozgalom között, Enrico Berlinguer vezetésével túlságosan konzervatívnak és óvatosnak tartották. D'Alema a pártvezér jobbkeze lett, és elkísérte az 1984-es Jurij Andropov temetésére. Amikor Berlinguer 1988-ban szívrohamban meghalt, D’Alema a L’Unità kommunista napilap szerkesztője volt. A párt szóvivője lett 1991-ben, és részt vett egy új párt, a Baloldali Demokratikus Párt megalapításában, amely tagja volt a kommunista pártnak. Az Olajfa (Ulivo) megnyerte az 1996-os választásokat. Romano Prodi első kormányában D’Alema a parlamenti reformbizottság elnöke volt, és amikor a kormány 1998-ban megbukott, átvette a miniszterelnöki posztot, amelyet 2000-ig töltött be, amikor is a balközép pártok veszítettek a helyhatósági választásokon. Giuliano Amato követte a miniszterelnöki székben. 2006-tól Prodi második kormányában D’Alema külügyminiszteri posztot töltött be

D’Alema 2007 decemberében

Jegyzetek

1. Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
2. Proleksis enciklopedija (horvát nyelven)
3. Munzinger Personen (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Massimo D'Alema című izlandi Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.