|
Matszja
Matszja (dévanágari: मत्स्य, jelentése: "hal"), a hal, a hinduizmus mítikus alakja, Visnu isten első megtestesülése, avatára. A hinduizmus egyik elképzelése szerint a jó és a rossz egyaránt megtalálható a világban. Amikor a rossz túlsúlyba kerül, Visnu, a megtartó feladattal rendelkező isten valamilyen élőlény formájában megtestesül, és visszaállítja az egyensúlyt. A jelenlegi korszakban, mahájugában hal formájában avatkozik be először, hogy megmentse az élőlényeket, az emberiséget és a tudást, a Védát. Matszja az emberiség aranykorában, a Szatja-jugában jelenik meg, bárkát építtet, ahová a föld élőlényei bemenekülhetnek. A bárkán vannak az ősbölcsek, a risik is. Amíg tart az özönvíz, Matszja az ember kérdéseire válaszol, ennek leírt formája a Matszja-purána. Az özönvíz után az emberek partra szállnak, benépesitik a földet, a risik gondoskodnak a Védák tudásának megőrzéséről. Visnu pedig elmondja, hogy valahányszor a rossz túlsúlyba kerül, újra testet ölt, és visszaállítja az egyensúlyt. A történet egy másik változata: A világegyetem egyik káoszának idején, az alvó Brahma szájából kiemelkedő Védát egy démon, Hajagríva ellopja. Visnu, mint Matszja megszerzi a Védát, megismerteti az emberiséggel, a démont pedig megöli. Matszja özönvízlegendájaA hindu időszámítás szerint a világra a teremtés és pusztulás folyamatos ciklusai jellemzők. Egy mahájuga, amely 4 320 000 évet ölel fel, 71 mantavantara (1 Manu élet) időszakból áll. Ezek a korszakok egy-egy manu (bölcs) irányítása alatt állnak. A jelenlegi Manu-korszakot megelőző korszak végén élt Szatjavrata, a Naptól származó bölcs király. Egyszer, amikor a király éppen vízáldozatot végzett a tenger partján, egy kis hal akadt a kezébe. A halacska kérte, hogy ne dobja vissza a tengerbe, védje meg a ragadozó halaktól. A király ekkor egy kisebb edénybe tette a halat. A hal rövid idő alatt hatalmasra nőtt, végül kérte a királyt, vigye vissza a tengerbe. Mielőtt a hal elúszott volna, figyelmeztette a királyt, hogy nemsokára bekövetkezik a következő prajala, a korszak végére jellemző pusztulás. Azt tanácsolja a királynak, építsen bárkát, vigye magával a hét bölcset, minden állatból egy párt és minden növény magjából egyet. Amikor bekövetkezik pusztulás, megérkezik a vízözön, a bárka mellett megjelenik az egyszarvú Matszja és egy kígyó. A király a bárkát a kígyóval Matszja szarvához kötözi, aki magával vontatva megóvja a bárkát és utasait a pusztulástól. Az özönvíz levonulása után a bárka utasai kiszállnak, újra benépesítik a földet, megkezdődik az új manu-korszak.[1] Matszja az indiai rege- és mondakincsbenAz indiai regék és mondák három fő csoportba sorolhatók.
A hinduizmusban az irányzatok nem vetélkednek, nem harcolnak egymással. Elismerik egymás szent szövegeit, közös a mondaviláguk is, bár az irányzatok mást tekintenek kiemelkedő fontosságúnak. Az indiaiak számára ősi regéik, mondáik ma is élők, a mindennapi életük részei.[2] A mítosz kialakulásaAz India felé vándorló ó-indek, az árják hozták magukkal a történet alapját, mely szerint Visnu bárkát építítetett az emberekkel, melyet óriás hal formában maga irányít biztos melyre. Az őslakos népek vallásával összeolvadva kialakul az avatára típusú megközelítés, így válik Matszja, a hal Visnu első avatárájává.[3] Matszja-puránaA Matszja-purána Visnu kinyilatkoztatásait tartalmazza, párbeszédes formában. Mivel a kinyilatkoztatást Visnu a hal-inkarnáció formájában mondta el, ezért hívják Matszja-puránának. A purána 15.000 verspárból áll, 291 fejezetben. JegyzetekForrások
További információk
Kapcsolódó szócikkek |
Portal di Ensiklopedia Dunia
