Malachit
A malachit a karbonátásványok közé tartozó réztartalmú ásvány. Rendszerint rostos, szálas vagy vesés, fürtös megjelenésű, néha fenn-nőtt vékony tűs kristályokban is megtalálható. Nevét a mályva görög nevéből kapta (malakhé, μαλαχή), mert az ásvány olyan színű, mint a mályva levele.[1] KeletkezéseMásodlagosan keletkezik rézérctelepek oxidációs zónájában, az oxidációs öv leggyakoribb ásványa. Az érctelepek felszínre kibúvó részében az oxigénben dúsabb beszivárgó csapadékvíz kilúgozza, majd az áramló talajvíz átitatja a kőzeteket. Gyakori jelenség, hogy az azurit malachittá alakul. ElőfordulásaGyakori rézérc ásvány. Telepszerű előfordulásai találhatók Oroszországban az Ural-hegységben, Kongói Demokratikus Köztársaság Katanga tartományában, Zambiában, Namíbiában, Chilében, Ausztráliában a déli területeken, az Amerikai Egyesült Államokban Arizona és Utah területén, Németországban, Franciaországban, Románia erdélyi részén Rézbányán. Bányászták Olaszországban Elba és Szardínia szigetén. Magyarországi előfordulásaApró kristályok halmazaként Balatonfüreden, Martonyiban, Nagybörzsönyben, Szabadbattyánban, Pécs környékén Erdősmecske határában, Recsken tartósan bányászták, Velemben is előfordul a kalkopirit mállási maradványaként. A Velencei-hegységben a Szűzvári malom teléreiben apró tűkként és sugaras gömbökben található. A rudabányai ércesedés oxidációs zónájában az azurit mellett sugaras és rózsa alakú csoportokban fordul elő, melynek nagy részét hasznosították, de szépen fejlett kristályai ma is megtalálhatók. Díszítő felhasználásaA réz kinyerésén túl, tömött tömbös előfordulásait díszítőkőként is felhasználták. Szép példája látható ennek Oroszországban Szentpéterváron a Téli Palota és az Izsák-székesegyház burkolása. A San Paolo fuori le mura bazilika szentélyét az orosz cár által adományozott malachittal burkolták. Festékalapanyagként is használatos volt. Ékszerek készítésére is gyakran használják a vesés, szép rajzolatú példányait. Jegyzetek
Források
|
Portal di Ensiklopedia Dunia