Makovecz tér
A Makovecz tér Makó belvárosának egyik központi, forgalomtól elzárt tere, amely a Széchenyi tér és a Teleki László utca között található. Névadója a világhírű organikus építész, Makovecz Imre, aki a téren található Termál- és Gyógyfürdő épületegyüttesét tervezte. TörténeteA tér létrejötte összekapcsolódik a makói termálfürdő történetével. 1956-ban történtek az első kútfúrások az akkori Járási Tanácsháza – a régi városháza – udvarán. Először csak ideiglenes medencét építettek, majd 1961-ben hozzáláttak a fürdő építéséhez és pancsolót, ülőpados gyógyvizes termálmedencét, valamint 50 méteres strandmedencét alakítottak ki.[1] Az így létrejött névtelen teret hivatalosan 1960-ban nevezték el az uralkodó ideológiának megfelelően Karl Marx német filozófus-közgazdászról. A rendszerváltás után, 1990-ben a tér új nevet kapott, és ekkortól Marczibányi István mecénás, Csanád vármegye alispánjának emlékét őrizte.[2] A város a következő két évtizedben a fürdőt fokozatosan fejlesztette, majd 2009-ben megkezdődött a korszerűtlenné vált főépület elbontása, hogy a helyére a Makovecz Imre, az organikus építészet kiemelkedő alakja által megtervezett gyógyászati-, élmény- és wellnessközpont épületegyüttese kerülhessen. A Hagymatikum névre keresztelt fürdőkomplexumot 2012 januárjában avatták föl; Makovecz azonban nem érhette meg legnagyobb alapterületű művének elkészültét, mert 2011 szeptemberében elhunyt. A város képviselő-testülete decemberben úgy döntött, hogy a közterületet az építész tiszteletére Makovecz térre kereszteli át, emlékezve arra, hogy a 2000-es évektől kezdődően a város új közintézményeit Makovecz, vagy hozzá szorosan kötődő tanítványai tervezték.[3] A tér a fürdő elkészülte utáni bő fél évben teljesen megújult, díszburkolatot és új utcabútorokat kapott, nagyobb zöldfelületek jöttek létre, a gépjárműforgalmat pedig – a tér lakóit kivéve – kitiltották a közterületről, és sétálóövezetté alakították át. 136 négyzetméteren kiváló akusztikájú, térköves, medencékkel övezett zenepavilon épült.[4][5] Nevezetességek
Jegyzetek
|
Portal di Ensiklopedia Dunia