Az Egyesült Nemzetek Szervezete által összeállított gyarmati területek listáján olyan területek szerepelnek, melyek a világszervezet szerint dekolonizációra várnak.
Az eredeti listát 1946-ban állították össze és sokkal több területet tartalmazott, mint a jelenlegi. Az akkori függő területek, gyarmatok és mandátumterületek majdnem valamennyien szerepeltek a listában.
A lista kiadásakor és ma is csak olyan területeket tartalmaz, melyeken állandó jelleggel lakosság tartózkodik, így több óceániai lakatlan terület (pl. a Clipperton-sziget vagy a Kingman-zátony) és az Antarktisz közelében levő lakatlan függő területek, mint például a francia déli és antarktiszi területek vagy a Heard-sziget és McDonald-szigetek nem szerepelnek a listában.
Jelenleg 17 terület van belistázva mint gyarmat.
A listán jelenleg szereplő területek térképe
A listán jelenleg szereplő területek
Az ENSZ által nyilvántartott listán a következő gyarmati területek szerepelnek:[1]
Franciaország tengerentúli terület (1947-ben Franciaország kérésére távolították el a listáról. 1986-ban került vissza, miután a függetlenségi törekvések felerősödtek.)
Franciaország tengerentúli terület (1947-ben Franciaország kérésére távolították el a listáról. 2013-ban került vissza, miután a függetlenségi törekvések felerősödtek.)[4]
Az egykori spanyol gyarmat Nyugat-Szahara területének 85%-át 1975 óta Marokkó tartja katonai megszállás alatt és ő is igazgatja a terület ezen részét. A fennmaradó részt, az úgynevezett „Felszabadított Zónát” a Szaharai Arab Demokratikus Köztársaság irányítja. Mindezek ellenére az ENSZ továbbra is Spanyolországot tekinti a terület gyarmattartójának.[5]
A listáról mára törölt területek
A következő területek szerepeltek korábban a listában. Az évszámok a függetlenség elnyerését, vagy az egyéb okból a listáról törlés évét mutatják.[6]
A listáról törölve egyéb okokból, mint a függetlenség
Korábbi vagy jelenleg is függő területek, melyek nem szerepeltek a listában
Jelenleg is függő területek
A jelenleg is függő státuszú területek közül Feröer nem szerepelt a listában, mivel már a lista 1946-os elkészültekor rendelkezett korlátozott mértékű autonómiával, ami 1948 óta teljes körűvé vált. Az 1946. szeptember 14-én Feröer politikai helyzetéről megtartott népszavazáson a megjelentek szűk többsége a Dániától való elszakadást választotta, és a Løgting ki is kiáltotta a függetlenséget. Mivel a 66,4%-os részvételt alacsonynak tekintették, a dán kormány nem fogadta el az eredményt. Tárgyalások kezdődtek, melyek eredményeképpen 1948. április 1-jén életbe is léptették az autonómiatörvényt. A törvény értelmében Feröer autonóm közösség a Dán Királyságon belül. Ezzel Feröer minden belső kérdésben önkormányzatot kapott; a hivatalos nyelv a feröeri lett; a dán kormányzót pedig a dán koronát képviselő megbízott váltotta fel.
Ausztrália tengerentúli lakott területei közül csak a Kókusz (Keeling)-szigetek szerepeltek a listában korábban, ezek egészen 1955-ig az Brit Birodalomhoz tartoztak, előbb Szingapúrhoz, a második világháborúban, annak japán megszállása után, ideiglenesen Ceylonhoz, majd ismét Szingapúrhoz csatolva. Miután nyilvánvalóvá vált Szingapúr közelgő függetlensége, a brit kormány átadta a szigeteket Ausztráliának. Viktória királynő 1886-ban a Clunies-Ross család örökbirtokába adta a szigeteket. Az 1970-es években az ausztrál kormányzat elégedetlenné vált a Clunies-Ross család feudális stílusú uralmával, a szigetek fejletlenségével. 1978-ban kisajátították a szigeteket. 1983-ban az ausztrál kormány a korábbi "uralkodót", John Clunies-Rosst a szigetek elhagyására kötelezte.
A másik kettő ausztrál tengerentúli terület közül a Karácsony-sziget 1957-ig szintén Szingapúrhoz tartozott. Ausztrália kérésére az Egyesült Királyság főhatalmát Ausztráliára ruházta. Az első hivatalos ausztrál képviselő 1958-ban érkezett és 1968-ban neveztek ki a szigetre adminisztrátort. A Karácsony-sziget és a Kókusz-szigetek együttes neve Ausztrál Indiai-óceáni Területek és 1997 óta egyetlen adminisztrátor irányítása alatt áll, akinek székhelye a Karácsony-szigeten van. Mivel a sziget lakosságának alacsony száma (lakosainak száma ma is 1500 fő alatt van) miatt a függetlenség soha nem került szóba, és a Kókusz-szigetektől eltérően nem voltak társadalmi problémák a szigettel kapcsolatban, az ENSZ nem vette fel a szigetet a listára.
A Norfolk-sziget szintén nem szerepelt soha a listában, mivel az ENSZ véleménye szerint az sem számított valódi gyarmati területnek. A három ausztrál tengerentúli terület közül csak a Norfolk-sziget kapott korlátozott autonómiát Ausztráliától, még 1979-ben.
Korábban függő státuszú területek, melyek mégsem szerepeltek a listában
A lista egyáltalán nem tartalmazta az Arab-félszigeten levő protektorátusokat, csak a gyarmati státuszú Dél-Jement. Az eredeti lista elkészültekor az egykori mandátumterületek közül Irak, Szíria és Libanon már független államok és ENSZ-tagok voltak, Jemen is független állam volt már, bár csak 1947-ben csatlakozott az ENSZ-hez.
Palesztina brit mandátumterület sem szerepelt a listában, mert már 1946-ban nyilvánvaló volt a terület mihamarabbi függetlenedésének ténye. 1947. november 29-én az ENSZ Közgyűlése Palesztinát zsidó és palesztin államra osztotta. Izrael államot 1948-ban kiáltották ki és még abban az évben csatlakozott is az ENSZ-hez.
1988. november 15-én a Palesztinai Felszabadítási Szervezet kinyilvánította Palesztina függetlenségét Algírban. Hivatkozási alapul az ENSZ BT 181 (II)-es 1947-es döntése szolgál, mely alapján két államnak kell megalakulni a Közel-Kelet e részén.
Máig 130 állam elismerte Palesztina függetlenségét, és a többi is belátja, hogy ez előbb-utóbb elkerülhetetlen, csak a palesztin-izraeli viszonyok rendeződésére várnak.
A többi közel-keleti állam proteketorátus, vagy úgynevezett „védett állam” volt. A többi, zömmel afrikai vagy óceániai protektorátussal ellentétben az ENSZ nem vette fel ezeket a területeket a gyarmati listára, mivel nem tekintette őket gyarmatnak, csak az Egyesült Királyság által védelmezett területnek. A függetlenség tényleges elnyerésekor valamennyien ENSZ tagok is lettek.
A következő államok ezek (zárójelben a függetlenség és ENSZ tagállamiság éve): Jordánia (1946-ban független állam lett, de az ENSZ-ben az 1950-es években zajló tagfelvételi akadályoztatás miatt csak 1955-ben tudott csatlakozni), Kuvait (1963), Katar (1971), Bahrein (1971), Egyesült Arab Emírségek (1971), Omán (1971)
Líbia szintén nem szerepelt a listában, mert annak 1946-os elkészültekor még tisztázatlan volt a terület státusza. Az 1911-1912. évi olasz-török háborúbanOlaszország gyarmata lett. 1942-től brit és francia közigazgatás alatt volt. A második világháborúban hadszíntérré vált, területén súlyos harcok folytak. Olaszország a második világháború után kampányt indított nemzetközi ellenőrzés alá vett területei, legfőképp Líbia (vagy ahogy ők hívták: „a negyedik olasz tengerpart”) visszavételéért. Ennek során hivatkozhattak az akkor még ott élő 200 ezer olaszra, kik a gyéren lakott terület lakosságának kb. 20-30%-át tették ki. Nem sokon múlott, de az ENSZ döntése végül nem az olaszoknak kedvezett: az országot három befolyási övezetre osztó Franciaország, Nagy-Britannia és az Egyesült Államok kötelezte magát az ország egyesítésére, független kormányzat létrehozására. 1951. december 24-én független királysággá vált. Az ENSZ 1950-es években zajló tagfelvételi akadályoztatása miatt csak 1955-ben tudott csatlakozni a világszervezethez.
Ázsiában az Indiától északra fekvő, két korábbi független monarchia Szikkim és Bhután szintén nem szerepeltek a listában, pedig mindkettő függőségi viszonyban állt az Egyesült Királysággal. Az ENSZ véleményes szerint ezek a területek szintén inkább a „védett állam” kategóriába tartoztak és nem voltak valódi gyarmatok.
Szikkim feletti felügyeletét az Egyesült Királyság 1947-ben India függetlenné válásakor átadta Indiának. Egészen 1975-ig Szikkim lényegében India külbirtoka volt, míg az ország 1975-ben magába olvasztotta, ma annak egyik szövetségi állama.
Bhután ma független állam.
Buddhista szerzetesek, kormányhivatalnokok és a fontosabb családok fejeinek gyűlése egyhangúlag az Bhután örökletes királyává nyilvánította Ugyen Wangchuckot 1907-ben. A brit kormányzat azonnal elismerte az új monarchiát, és 1910-ben Bhután szerződésben adta át Nagy-Britanniának külügyei intézését. Mindenesetre innentől kezdve Bhután nem volt teljesen független ország.
Amikor India elnyerte függetlenségét az Egyesült Királyságtól 1947. augusztus 15-én, Bhután az elsők között volt, amely elismerte azt. Az 1910-es szerződéshez hasonlót 1949. augusztus 8-án írtak alá Indiával. 1971-ben Bhután tagja lett az Egyesült Nemzetek Szervezetének. Előtte három évig volt megfigyelői státusban. 2007. február 8-án az indiai-bhutáni barátsági szerződést alapvetően felülvizsgálták. Az 1949-es szerződés 2. cikkelye azt írta, hogy: "India kormánya nem avatkozik be Bhután belső igazgatásába. Bhután kormánya hozzájárul, hogy India kormánya képviselje őt külső kapcsolataiban". Ehelyett ma: "Bhután és India közötti szoros barátság és együttműködés fenntartására a Bhutáni Királyság és az Indiai Köztársaság kormánya szorosan együttműködik a két országot érintő ügyekben. Egyik kormány sem bocsátja rendelkezésre területét olyan tevékenységeknek, amelyek veszélyeztetik a másik ország biztonságát vagy érdekeit". Az átdolgozott szerződés előszava szerint mindketten tiszteletben tartják a másik függetlenségét, szuverenitását és területi épségét. Ez az elem hiányzott korábban. Ez a 2007-es szerződés megerősítette Bhután függetlenségét és szuverenitását.
Egyetlen hasonlóképpen „védett állam”-ként kategorizált állam van még, mely függősége ellenére sem szerepelt soha listában, ez pedig Tonga. Tonga 1900-tól 1970-ig brit protektorátus volt, bár ez kizárólag a külügyeket érintette, belső ügyeiben ekkor is szuverén maradt, ezért sem szerepelt a listában soha. A védnökségi státusz 1970-ben szűnt meg, amikor Tonga csatlakozott a Nemzetközösséghez. 1999-ben az ENSZ is felvette tagjai sorába. Tonga egyedülálló a Csendes-óceánon abban a tekintetben, hogy soha nem került gyarmati sorba, mindvégig helyi vezetők irányították.
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
_(1960%E2%80%931963).svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.png){kind=small}
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
