|
Magyar Földtani és Geofizikai Intézet
A Magyar Földtani és Geofizikai Intézet (rövidítve MFGI) 2012. április 1-jén alakult a Magyar Állami Földtani Intézet és az Eötvös Loránd Geofizikai Intézet összevonásával.[1] Az intézmény a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium irányítása alatt működik, középirányító szerve a Magyar Bányászati és Földtani Hivatal. Székháza Zuglóban, a Stefánia út 14. szám alatt található Lechner Ödön által tervezett szecessziós palota, amelyet 1899. október 1-jén adtak át, és érdekessége, hogy kifejezetten a magyar földtan számára épült. A Magyar Földtani és Geofizikai Intézet a Magyar Bányászati és Földtani Hivatalba olvadva 2017. július 1-jétől Magyar Bányászati és Földtani Szolgálat néven, központi hivatal jogállásban működik tovább.[2] SzékházaAz épület eredetileg a Magyar Állami Földtani Intézet számára épült. I. Ferenc József magyar király 1869. június 18-án hagyta jóvá a megalapítását. Az Intézet ötször költözködött, a Magyar Nemzeti Múzeumban, bérelt lakásban, a minisztérium helyiségeiben kapott helyet. Ahogy a gyűjtemény, a könyvek, a térképek gyarapodtak, felmerült az igény egy állandó székházra. Megépítésének realitását egyrészt az adta, hogy az első igazgatót, a vérbeli tudós Hantken Miksát a mai szóval élve menedzser-tudós, Böckh János váltotta fel az igazgatói székben, másrészt a mecénás Semsey Andor nagylelkű adománya, mely a költségek nagy részét fedezte, valamint a főváros által ingyenesen rendelkezésre bocsátott Stefánia úti telek. Az épület megvalósítására jeligés pályázatot írtak ki 1896-ban. Tizennégy pályamunka érkezett be, amelyeket a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet által felállított bizottság bírált el, amelyben – többek között – Pecz Samu és Alpár Ignác is helyet kapott. Az első díjat a „Versenyezve haladunk” jeligéjű pályamű kapta, amely Lechner Ödön műve volt. Az építés 1898. február 9-én kezdődött meg, amit azért is érdemes megjegyezni, mert Hausmann Sándor a szecessziós stílusú épületet „lakható állapotban” már 1899. október 1-jén át is adta. Ez az építési időtartam pedig az akkori építési technológiák mellett és az Intézet méreteit tekintetbe véve igencsak rövid volt.  Az elkészült épület Lechner egyik legérettebb munkája, és egyben a nemzeti építészeti stílus megtestesítője. A középrizalitot uraló hatalmas, ősmagyar figurák vállán nyugvó földgömb, a Zsolnay-mázas tetőcserép, a szintén kerámiából készült, részben népi, részben földtani motívumokat hordozó homlokzatdíszek, a belső terek kialakítása, az ablakok és ajtók faragását díszítő „sujtásos” ornamentika ma is látogatók és lelkesen fényképező turisták ezreit vonzza évente. A második világháború alatt az Intézet épülete nem szenvedett kárt, de a tetőre épített beton géppuskafészek ma is ezekre a viharos időkre emlékeztet. Az 1960-as években került sor a palota műemléki felújítására, amely 1968-ra fejeződött be. A főhomlokzati magyar címer visszaállítására azonban csak a rendszerváltás után nyílt lehetőség. 2001-ben megújult a főbejárati lépcsősor és a kapu, majd 2003-ban a Zsolnay-tetőgerincelemek teljes cseréje után az épület szinte teljesen visszanyerte eredeti külsejét. TevékenységeAz intézet alaptevékenysége a földtani és geofizikai kutatás, a Föld szilárd kérgének illetve köpenyének minél részletesebb megismerése. Tevékenységéhez tartozik az ásványi erőforrásokkal, vizekkel történő fenntartható gazdálkodás elősegítése, éppúgy, mint az energiaforrások földtani vonatkozásainak kutatása és a Föld belsejében zajló folyamatok vizsgálata. Napjainkban legfontosabb feladatai közé tartozik a geotermikus energiakészleteinkhez kapcsolódó kutatás, Magyarország szénhidrogén- és szénpotenciáljának felmérése valamint a hazai radioaktív hulladék végleges elhelyezésére irányuló kutatás is. Jegyzetek
ForrásokTovábbi információk
|
||||||||||||||||||||||||||||||||
Portal di Ensiklopedia Dunia
