| Lycaon pictus pictus
|
|
|
|
| Természetvédelmi státusz
|
Veszélyeztetett
      
|
| Rendszertani besorolás
|
|
|
| Tudományos név
|
Lycaon pictus pictus
Temminck, 1820
|
| Szinonimák
|
| Szinonimák
|
- Lycaon fuchsi Matschie, 1915
- Lycaon gobabis Matschie, 1915
- Lycaon krebsi Matschie, 1915
- Lycaon lalandei Matschie, 1915
- Lycaon tricolor (Brookes, 1827)
- Lycaon typicus A. Smith, 1833
- Lycaon windhorni Matschie, 1915
- Lycaon pictus cacondae Matschie, 1915
- Lycaon pictus venatica (Burchell, 1822)
- Lycaon pictus zuluensis Thomas, 1904
|
|
| Hivatkozások
|
|
|
A Lycaon pictus pictus az emlősök (Mammalia) osztályának ragadozók (Carnivora) rendjébe, ezen belül a kutyafélék (Canidae) családjába tartozó afrikai vadkutya (Lycaon pictus) törzsalfaja.[1]
Előfordulása
A Lycaon pictus pictus előfordulási területe Dél-Afrika. Ennek az alfajnak több egészséges és életképes állománya is van. A legnagyobb állomány - amely nem egy falkát, hanem sok mást jelent - elterjedése magába foglalja Északkelet-Namíbiát, Észak-Botswanát és Nyugat-Zimbabwét. A Dél-afrikai Köztársaságban levő Kruger Nemzeti Parkban 1997-ben körülbelül 400 egyed élt. Zambiának is van két nagy állománya; az egyik a Kafue Nemzeti Parkban, míg a másik a Luangwa Nemzeti Parkban. Malawiban igen megritkult. Angolából és Mozambikból talán kihalt.[2][3]
Megjelenése
A 20-25 kilogrammos testtömegével a legnagyobb afrikai vadkutya alfaj. Sokkal színesebb, mint a kelet-afrikai Lycaon pictus lupinus;[4] a különböző állományai között is vannak színkülönbségek. A Lycaon pictus pictus déli állományainak a nagy narancssárgás-sárgás foltjai átfedik egymást a fekete foltokkal; a fülek hátsó része részben sárga; hasi része sárgás, míg a torka fehéren foltozott. A keleti állomány esetében a sárga és fekete foltok egyenlően oszlanak el, úgy a háton, mint a hason is; a fehér foltozás kevésbé észrevehető.[5]
Jegyzetek
- ↑ {{{assessors}}} (2008). Lycaon pictus. In: IUCN 2008. IUCN Red List of Threatened Species. Downloaded on 6 May 2008. Database entry includes justification for why this species is endangered
- ↑ Fanshawe, J. H., Ginsberg, J. R., Sillero-Zubiri, C. & Woodroffe, R., eds. 1997. The Status & Distribution of Remaining Wild Dog Populations. In Rosie Woodroffe, Joshua Ginsberg & David MacDonald, eds., Status Survey and Conservation Plan: The African Wild Dog: 11-56. IUCN/SSC Canid Specialist Group.
- ↑ De la Harpe R. & De la Harpe, P. (2010). In search of the African wild dog: the right to survive. Sunbird. p. 41. ISBN 1-919938-11-7
- ↑ Estes, R. (1992). The behavior guide to African mammals: including hoofed mammals, carnivores, primates. University of California Press. pp. 410-419. ISBN 0-520-08085-8.
- ↑ Bryden, H. A. (1936), Wild Life in South Africa, George G. Harrap & Company Ltd., pp. 19-20
Fordítás
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Cape wild dog című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
