Littasy György
Littasy György (időnként tévesen Littassy; külföldön Georg Littasy, eredeti neve Littasi György) (Budapest, 1912. szeptember 17.[3] – 1996.január 12.[4] ) magyar operaénekes (basszus). ÉleteÉdesapja szabómester volt. A Nemzeti Zenedében kezdte tanulmányait. Hegedült és gordonkázott, mégis a Zeneakadémián dr. Molnár Imre énekestanítványa lett 1932 és '38 között.[5] Az Operaház 1939-ben szerződtette. 1939. szeptember 30-án debütált a Farsangi lakodalom Domokosaként. A felszabadulás után az igazolóbizottság a második világháború alatt tanúsított viselkedése miatt két évre eltiltotta a budapesti szerepléstől. Emiatt a Vaszy Viktor vezetése alatt álló Szegedi Nemzeti Színház operatagozatának lett tagja néhány évre. 1949-ben visszakerült a fővárosba, ismét a Magyar Állami Operaházban énekelt, Székely Mihály mellett a társulat legtöbbett foglalkoztatott basszistája volt. 1956-ban feleségével és hét gyermekével emigrált.[6] Még decemberben, majd '57 elején négyszer énekelte Sarastrot Mozart Varázsfuvolájában a bécsi Staatsoper színpadán.[7] Később a darmstadti Városi Színház és az amszterdami Holland Opera tagja volt. A disszidálása után 1968-ban (Sarastro) és 1994 végén, egy évvel halála előtt lépett fel Budapesten. Ezen az utolsó estjén a Fináncot énekelte Puccini Bohéméletében. Egyike volt a negyvenes, ötvenes évek vezető hazai basszistáinak. Oratóriuménekesként is gyakran szerepelt. Két crossover kitérője is volt: Madách Ember tragédiájának 1938-ban készült hanglemezfelvételén Gábor főangyalt játszotta,[8] az 1955-ben készült Gábor diák c. filmben Greguss Zoltán énekhangja volt.[9] Szerepei
Jegyzetek
Források
|
Portal di Ensiklopedia Dunia