Basszus

A basszus a legmélyebb férfihang. Terjedelme F—f1. Mint összhangzattani fogalom, az akkord legmélyebb, annak funkciós jellegét megadó hangját jelenti.[1]

A basszus (ol. basso, lat. bassus, fr. basse) valamilyen zenei darabnak legmélyebb, illetve legalsóbb szólama, melyre annak egész harmóniai szerkezete épül. Ez a szólam általában a többi szólamtól nagyobb távolságban mozog, mint a többi szólam egymáshoz viszonyítva.

Minél mozgékonyabb a basszus, annál inkább elveszti alap jellegét, amelyre a többi szólam építkezik.

A basszus helyes szólamvezetése nagymértékben megnöveli a zenedarab hatását, és a zeneszerző technikai képzettségének legbiztosabb jele. A reneszánsz korban, a németalföldi szigorú polifónia korszakában (14–16. század), amikor a hangszeres zene – egyes táncdarabokat kivéve – még nem létezett; a mai értelemben vett basszus még nem létezett.

A basszus első alkalmazója Lodovico Grossi da Viadana(wd) volt; az ő basso continuója valódi alapul szolgált a zeneszerzeményeknek. Jól meg kell különböztetni azonban a basso continuót, a generálbasszust és a törzsalhangot, mely utóbbi Jean-Philippe Rameau találmánya, és csak valamely zenemű összhangzattani elemzésénél képzett törzshangokból áll, lásd törzshang.

A klasszikus szerzők szerint gyorsabb futamokat a mély fekvésben nem szabad alkalmazni, mert itt érthetetlenekké válnának, míg a közép- és felső fekvésben hatalmas hatást idéznek elő.

A basszus hangterjedelme zongorán szemléltetve, a pont a C₄-et jelöli.

Basszus hangfekvés

Ezen kívül a basszus jelöli még a legmélyebb férfihangot. F-től f'-ig számítható, noha igen sok énekes képes a nagy C-t, sőt kontra H-t és B-t is énekelni. A hangzása tömör és teljes, jellege pedig komoly, méltóságteljes, és ünnepélyes, de azért humorisztikus kifejezésre is igen alkalmas.

Típusok

• Basszbariton (karakterbasszus) -Zwischenfach(regiszter közötti), egy basszbariton hangjának megfelelően választja ki, hogy basszus vagy bariton repertoárt énekel be.Terjedelme F-f1
• Basso Cantabile (magas basszus) – Hangszíne lágy és világos,sok esetben hasonlít a mély baritonhoz,azonban alsó regisztere jóval erőteljesebb.Terjedelme E-e1
• Basso Profondo (mélybasszus) – igen erőteljes és sötét hangzású, tömör, hangterjedelme: D2-D4
• Basso Buffo(basszusbuffó) – „vígbasszus”, inkább a hang színe, tónusa tesz valakit vígbasszussá, nem köthető kifejezett hangterjedelem hozzá.
• Kontrabasszus(különösen mély basso profondo) – A főleg keleti keresztény kóruséneklésben jellemző. A basso profundo tulajdonságaival rendelkezik, azonban hangfekvése még mélyebb, jellemzően kontra A - a (C'), de egyesek képesek kontra F és kontra G éneklésére is.

Nevezetes basszus szerepek

• Georg Friedrich Händel
• Johann Sebastian Bach (például a Megváltó recitativói a Máté-passióban)
• Ozmin (Wolfgang Amadeus Mozart Szöktetés a szerájból című operájában)
• Sarastro (Mozart: A varázsfuvola)
• Borisz Godunov (Muszorgszkij)
• Galickij herceg (Muszorgszkij: Igor herceg)
• Hans Sachs (Wagner: A nürnbergi mesterdalnokok)
• Wotan (Wagner: A Nibelung gyűrűje)
• Kurwenal (Wagner: Trisztán és Izolda)
• Kormányzó (Mozart: Don Giovanni)
• Don Alfonso (Mozart: Così fan tutte)
• Jochanaan (Richard Strauss: Salome)
• Fiesco (Verdi: Simon Boccanegra)
• Sparafucile (Verdi: Rigoletto)
• Főinkvizítor; Fülöp király (Verdi: Don Carlos)
• Don Ruy Gomez (Verdi: Ernani)
• Don Basilio (Rossini: A sevillai borbély)
• Mefisztó (Gounod: Faust)

Kapcsolódó szócikkek

• basszusok listája
• basszuskulcs

basszushangszerek

• gordonka
• nagybőgő
• basszusgitár
• fagott
• kontrafagott
• basszusharsona
• tuba.

Jegyzetek

1. Lányi Viktor (szerk.): Hungária zenei lexikon (Budapest, 1945) 60. old.