HangnemA mai nyugati zene nagy része tonális. Ez azt jelenti, hogy található egy zenei központ, az alaphang (tonika), és egy az alaphangra épülő hangsor, amiből a zenemű építkezik. A zenemű hangsorát és alaphangját együtt nevezzük hangnemnek. A zenedarab hangnemét a kottában általában előjegyzés jelzi. Például a J.S.Bach: C-dúr Preludium – 2'01" (BWV 846) a „c” hangon kezdődik és végződik, hangjait a c-dúr skála adja. Példák: dór, dúr, moll
Hangnem: d-dór (az egyik egyházi modus)
Hangnem: A-dúr Mozart: A-dúr klarinétverseny K. 622, Allegro
Hangnem: c-moll Skála, tonika, kisterc, nagyterc, hangnemtípusA hangnem a skála (hangsor, hanglétra) megadásával meghatározza az egymást követő hangközöket:
Az alaphangból (tonika) kiinduló hangközök sora kiválasztja a tizenkétfokú (kromatikus) hanglétra hangjainak egy részét.
Ha a zenemű hanglétrája nagyterccel kezdődik, azaz a harmadik hang az alaphangtól négy félhang lépéssel van feljebb, akkor a zenemű hangnemtípusa dúr. Ha a zenemű hanglétrája kisterccel (3 félhang lépés) kezdődik, akkor a zenemű hangnemtípusa moll. A hanglétra első terce alapján az egyházi hangnemeknél (fríg, dór, líd … skálák) is beszélhetünk dúr vagy moll hangnemtípusról. Szóhasználat: hangfaj, hangnem, hangnemtípusA hangnem kifejezésről ezt írja Weiner Leó:
Ezen érvek ellenére ez a szócikk a hangnem szó ma általánosan bevett használatát követi. A szigorúbb értelemben vett hangnemet viszont, a Brockhaus Riemann zenei lexikon magyar változatát követve, hangnemtípusnak nevezi. TörténeteEz a szócikk csak a dúr és a moll hangsoron, valamint az egyházi hangsorokon alapuló, tehát modális mai „nyugati” zene hangnemeivel foglalkozik. Más hangsorokat használó hangrendszerekben is találhatóak azonban hangnemek. Így például ismeretes ez a fogalom a klasszikus arab vagy az indiai zenében is. Nem mindig létezett a hangnem, és ma sem minden zene ismeri a hangnemeket. A hangnem egyrészt korokhoz és kultúrákhoz kötött jelenség, másrészt a modern „nyugati” zenében is fontos szerephez jut a hangnem-nélküli, sőt a hangnemek megkötöttségét tudatosan kerülő zene. Atonális zene, tizenkétfokúság, dodekafónia), mikrotonalitás a továbbvezető fogalmak. A skálának is van hangnemeA skálának, azaz hanglétrának lényegéhez tartozik, hogy a hozzá tartozó hangokat lépcsőzetesen sorolja fel. Ezzel szemben…hangnemnek nevezzük a dallamban foglalt hangkészlet hangjainak összességét, a hangoknak egymáshoz való vonzódását,… összetartozását, egy közös alap, a tonika köré való csoportosulását.[3] Ha a hanglétrát elénekeljük, az is ad egy dallamot. Ennek a dallamnak kapcsán már van értelme azt mondani, hogy a skálának is van hangneme és hangnemtípusa. A transzponálás és hatásaA zenedarabok nagy részéhez megnevezhető egy hangnem, amiben a legfontosabb részei, elsősorban a kezdete és vége, mozog. A darab belsejében azután, például modulálás segítségével, más hangnemek is megjelenhetnek. Transzponálásnak viszont azt nevezzük, ha a teljes zenedarabnak úgy változtatjuk meg a hangnemét, hogy más alaphangról indulunk, de a skálát, és ezáltal a hangközöket és dallamokat elvileg változatlanul hagyjuk. A dúr továbbra is dúr marad, a moll megmarad mollnak, stb. Az egyes hangnemek hatása eltér azonban egymástól, ezért fontos a hangnem (például C-dúr) megadása, nem elegendő csupán a skálát (dúr) megjelölni. Ezért adjuk meg a hangnemet a zenedarabok megnevezésében is. Például: „Ludwig van Beethoven 9. szimfónia (d-moll), op. 125, 1823”. Leopold Mozart Hegedűiskolájában így ír a hangnemek jelentőségéről:
A hangolási rendszerből adódó belső dallam- és harmóniabeli eltérések olyan daraboknál különösen érzékelhetők, amelyek érintik az összes hangnemet, ilyen például Johann Philipp Kirnberger (1721-1783) Musicalisches Circulja. A következő tényezők játszanak szerepet abban, hogy a zenemű hatása transzponáláskor megváltozik:
Vegyük ezeket az okokat közelebbről szemügyre, majd nézzük meg, hogyan csapódnak le a hangnemek és hangnemtípusok sajátos hatásában. Magasabb vagy mélyebb hangAkinek nincs abszolút hallása, az nem vesz észre kisebb változást a hangmagasságban. Kisebb különbségek a hangmagasságban régebben sem játszottak akkora szerepet a zenedarab hatásában, mint a hangolás. A 18. században például nem volt kötött a kamarahang, pontosabban helyi hagyományok voltak a meghatározók. Ekkor ugyanaz az akkord lehetett Cisz-, D- és Esz-dúr aszerint, hogy mi volt a kamarahang frekvenciája.[4] Ha viszont a hangmagasságban nagyobb eltérés van, az a nem abszolút hallásúak számára is észrevehető. Egészhangköz nem egyenlő egészhangközzelA komolyzenében máig gyakran olyan hangolás van használatban, ami nem egyenletes. Az úgynevezett tiszta hangolásban például ha a d-a kvint tisztán van hangolva, akkor a g-d kvint nem lehet tiszta. Ha viszont a g-d kvint tiszta, akkor a d-a nem lehet tiszta. A különbség érzékeltetése hangmintákkal: A nem egyenletes hangolás miatt a transzponáláskor megváltozik a hangközök nagysága, tehát kissé megváltozik a dallam, megváltozik a hangzás. A hangszerek rezonanciájaAz akusztikus hangszerek, különösképpen a fúvósok, sajátos rezonanciájuk folytán nem minden hangot tudnak, vagy nem egyforma jól képezik. Ezt a zeneszerzők is figyelembe veszik, a klarinétok és a kürtök hallgatnak, amikor a zene a tonikától éppen messze jár.[forrás?] Ugyancsak akusztikus okoknál fogva, nem minden hanghoz szólalnak meg egyforma gazdagságban felhangok. Egyes hangnemek ezért „üresen csengenek”. Vannak hangszerek, amelyek külön rezonátor húrokkal vannak ellátva, de a zenekar minden egyes hangszere maga is rezonátorként működik. Ha például egy másik hangszer éppen g, d, a vagy e hangot játszik, a hegedűk g, d, a és e hangokra hangolt húrjai „együtt énekelnek” a játszó hangszerrel. Hasonló dolgot tapasztalhatunk akkor is, ha az üres húrok hangjának valamely nem túl sokadik felhangja szólal meg. Ez a rezonancia más helyeken, vagy egyáltalán nem szólal meg egy transzponált műnél. Az előadás nehézségeiAz egyes hangszereken, azok játéktechnikájától függően, az egyik hangnemben könnyebb, a másik hangnemben nehezebb a játék. Gyakran előfordul, hogy egy darabot az énekes hangfekvésébe kell transzponálni. Egy-egy darabot ezért szokás transzponálva játszani. A hangnemek rokonságaA hangnemek és a hangnemtípusok sajátos hatásaHa pedig meg kell nevezni, hogy az egyes hangnemeknek mi is a sajátos jellege, már igencsak megoszlanak a vélemények. Keresztek és bék – a hangnemek jelölése
Táblázatok transzponáláshozIrodalom
Jegyzetek
Kapcsolódó szócikkek |
Portal di Ensiklopedia Dunia