Modális hangsor

Modális, más néven diatonikus hangsor (eol) az, amelyet hét különböző hang alkot. A modalitás jelen van a régi (a középkori, a reneszánsz és a barokk) zenében és a magyar népzenében (hétfokú hangkészlettel rendelkező dalainak). A hangsorokat szekundszerkezetük alapján is vizsgálhatjuk, vagyis azt, hogy az öt egész hang (nagy szekund) és a két félhang (kis szekund) hol helyezkedik el a hangsoron belül, ami a hangsor fő jellegzetességét adja.

A hét alap modális hangsor

A hangsorok részletes bemutatásához a könnyebb érthetőség kedvéért a szolmizációs hangokat is mellérendeljük, és pirossal jelöljük a kis szekund hangközöket.

Hangsor	Előjegyzés nélküli példa betűjelekkel	Előjegyzés nélküli példa szolmizációs hangokkal	Hangnem az 1–3–5. fok közötti hangközök szerint	Példa módosított hanggal*
Ion (dúr)	C-D-E-F-G-A-H-(C)	dó-sor /dó-ré-mi-fá-szó-lá-ti-(dó)/	dúr	dó-sor /dó-ré-mi-fá-szó-lá-ti-(dó)/
Dór	D-E-F-G-A-H-C-(D)	ré-sor /ré-mi-fá-szó-lá-ti-dó-(ré)/	moll	lá-sor fivel /lá-ti-dó-ré-mi-fi-szó-(lá)/
Fríg	E-F-G-A-H-C-D-(E)	mi-sor /mi-fá-szó-lá-ti-dó-ré-(mi)/	moll	lá-sor tával /lá-tá-dó-ré-mi-fá-szó-(lá)/
Líd	F-G-A-H-C-D-E-(F)	fá-sor /fá-szó-lá-ti-dó-ré-mi-(fá)/	dúr	dó-sor fivel /dó-ré-mi-fi-szó-lá-ti-(dó)/
Mixolíd	G-A-H-C-D-E-F-(G)	szó-sor /szó-lá-ti-dó-ré-mi-fá-(szó)/	dúr	dó-sor tával /dó-ré-mi-fá-szó-lá-tá-(dó)/
Eol (természetes moll)	A-H-C-D-E-F-G-(A)	lá-sor /lá-ti-dó-ré-mi-fá-szó-(lá)/	moll	lá-sor /lá-ti-dó-ré-mi-fá-szó-(lá)/
Lokriszi	H-C-D-E-F-G-A-(H)	ti-sor /ti-dó-ré-mi-fá-szó-lá-(ti)/	○

*A legkevesebb módosított hangot úgy kapjuk, ha a dúr hangnemben dóval, a moll hangnemben lával kezdjük a hangsort.

A modális hangsorok C’ alaphangról kiindulva

A szemléltetés kedvéért mindegyikhez egy-egy magyar népdal kottája van mellékelve.

Jón hangsor

Dór hangsor

Fríg hangsor

Líd hangsor

Mixolíd hangsor

Eol hangsor

Lokriszi hangsor

A lokriszi hangsor egy modális hangsor. Előjegyzés nélküli alaphangja a H. Különlegessége, hogy a tonikája és a dominánsa között nem tiszta kvint, hanem szűkített kvint, tritónusz van.

A hangsor ti-dó’-ré’-mi’-fá’-szó’-lá’-ti’, azaz H-C’-D’-E’-F’-G’-A’-H’. [1]

(nincs dal)

A modális hangsorok és a tonális hangnemek közti különbség

A tonális (a dúr és a moll) hangnemek vezetőhanggal rendelkeznek. A vezetőhang a hangsor hetedik hangja, amely a hangnem alaphangjára vezet. A VII. fok és az I. fok között kis szekund (fél hang) távolság van, ami a dúr esetében a ti-dó és a moll (összhangzatos moll) esetében a szi-lá hangköz. A modális hangsorok a jón (dúr) és a líd hangsoron kívül természetes vezetőhanggal nem rendelkeznek. A mai tonális gondolkozásmód szerint a modális hangsorokat aszerint csoportosíthatjuk, hogy az alaphangra épített hármashangzata (alaphang + terc + kvint) dúr vagy moll jellegű. Ha az alaphangra épített terc nagy, akkor dúr, ha kicsi, akkor moll jellegű.

Eszerint:

• dúr jellegű hangsorok: jón, líd, mixolíd
• moll jellegű hangsorok: dór, fríg, eol

A lokriszi egyikhez sem sorolható, mert bár az alaphangra épített terc kisterc, de az alaphangra épített kvint nem tiszta (ti-fá), hanem szűk. Így a hármashangzata is szűkített.

Források

• Népzenéről mindenkinek…

Jegyzetek

1. Vorderman, Carol: Segíts a gyerekednek! zene : a kottaolvasástól a zeneszerzésig. 2016. ISBN 978-963-304-382-0 Hozzáférés: 2021. november 8.