Lieb Ferenc
Lieb Ferenc (? – 1787. november 30. körül)[1] rokokó vándorfestő Északkelet-Magyarországon a 18. század második felében. A stílusa megkapóan eredeti, változatos motívumkincsét grafikai előképekről merítette. Élete![]() Iglón dolgozott városi festőként, 1758-ban megházasodott, később gyermekei születtek (Klára, Antal),[2] itt vásárolt házat. 1769 őszén szerződött az edelényi L’Huillier–Esterházy-kastély szobáinak kifestésére. Mitológiai történeteket, csataképeket, hétköznapi idilleket és az évszakokhoz köthető munkákat megörökítő alkotásokat készített 1769 és 1771 között. Neki tulajdonítható a monoki Andrássy-kastély dísztermének (A négy világrész, A négy elem, portrék) és kápolnájának (Krisztus feltámadása) figurális freskó-szekkó dísze 1770–1771-ből. 1782-től Leleszen élt, ahol 1783-ban Nepomuki Szent János-mellékoltárképet készített a premontrei templomba, 1787-ben ugyanitt a sekrestye kifestését (Szent Norbert miséje, elpusztult) vállalta. További munkái
Freskók az edelényi kastélyban
Emlékezete
Jegyzetek
Irodalom
Források
További információk |
Portal di Ensiklopedia Dunia