Landeni Pipin

Landeni Pipin
Landeni Pipin vagy Idősebb Pipin
Austrasia majordomusa
Uralkodási ideje
623 – 640
Koronázása	623
Elődje	Adalgisel
Utódja	I. Grimoald
Életrajzi adatok
Uralkodóház	Karoling-ház
Született	kb. 580 Landen
Elhunyt	640. február 27. Landen
Édesapja	Carloman
Házastársa	Itta (Ittaberga)
Gyermekei	Begga, I. Grimoald, Gertrudis
A Wikimédia Commons tartalmaz Landeni Pipin témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Landeni Pipin (vagy Peppin, Pipin, Pippin) vagy másik nevén Idősebb Pipin (kb. 580 – 640. február 27.), Austrasia frank királyság majordomusa volt a Meroving király I. Dagobert alatt 623-tól 629-ig. Ugyanezt a címet viselte a következő király, III. Sigebert alatt, 639-től saját haláláig.

Élete

Apja feltehetően Karlmann, legalábbis ez a név szerepel Fredegár krónikájában,[1] amely az életére vonatkozó legfontosabb forrás. Ragadványneve feltehetően születési helyéből származik, Landen ma Belgiumban található. Emellett nevezik még I. Pipinnek vagy idősebb Pipinnek, hogy megkülönböztessék unokájától, a középső Pipintől, illetve a legfiatalabb Kis Pipintől.

613-ban Burgundia és Austrasia legnagyobb nemesurai megvonták támogatásukat II. Sigebert királytól, illetve régensként uralkodó dédanyjától, Brünhildétől. A nemesurak, akik között ott volt II. Warnachar, Rado, a Metzi egyházmegye püspöke Szent Arnulf és Pipin (e két utóbbit Fredegár úgy jellemezte, mint "Austrasia leghatalmasabb nemesurai"), a szomszédos Neustria királyához, II. Chlotharhoz fordultak és felajánlották neki a régensséget, az egyezséget Andernach-nál kötötték meg. Az egyezség értelmében Rado Austrasia, míg Warnachar Burgundia majordomusa lett, de Pipinnek 623-ig kellett várni jutalmáért, amikor Chlothar fiatalkorú fiát, Dagobertet nevezte ki Austrasia királyának és Pipin az ő majordomusa lett, míg barátja, Arnulf, a király tanácsadója lett.

Pipint a korabeli források mint jó és bölcs uralkodót jellemezték. Ellenségei elérték, hogy 629-ben Chlothar halála után Dagobert Orléans-ba száműzte, de annak halála után, 639-ben visszatért és ismét megkapta a majordomusi címet Dagobert utóda, III. Sigebert és II. Klodvig alatt.[2] Pipin felügyelte Dagobert örökségének felosztását fiai, Sigebert és Klodvig, valamint mostohaanyjuk, Nanthild között. Sigebert számára biztosította az őt megillető részt, mivel szoros barátság fűzte a burgundi majordomushoz, Aega-hoz.

Pipin annyira népszerű volt a frank területeken, hogy bár hivatalosan sosem avatták szentté, de időnként mégis a szentek névsorában említették és február 21-én ünnepelték.

Családja és leszármazottai

Felesége Szent Itta vagy másik nevén Ittaberga (592 - 652[3]), aki 650-ben megalapította a nivelles-i apátságot.[4]

• Begga (? - 693)[5][6] Férje Metzi Arnulf érsek fia, Ansegisel (? - 662)
• Grimoald (615 - 657). Apja halála után örökölte annak majordomusi címét,[7] III. Sigebert uralkodása alatt.[8] Az öröklést vitatta Otto,[9] a kiskorú király gyámja, de Sigebert uralkodásának 10-ik évében (650) Lothár alamann gróf[10] csatában megölte.[11] 656-ban Sigebert halála után megpróbálta a királyi trónt saját fia számára megszerezni, de a neustriai nemesek, akikek feldühített, hogy beleavatkozott a trónöröklésbe, Párizs közelében elfogták, megkínozták és lefejezték.
• Gertrudis (? - 659. március 17.)[12] Anyjával együtt alapította meg a nivelles-i apácazárdát, majd annak főnökasszonya volt.[13][14]

Jegyzetek

1. Fredegarii et aliorum Chronic. Vitæ, Krusch, B. (ed.) MGH SS rerum Mero. II
2. Fredegar, IV, 85, MGH SS rer Merov II, p. 164.
3. Az Annales Xantenses jegyezte fel "Beata Itta mater sancte Gerthrudis"
4. "Itta relicta Pippini", Annales Xantenses 650, MGH SS II, p. 219.
5. Az Annales Xantenses nevezi meg Beggát, mint Pipin lányát és feljegyzi, hogy férje "Anchisus dux egregius filius Arnulfi epicopi Mettensium". Annales Xantenses 650, MGH SS II, p. 219.
6. A Cronica Hohenburgensis Szent Gertrúd nővéreként nevezi meg: "huius soror [beata Gerdrudis] Begga" és feljegyzi, hogy férje "Angiso sancti Arnulfi filio"
7. A Liber Historiæ Francorum nevezte meg "Grimoaldo filius eius [=Pippino]" amikor feljegyzi, hogy örökölte apja címét. Liber Historiæ Francorum 43, MGH SS rer Merov II, pp. 315-6.
8. "Sigibertus rex Francorum" 644-ben megerősíti "Grimoaldo maiores domus"
9. "Otto quidam filius Urones domestici"
10. "Leuthario duci Alamannorum"
11. Fredegar, IV, 86 and 88, MGH SS rer Merov II, pp. 164 and 165.
12. Az Annales Xantenses szerint "Gerthrudem virginem sanctam" volt Pipin első lánya, de feltehetően csak annak vallásos jelentősége miatt.
13. Annales Mettenses 687, MGH SS I, p. 316.
14. Cronica Hohenburgensis 646, Annales Marbacenses, MGH SS in Usum Scholarum [9], p. 2.

Források

• Charles Oman|Oman, Charles. The Dark Ages 476–918. London: Rivingtons, 1914.
• John Michael Wallace-Hadrill|Wallace-Hadrill, J. M., translator. The Fourth Book of the Chronicle of Fredegar with its Continuations. Connecticut: Greenwood Press, 1960.