I. Dagobert frank király
I. Dagobert (latinul: Dagobertus) (606[2] – 639. január 19.[1]), az utolsó olyan frank király, aki nem csak egy névleg egyesített birodalom felett uralkodott.[1] II. Chlothar fiaként született.[1] 623-ban édesatyja Austrasia királyává tette,[3] 629-ben pedig az egész Frank Birodalom királya lett.[1] Úgy szilárdította meg uralmát, hogy barátsági szerződést kötött Hérakleiosz bizánci császárral, legyőzte a gascogne-iakat és a bretonokat, továbbá keleti határán hadjáratot vezetett a szlávok ellen.[1] 631-ben hadsereget küldött Spanyolországba, hogy segítse Swinthilát, a vizigót trónbitorlót.[1] Kegyetlen tette volt, hogy 10000 bolgár családot, akik az avarok elől menekülve nála kerestek menedéket,előbb Bajorországba befogadott, utóbb egy éjjel legyilkoltatott.[4] 638-ban leigázta a bretonokat[3] és szövetséget kötött Hérakleiosz bizánci császárral az avarok ellen.[3] Székhelyét Austrasiából Párizsba helyezte át, mert onnan jobban lehetett kormányozni a királyságot.[5] Austrasiát 634-ben azzal engesztelték ki, hogy hároméves fiát Sigebertet, megtette királyuknak.[6] Kéjvágyó,[4] kegyetlen[4][7] és amellett gyenge fejedelem volt.[4] Kicsapongását a nép fizette meg terhes adókkal, gyengeségét az ország majordomusa Landeni Pipin zsákmányolta ki a saját hatalmának növelésére.[4] Sikertelenül harcolt a szlávok ellen.[4] Hogy erkölcstelenségét külsőképpen fedezze és a papok kedvét megnyerje, több zárdát épített,[4] amelyeknek egyikében, Saint-Denisben, temetteték el.[4] Utódja III. Sigebert, majd másik fia Klodvig lett.[6] Jegyzetek
Kapcsolódó szócikkekA Wikimédia Commons tartalmaz I. Dagobert frank király témájú médiaállományokat.
|
Portal di Ensiklopedia Dunia