A Klérus Kongregációja (latinul: Congregatio pro Clericis), a Római Kúria egyik hivatala (dikasztériuma), amely elsősorban a katolikus papsággal kapcsolatos kérdésekben jár el.
Története
A Klérus Kongregációjának közvetlen előzményének tekinthető, amikor IV. Piusz pápa 1564. augusztus 2-án hozott Alias Nos nonnullas motu propriója, amikor bíborosi bizottságot hozott létre a Tridenti zsinat határozatainak végrehajtásának céljából.
XIII. Gergely pápa, majd V. Szixtusz pápa tovább növelte hatáskörét, amennyiben a kongregációra bízta valamennyi helyi és egyetemes zsinat okmányainak ellenőrzéseit, pápai jóváhagyásra való előterjesztését, illetve ezen zsinatok határozatainak végrehajtását. A kongregációt ebben az időben Zsinati Kongregációnak nevezték, s ezt a nevet - noha az ellenőrzési feladatokat más kongregációk vették át - 1967-ig megőrizte.
VI. Pál pápa 1967-ben Klérus Kongregációnak nevezte át. II. János Pál pápa 1988. június 28-án kelt Pastor Bonus apostoli konstitúciójával újraszabályozta hatáskörét, valamint hozzákapcsolta az Egyház Történeti és Művészeti Örökségét Őrző Pápai Bizottságot.
Feladatköre és hivatalai
A Pastor Bonus apostoli konstitúció 93. pontja alapján illetékességi körébe tartozik a világi klerikusok személyére, szolgálatára s az azzal kapcsolatos dolgok kérdése.
Ugyanúgy hozzá tartozik a hitoktatás témaköre, szükség esetén együttműködve a Hittani Kongregációval. A kongregáció feladata, hogy ellenőrizze a papi szenátusok, tanácsosi testületek, káptalanok, pasztorális tanácsok, plébániák, templomok, klerikusi egyesületek, levéltárak, kegyes alapítványok és misekötelezettségek ügyeit, illetve a klerikusok ellátásának és szociális ügyeinek kérdéseit.
A kongregáció feladata a szerzeteseknek a klerikusi állapottal kapcsolatos kérdéseinek intézése.
Hivatalainak feladatköre:
A klérus szellemi és lelkipásztori életének felügyelete
Az igehirdetés és a hitoktatás gyakorlati kérdései