Kisgalambfalva

Kisgalambfalva (Porumbenii Mici)
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Erdély
Fejlesztési régió	Közép-romániai fejlesztési régió
Megye	Hargita
Község	Galambfalva
Rang	falu
Községközpont	Nagygalambfalva
Irányítószám	537216
Körzethívószám	0266
SIRUTA-kód	85225
Népesség
Népesség	700 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság	547 (2011)[1]
Földrajzi adatok
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 46° 16′ 29″, k. h. 25° 05′ 56″46.274639, 25.098903Koordináták: é. sz. 46° 16′ 29″, k. h. 25° 05′ 56″46.274639, 25.098903
A Wikimédia Commons tartalmaz Kisgalambfalva témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Kisgalambfalva (románul Porumbenii Mici, korábban Golumba Mică) falu Romániában Hargita megyében.

Fekvése

Székelyudvarhelytől 22 km-re délnyugatra a Nagy-Küküllő bal partján, a Kisgalambfalvi-szoros bejáratánál fekszik, Nagygalambfalához tartozik.

Története

Területe ősidők óta lakott. Határában számos őskori, római és népvándorláskori emlék került elő. A Küküllő jobbpartján emelkedő Várkapuszádán a hagyomány egykori erődöt tart számon. A falutól délnyugatra a Galathtető nevű magas hegycsúcson állt egykor Galath vára, népvándorláskori földvár, melynek kövei a hegyoldalon még megtalálhatók. A viszonylag nagy alapterületű vár a székelyek egyik határvára volt. A legenda szerint a tatárok elfoglalták és ide hordták össze rablott kincseiket melyet a vár beomlott pincéi őriznek. A falu a 13. században népesülhetett be. Régi református temploma a 17. században épülhetett, az 1661-es török pusztításkor megrongálódott, de kijavították. 1790-ben ez a templom leégett. Mai református temploma 1798-ban épült. A falu 1790-ben és 1830-ban teljesen leégett, de újraépült. 1910-ben 664, 1992-ben 471 magyar lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Udvarhely vármegye Székelykeresztúri járásához tartozott.

Nevezetességei

• Hímzett országzászlaja
• Turul-szobor[2]

Híres emberek

• Itt született 1926. május 7-én Vékás Domokos diplomata.
• Itt született 1949. január 4-én Vékás Zoltán baptista egyházi író, szerkesztő.

Hivatkozások

1. Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Hargita megye. adatbank.ro
2. Dobszay János (2012): Kis madárhatározó. HVG, 2012. december 22. 51–52. szám, 16–18.