|
Kicsiny gombvirág
A kicsiny gombvirág (Galinsoga parviflora) az őszirózsafélék családjába tartozó, mexikói eredetű gyomnövény. MegjelenéseA kicsiny gombvirág 10–80 cm magas, lágyszárú, egynyári növény. Gyökérzete sűrű, fehér oldalgyökérzettel ellátott orsógyökér. Zöld, hosszanti bordás, szőrtelen (vagy ritkásan, rásimulóan szőrös) szára sűrűn elágazó; egyenesen felálló, esetleg a földön elheverő. Átellenes elhelyezkedésű levelei rövid nyelűek, kihegyezett végű tojásdad vagy széles tojásdad formájúak, élük fogazott vagy hullámos. A legfelső levelek egészen keskenyek, inkább lándzsásak. Júniustól októberig folyamatosan virágzik. Hosszú szárú, apró, gömbölyű, fészkes virágzatai álernyőt alkotnak. A fészek 4–6 mm-es; benne a csöves virágok sárgák, a szélső, sziromszerű nyelves virágok fehérek. Utóbbiak pártája kb. 5−6 mm széles és 1−2 mm hosszú. A csöves virágok 1 mm-es, kúp alakú, fekete magot teremnek, csúcsán ezüst tollacskákból álló, koronaszerű repítőkészülékkel. A nyelves virágok termése görbe, összenyomott; repítőkészüléke keskeny sertékből áll. Magyarországon is előforduló rokona a borzas gombvirág (Galinsoga ciliata), annak szára dúsan, elállóan szőrözött. ElterjedéseEredeti őshazája Dél és Közép-Mexikó 1100−2500 m feletti száraz élőhelyein található meg (először Peruból írták le, ezért egyes források innen származtatják), de mára az egész világon elterjedt, kozmopolita gyomnövénnyé vált. Európában először a párizsi botanikus kertbe került 1785-ben, röviddel később, 1794-től a madridiban is termesztették. Már 1802-ben kivadult Brémában és 1850-re egész Németországban elterjedt. Az USA-ban először 1861-ben, Ausztráliában 1866-ban, Dél-Afrikában 1893-ban észlelték. Magyarországon az 1850-es években jelent meg; először 1856-ban Pozsonyban, majd 1858-ban Budán és Pécsett, 1866-ban Erdélyben írták le. Mára az egész országban elterjedt, különböző felmérések szerint a 33. vagy 136. legkárosabb gyomnövény. Főleg a Nyugat-Dunántúlon és az Északi-középhegységben gyakori. ÉletciklusaMagyarországon elsősorban a kertek, szőlők, kapáskultúrák akár tömegesen is előforduló gyomnövénye. Kis termetű haszonnövényekben (földieper, bab) akár 50%-os termésveszteséget is okozhat. Magvai a talaj felső 1–2 cm-ben csíráznak; mélyebben akár 11 évig is csíraképesek maradnak. A csírázáshoz meleget, 22-27 °C-ot igényel, ezért csak késő tavasszal, kora nyáron kel ki. Igen gyorsan növekszik, a kikeléstől számított 6. héten már magot érlelhet. Júniustól egészen az első fagyokig virágzik. Kedvező körülmények között évente két-három nemzedéke is felnőhet. Fény- és melegigényes, a fagyokra érzékeny. A nedves, laza, nitrogénben gazdag homok- és vályogtalajt preferálja. Különösen a fiatal növény levelei és szárai ehetőek, nyersen salátákban és gyümölcsturmixban vagy főzve, párolva. Egyes dél-amerikai ételek fontos hozzávalója, ott termesztik is. Fehérjetartalma magasabb a spenóténál és sok kalciumot, magnéziumot, káliumot, különböző vitaminokat tartalmaz.
Források
|
Portal di Ensiklopedia Dunia
