|
Kereszténydemokrata Tömörülés
A Kereszténydemokrata Tömörülés (hollandul Christen-Democratisch Appèl, rövidítve CDA) kereszténydemokrata[2][3] politikai párt Hollandiában. Hagyományosan az egyik legnagyobb holland parlamenti párt, bár 2010 óta jelentősen visszacsúszott a rangsorban. 1977-ben alakult mint a Katolikus Néppárt, az akkor százesztendős protestáns Forradalomellenes Párt és a szintén protestáns és régi Keresztény Történelmi Unió szövetsége.[3] Azóta három kivételével minden holland kormánynak tagja volt. A 2010-es választáson a párt súlyos vereséget szenvedett. Elvesztette mandátumai felét, és a képviselőházban csak a negyedik legnagyobb párt lett. 2010 és 2012 között a Szabadság és Demokrácia Néppártja (VVD) oldalán tagja volt a jobboldali kisebbségi kormánynak (első Rutte-kormány), amelyet kívülről támogatott Geert Wilders Szabadságpártja. A 2012-es választáson a CDA újabb mandátumokat vesztett, és az ötödik helyre szorult vissza. Története1977 előttA párt történelme 1880-ig nyúlik vissza. Ebben az évben számos katolikus és protestáns párt együttműködött az úgynevezett Koalíció-ban (Coalitite). Közösen voltak érdekeltek az egyházi iskolák közfinanszírozásában. Az együttműködések nem voltak problémáktól mentesek, ugyanis számos antipápista és konzervatív arisztokrata elhagyta a Forradalomellenes Pártot (AVP) és átment a Keresztény Történelmi Unió (CHU) pártba. A nézeteltérés oka a katolikusok és protestánsak eltérő véleménye az Apostoli Szentszék befolyásáról Hollandiában és Holland Kelet-India jövőjét illetően. 1918 körül három kereszténydemokrata párt volt jelen Hollandiában: a katolikus Római Katolikus Választmány Általános Ligája, a protestáns Forradalomellenes Párt és Keresztény Történelmi Unió. Az Általános Liga 1926-ban beolvadt a Római Katolikus Állami Pártba, ami 1945-től a Katolikus Néppárt tagja lett. 1918 és 1967 között a kereszténydemokrata pártoknak mindig megvolt a többségük a Staten-Generaal mindkét házában. Ez alatt az idő alatt a holland társadalom nagy változáson ment keresztül: szekularizálódott és egyre kevesebb szavazatot kaptak a pártok: 1963-as választáson a szavazatok 51%-át, 1972-ben pedig mindössze a 32%-ot érték el. A három vallásos párt csökkenő támogatottságuk miatt úgy döntöttek, hogy egy közös politikai programot hoznak létre, amivel az Első-Biesheuvel kormány létrejött 1971-ben. A Joop den Uyl vezette 1973-1977 közötti kormánykoalícióból a Keresztény Történelmi Uniót kizárta Den Uyl, így a három vallásos párt külön frakciókban voltak a Képviselőházban és csak a KVP és ARP kapott miniszteri és miniszter-helyettesi tárcákat. 1977-1994: A párt létrejötte és CDA-s miniszterelnökök 1976-ban a három vallásos párt elhatározta, hogy az 1977-es választáson közös listán indul Kereszténydemokrata Tömörülés (Christen-Democratisch Appél) néven. A közös lista vezetője az addigi KVP-párti igazságügyminiszter Dries van Agt volt, aki a választási kampányban leszögezte a párt, hogy középen vannak és se nem jobboldaliak, se nem baloldaliak. A közös listának köszönhetően a három párt stabilizálta addigi mandátumainak számát. Van Agt felkérte a munkáspárti Joop den Uyl addigi kormányfőt, miniszterelnök-helyettesnek, ám hosszú tárgyalások ellenére sem akart a koalíció tagja lenni így 300 napos tárgyalás után a konzervatív-liberális VVD-vel alakítottak kormányt.  1980. október 11.-én a három vallásos párt egyesülésével a Kereszténydemokrata Tömörülés egységes párttá vált. 1981-ben a van Agt vezette koalíció elvesztette többségét, így a Hans Wiegel vezette VVD helyett a Munkáspárttal kötött koalíciót. Joop den Uyl lett a miniszterelnök-helyettes, ám személyi és politikai konfliktusok miatt a koalíció 1982-ben felbomlott. Az 1982-es választás után az egykori katolikus Ruud Lubbers lett a CDA vezetője, egyben ő alakított koalíciót a VVD-vel. Ez a kereszténydemokrata-konzervatív liberális koalíció reformok sorozatát hozta el: kiadáscsökkentés, költségvetés átalakítása, rokkantsági nyugdíj rendszerének megváltoztatása, közszolgáltatások privatizálása. Lubberst 1986-ban és 1989-ben is újraválasztották. 1989-ben a VVD-vel is meglett a többségük de Lubbers a Munkáspárttal akart koalíciót és 1994-ig velük kormányzott. 1994-2002: EllenzékbenAz 1994-es választás nagy vereséget hozott a pártnak. belső feszültség volt amiatt, hogy Ruud Lubbers helyett Elco Brinkmann lett a párt listavezetője. A társadalom pedig már nem támogatta a reformokat, így 1918 óta először kereszténydemokraták nélküli kormánykoalíció jött létre. 2002-2010: Ismét kormányon A 2002-es választásokat alapvetően beárnyékolta Pim Fortuyn nyíltan meleg, szélsőjobboldali politikus ellen elkövetett gyilkosság. A választáson az általa alapított Pim Fortuyn Listája 17%-ot érve a második helyen végzett, a CDA lett a választás nyertese emellett 14-gyel növelte addigi mandátumainak számát. Ennek fényében a CDA listavezetője Jan Peter Balkenende alakíthatott kormányt: ám az első kormánykoalíciót belső ellentétek lehetetlenítették el, mert a PFL nem rendelkezett kellő társadalmi bázissal és a névadó párt alapító halála után felszínre törtek a belső harcok. Emiatt 2003-ban előrehozott választást tartottak, ahol a CDA megerősítette pozícióját és Wouter Bos listavezetésével a Munkáspárt is számos mandátumot nyert a PFL párt rovására. Balkenende koalíciós tárgyalásokat folytatott Bosszal, azonban a koalíciós tárgyalásokon nem tudtak megegyezni. Végül a D66 és a VVD pártokkal alapítottak koalíciót. Az új koalíció szigorúbb bevándorlási törvényt hozott, társadalombiztosítási reformot hajtott végre és munkajogi intézkedéseket vezettek be. A 2006-os választások után a párt gyökeresen változtatott álláspontján: az új kormánykoalícióba bekerült a Munkáspárt és a Keresztény Unió is. Megnövelték a költségvetési kiadások adók növelésével. A 2010-es választáson a pártnak hatalmas veresége lett: a negyedik helyre esett vissza és elvesztette mandátumainak felét a párt, megelőzte őket a VVD, Munkáspárt, Szabadságpárt. A vereség miatt Balkenende lemondott, ám ügyvezető miniszterelnök maradt az új Mark Rutte vezette kormány felállásáig. 2010- napjainkig: Rutte kormányokMark Rutte vezetésével 1918 óta először lett liberális kormányfője Hollandiának. Az Első-Rutte kormány koalíciós partnere lett a párt, amit kívülről a Szabadságpárt támogatott. A 2012-es előrehozott választáson a párt újabb vereséget szenvedett, majd ellenzékbe került. A párt 2012-ben új elnököt választott meg Sybrand van Haersma Buma személyében. Buma a VVD-t tette felelőssé a kormányválság miatt. Választási eredményekStaten-Generaal (parlament)
IdeológiaA párt négy fő ideológiája: a közös felelősségvállalás, sáfárság, igazság és szolidaritás. A közös felelősségvállalás esetében a párt szerint nem egyetlen szervezetnek kell működni: az állammal ellentétben a piacnak, szociális intézményeknek, egyházaknak és szakszervezetnek kell együttműködni. Ez a szellemiség a protestantizmusból vezethető le. A párt szerint a szubszidiaritás elve mentén a felelősséget meg kell osztani a holland községek, tartományok, nemzeti szint és uniós szint között.[4] A párt hosszú időn keresztül mérsékelt középpártként működött, az 1980-as és 1990-es évek alatt a jobboldal vezető pártja volt, a 2012-es választáson számos szavazót vesztett el, akik a populistává váló Szabaddemokrata Néppártra szavaztak át. Ezt követően a párt magát "radikális centristaként" hirdeti, a párt legfőbb politikai céljai a lakásokra kivetett jelzálog kamatcsökkentése, egykulcsos adó, környezetvédelmi adó bevezetése, esélyegyenlőség, bevándorláskritikus politika.[5] OktatáspolitikaOktatási kérdésben a párt fontosnak tartja a szabad iskolaválasztást, az iskolát mint társadalmi integráció elősegítőjének tartják. A párt szerint a központi tanterv helyett a Szabaddemokrata Néppárthoz hasonlóan, a helyi önkormányzatok hatáskörében kéne helyi sajátosságokhoz alkalmazkodni tudó tantervet kidolgozni. VálasztókA párt választói hagyományosan a katolikus és protestáns felekezetekhez tartoznak, akik jellemzően vidéken élnek és időskorúak. Földrajzilag a párt fellegvárainak Észak-Brabant, Limburg, Overijssel tartományok és a Dél-Hollandban található Westland települések számítanak. A párt hagyományosan gyengén szerepel a négy legnépesebb holland városban (Amszterdam, Rotterdam, Hága és Utrecht) esetében, emellett Groningen és Drenthe tartományokban. További olvasmányok
ForrásokJegyzetek
Fordítás
|
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Portal di Ensiklopedia Dunia
