Kelemen László (pszichológus)
Kelemen László (Kiskunfélegyháza, 1919. szeptember 4. – Pécs, 1984. május 5.[3]) egyetemi tanár, pszichológus. Várkonyi Hildebrand Dezső tanítványa volt a szegedi egyetemen. ÉletpályájaKelemen József és Csizmadia Erzsébet gyermekeként született;[4] szülei nagy anyagi áldozatot vállalva taníttatták három gyermeküket. Az elemi iskolát a Tanítóképző gyakorlójában végezte, ahol Putnoki Jenő, aki valóságos művésze volt a tanításnak, vonzóvá tette számára a pedagógus mesterséget. A Tanítóképző 1. osztálytól kezdve már magántanítványai voltak, a tandíjat és a ruhára valót így megkereste. Az akkori tanítóképző sokoldalúságot követelt és rendkívül időigényes tárgyakat oktatott (ének, zene, rajz, kézimunka, tanítási gyakorlatok stb.). Pedagógia tanára, dr. Koltay István külön olvasmányokkal is ellátta és ösztönözte a nagyobb pszichológiai-pedagógiai elmélyedésre. Először tanyai tanító akart lenni, dr. Koltay István érvelésére belátta, hogy tovább tanulva, mint tanítóképző intézeti pedagógia tanár, a „tanítók tanítója” lehet. A szegedi egyetemen a német szakot is felvette a filozófia – pedagógia főszak mellé, külföldi tanulmányutat azonban nem sikerült megvalósítania. A sors iróniája, hogy Kiskunfélegyházán egy alapítvány minden évben 3 egyetemistát külföldre küldött, de ő, kitűnő eredménye ellenére sem került be az utazók közé. Így német szakos létére, kizárólag könyvből kényszerült nyelvet tanulni. Tanulmányainak befejezése után 1945-ben 3 évig Kiskunfélegyházán tanítóképző intézeti tanár[3] Várkonyi Hildebrand Dezső[5] javaslatára vállalt részt 1948-ban a pécsi Pedagógiai Főiskola létrehozásában, ahol a neveléstudományi tanszék vezetője volt 1964-ig. Kezdeményezésére alakult meg a főiskolán a pszichológiai tanszék, amelyet 1966-ig vezetett.[3] – A Balatonfüredi Pedagógus Konferencia[6] résztvevője volt (1956. október 1–6) – 1966-tól a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen előbb a Pedagógiai, majd a Pszichológia Tanszék vezetője, egyetemi tanár volt, 1972–1975-ben rektor-helyettesi megbízást kapott.[3] Budapest után, önálló egyetemi pszichológusképzést szervezett meg Debrecenben. – Tudományos fokozatai: egyetemi doktor (1947), a pszichológiai tudományok kandidátus (1958), a pszichológiai tudományok akadémiai doktora (1964) volt. SzakterületeFő tudományos területe a gondolkodásfejlesztés pedagógiai pszichológiájának kérdésköre volt. E területen tudományos iskolát teremtett. Vezetője volt a debreceni egyetemen A gondolkodás fejlesztése című téma kutatócsoportjának. A pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem megalakulásakor 1982-ben visszakerült kedvelt városába egyetemi tanárnak. Itt hunyt el 64 éves korában, szívinfarktus következtében. Előadott külföldi tudományos kongresszusokon (Moszkva, Krakkó, London, Bázel, Lipcse, Leningrád, Tokió, Bécs stb.). Főbb művei
Társasági tagság
Díjak
Jegyzetek
Források
További információkKapcsolódó szócikkek |
Portal di Ensiklopedia Dunia