Érdeklődése egyre inkább a filozófia–pedagógia–szociológia felé fordult. Doktori disszertációját filozófiából írta és védte meg. (1935) A terjedelmes tanulmány megjelent az Apollo folyóiratban. (1936) [8][9] 1938-tól főiskolai gyakornokként, majd mint gimnáziumi tanár oktatott az egyetem pedagógia tanszékén. Prohászka Lajos mellett szemináriumokat vezetett pedagógia elméletből éppen úgy, mint neveléstörténetből.[10] Tagja lett a Magyar Filozófiai Társaság és a Magyar Pedagógiai Társaságnak. Nagyon aktívan részt vett a két társaság munkájában.[11]
Figyelemmel kísérte a különböző országok (német, angol, szovjet) közoktatásának intézményi rendszerét. Publikált az Athenaeumba éppúgy, mint a Magyar Pedagógia folyóiratba (1945 után, rövid ideig, mindkét folyóirat szerkesztését is vállalta).[12] 1941-ben Budapest XII. kerületében házasságot kötött dr. Proszwimmer Klárával.[13]
1944 májusában munkaszolgálatra vitték, valószínűleg csak az év végén sikerült kiszabadulnia. Ahogy tehette (1945. július) ismételten bekapcsolódott az egyetemi oktatómunkába, az ország közoktatási életébe. Az 1946. április 30-i habilitációját követően[14] a pedagógia egyetemi magántanáraként oktatott a Pázmány Péter Tudományegyetemen, de az 1947. november 17-én megnyíló budapesti Apáczai Csere János Pedagógiai Főiskola tanára is volt. A Főiskola megbízott igazgatójaként Vajda György Mihály tanártársával határozták meg az iskola pedagógiai arculatát, kidolgozták az egységes általános iskolai pedagógusképzés elveit, elkezdték megvalósítani annak gyakorlatát.[15] – Belépett a Magyar Kommunista Pártba (1945. augusztus 17.), és a Pedagógusok Szabad Szakszervezete tagja lett. A rádióban, szabadegyetemi és továbbképző tanfolyamokon előadások sokaságát tartotta. Ezekben az években rendszeresen, és sokat publikált. A magyarországi pedagógiai–közoktatási élet ismert, és elismert személyiségévé vált. 1947 nyarán az oxfordi nyári egyetem hallgatója volt.
Mérei Ferenc igazgatásával megszerveződött az Országos Neveléstudományi Intézet. (1948. október 15.) Mérei előterjesztése alapján a Vallás- és Közigazgatási Minisztérium kinevezte Faragó Lászlót az Intézet Neveléstörténeti Osztálya vezetőjévé, de kinevezték a Főiskola igazgatói állásába is. – Igyekezett tovább éltetni a magyar pedagógia progresszív történeti hagyományait, szélesebb körű, európai szellemi kötődéseit. Törekedett arra, hogy az 1945 előtti kapcsolatait megtartsa. Ezt tényként mutatta szerepvállalása a Magyar Paedagogiai Társaság megmentésért. A Prohászka Lajos elnököt ért meg-megújulón követelő, a Társaság működést ellehetetlenítő támadások miatt a Társaság tisztikara és választmánya lemondott. Háromtagú ügyvivő bizottságot alakítottak azzal a céllal, hogy az Országos Neveléstudományi Intézet vezetőjével Mérei Ferenccel, illetve az Akadémiával tárgyalásokat kezdjenek a Társaság további működésének lehetőségeiről, továbbéléséről. Az ügyvivő bizottság tagja Vajda György Mihály és Zibolen Endre mellett Faragó László. (1949. április 2.) A sikertelen tárgyalási próbálkozásokat követően a belügyminiszter feloszlatta a Magyar Paedagogiai Társaságot. (1950)[16][17]
Megjelent Az új nevelés kérdései című – Kiss Árpáddal közösen írt – kötete. (1949 vége) [18] A tankönyvnek készült könyvet elítélő kritikával fogadták.[19] Annak ellenére, hogy a Magyar Pedagógiában megjelent „önkritikájában” nemcsak az 1945 előtti, de az azt követő időszak magyarországi és egyben saját pedagógiáját (koalíciós neveléstudomány) is elítélte és elhatárolódott attól, [20] a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége oktatáspolitikai határozatát (1950. március 20.) követően – az Országos Neveléstudományi Intézet felszámolása[21] – az Magyar Dolgozók Pártja Ellenőrző Bizottsága, indoklás nélkül, kizárta a Pártból. (1950. július). Megszűnt annak lehetősége, hogy az egyetemen oktasson, és a Vallás- és Közoktatási Minisztérium is rendelkezési állományba helyezte, azaz elbocsátotta a Főiskola igazgatói állásából (1950. augusztus).
Budapesti középiskolákban (Fürst Sándor Gimnázium; Jedlik Ányos Gimnázium; Széchenyi István Gimnázium) matematikát tanított. (1950–1957) Közben tanárjelöltek vezetőtanára (1954/1955) és középiskolai matematika szakfelügyelő is volt.[22]
Az 1950-es évek első felében tartózkodott attól, és módja sem adatott arra, hogy a magyarországi neveléstudomány és közoktatás általánosabb kérdéseivel foglalkozzék, de mint kutató, az 1956. október 1–6. között megtartott Balatonfüredi Pedagógus Konferencia részvevője volt. A tanácskozás harmadik napjának plenáris vitájához bevezető előadást tartott. A vita megbeszélésének tárgya volt: „…a neveléstudomány komplex jellegének kérdése, általában a pedagógia alapvető tudományos problémái, s ezek között a pedológia kérdése”. [23] Előadásában éles kritikával mutatta meg a magyarországi neveléstudomány legsúlyosabb torzulásait, a kutatás etikai követelményeinek figyelmen kívül hagyását és a módszertani hiányosságokat. 1958-ban is következetesen képviselte és kívánta a füredi elhatározások, megállapodások megvalósítását. Nem lett hűtlen Füred eszmeiségéhez.[24]
1957-től előbb a Fővárosi Pedagógiai Szeminárium matematikai tanszékének vezetője, és szerződéssel a Pedagógiai Tudományos Intézet (PTI) félállású tudományos munkatársa, majd az Országos Pedagógiai Intézet (OPI) matematikai tanszékének vezetője lett. – A középiskolai matematika oktatásának módszertani kérdéseivel foglalkozott és részt vett a matematikaoktatás hazai rendezvényeinek szervezésében. Bekapcsolódhatott az UNESCO különböző nemzetközi munkáiba is, és segítségükkel ismét eljutott nemzetközi rendezvényekre.[25] Az UNESCO szerződtette a nigériai fővárosba, a Lagosban megnyíló Federal Advanced Teachers’ College matematika tanszékére. Az intézmény feladata volt, hogy mielőbb matematika tanárokat képezzen az ország középfokú iskoláinak afrikai fiatalokból . Faragó László 1963 januárjában utazott Afrikába. Nehéz feladatát nagy lelkiismeretességgel végezte. A munka követelményeinek teljesítése, és a számára kedvezőtlen klíma károsította szervezetét. 1965 szeptemberében súlyos betegen érkezett haza. 1966. március 28-án halt meg Budapesten.
Sírja a budapesti Farkasréti temető 1-246/247 számú sírhelyén található.
A modern fizikai világkép és az ember – Filozófiai értekezések, 8. – Egyetemi Nyomda, Budapest, 1937, 44 o.
Iskola és társadalom. Az angol demokrácia neveléspolitikája – Egyetemi Nyomda, Budapest, 1946, 96 o.
Demokrácia és nevelés – tanulmányok – Új könyvtár, 34. – Irodalmi és Művelődési Intézet, Budapest, 1948, 232 o.
A Szovjetunió nevelési rendszere – A Magyar Dolgozók Pártja Kultúrpolitikai Akadémiája. Köznevelési előadások, 4. – Szikra, Világosság Nyomda, Budapest, 1949, 37 o.
Faragó László–Kiss Árpád: Az új nevelés kérdései; Egyetemi Ny., Bp., 1949 (Új nevelés könyvtára)
Munka – munkára nevelés – munkaiskola – Akadémiai Nyomda, Budapest, 1961, 143–166. o. (Knyl. Magyar Pedagógia)
Tanulmányok, folyóiratcikkek
A harmadik humanizmus és a Harmadik Birodalom – Apolló, 1936. 1. évf. 177–288. o.
A természettudomány helyzete a művelődés rendszerében – Magyar Paedagogia, 1937, 61–70. o.
A német közoktatásügy az államátalakulás óta – Magyar Paedagogia, 1938, 86–96; 140–147. o.
Szociálpolitika és társadalomnevelés – Szociális Szemle, 1943, 1. sz. 4–10. o.
A fasiszta iskolapolitika kritikája – Embernevelés, 1945, 3–4. sz. 102–113. o.
A pedagógiai forradalom és a szovjet iskola szelleme – Köznevelés, 1946, 23. sz. 10–11. o.
A nevelés méltósága. Gondolatok Pestalozzi születésének kétszázadik évfordulóján – Diárium, 1946, 11–15. o.
A modern fizikai világkép és az ember – Athenaeum, 1947, 87–128. o.
Az általános iskola kérdéseihez – Embernevelés, 1948, 198–202. o.
A Szovjetunió nevelési rendszere – Embernevelés, 1949, 109–130. o.
A „koalíciós neveléstudomány” bukása – Magyar Pedagógia, 1950, 66–77. o.
„Világnézeti nevelés” a Horthy-rendszer középiskolai számtankönyveiben (Részlet Faragó László akadémiai pályadíjat nyert munkájából) – Budapesti Nevelő, 1955. március, 22–26. o.
A neveléstudományi kutatás néhány problémája – Köznevelés, 1957, 78–80. o
Amiben Füreden megegyeztünk…(A balatonfüredi pedagógus táborozás előremutató törekvései és határozatai) – Pedagógiai Szemle, 1958, 212–228. o.
Munka, munkára nevelés, munkaiskola (Gondolatok a probléma történeti vizsgálatához) – Magyar Pedagógia, 1961, 2. sz. 143–166. o.
Az angol köznevelés időszerű kérdéseiről – Pedagógiai Szemle, 1961, 532–542. o.
Fordítások
Eduard Spranger : Kultúrák találkozásáról és küzdelméről – Budapesti Szemle, 1940, 757. sz. 137–158. o; A Magyar – Német Társaság kiadványai, 3. – Sylvester Rt., Budapest, 1940, 24 o; Klny. Franklin Nyomda, Budapest, 1940.
Apponyi Albert, gróf: Világnézet és politika – Filozófiai értekezések – Magyar Filozófiai Társaság, Budapest, 1941, 67 o.
Platón összes művei 1–2. – Magyar Filozófiai Társaság, Budapest, 1943,(többekkel).
Platón összes művei 1–3. – Bibliotheca classica – Európa Kiadó, Budapest, 1984 (többekkel – Faragó László a Prótagorasz – 1. köt. 173–266. o. –, valamint a Hatodik és Hetedik levél – 3. köt. 1035–1083. o. – fordítója) – ISBN 963-07-3229-7
Eduard Spranger: A pedagógiai géniusz (Szókratész, Pestalozzi, Fröbel), Erosz – Az Egyetemi Nyomda kistanulmányai – Egyetemi Nyomda, Budapest, 1946, 26 o.
Johann Heinrich Pestalozzi: Válogatott műveiből 1–2. – Összeállította, bevezetővel és jegyzetekkel ellátta Zibolen Endre – Neveléstörténeti könyvtár – Tankönyvkiadó, Budapest, 1959, 451+483 o. (többekkel – A 2. kötet: Stans, Burgdorf, Yverdon – a kötet írásainak jelentős részét Prohászka Lajossal együtt Faragó László fordította) – A kötetből részletek olvashatók a Magyar Elektronikus könyvtárból: Johann Heinrich Pestalozzi válogatott műveiből – Az online formátumú szövegeket követő Kísérő írásban a fordításra vonatkozó ismeretek is olvashatók. – Hozzáférés ideje: 2010. december 2.
I. A. Kairov – N. K. Goncsarov stb.: Pedagógia – Tankönyvkiadó, Budapest, 1960, 556 o. (többekkel – 3. kiad. 1965)
Irodalom
Athenaeum-tár. A Magyar Filozófiai Társaság vitaülései 1938–44. Repertórium – Szerkesztő: Kőszegi Lajos – Comitatus Társadalomkutató Egyesület, Veszprém, 1998. 770 o. – ISBN 963-7678-13-1.
Kiss Árpád: A nevelőképzés reformja – Köznevelés, 1946, 2–6. o.
Kiss Árpád: Faragó László. 1911–1966 (nekrológ) – Magyar Pedagógia, 1966, 100. o.
Pedagógia és politika a XX. század második felében Magyarországon – szerk. Szabolcs Éva – Eötvös József Kvk., Budapest, 2006, 181 o. – ISBN 963-7338-29-2
Szávai Nándor: Dr. Faragó László sírjánál – Pedagógiai Szemle, 1966, 574–575. o.
↑Érdeklődésének irányát jelezte egyik első publikációja: Az állampolgári nevelés a középiskolai mennyiségtan tanításban – Magyar Paedagogia, 1932, 32–36. o.
↑A tanulmány előbb könyvként is megjelent: Apollo könyvtár, 2. – Radó Nyomda, Budapest, 1935, 112 o.
↑Pedagógia tanszéki elfogadottságát mutatta, hogy ő írhatott nekrológot az 1935. március 6-án meghalt Weszely Ödön pedagógia professzorról. – Athenaeum, 1936, 73–74. o.
↑A Magyar Filozófiai Társaság vitaülésein a vitát bevezető előadással, illetve hozzászólásaival az egyik legelismertebb fiatal gondolkodó lett.
Vitaindító előadó:
1939. január 12. – A modern természettudományos világkép
1940. április 9. – A megismerés szociológiája
Hozzászólója a vitának:
1938. november 8. – Humanizmus, vezette: Mátrai László,
1940. november 5. – Platonizmus, vezette: Kerényi Károly,
1941. május 6. – Filozófia története, vezette: Mátrai László,
1942. január 13. – Metafizika, vezette: Zemplén György,
1942. április 7. – Természetfilozófia, vezette: Ortvay Rudolf.
↑A Magyar Paedaogiánál addig maradt szerkesztő, amíg a lap szerkesztése nem került a Magyar Paedagogiai Társaságtól Mérei Ferenchez, attól kezdődően lett a lap neve Magyar Pedagógia; az Athenaeum szerkesztői közt, gróf Révay József 1945 áprilisában Gyömrőn történt meggyilkolása után vett részt, akkor már a lapnak csak egyetlen száma jelent meg; a Magyar Filozófiai Társaságot, és lapját az Athenaeumot 1946-ban betiltották; az 1945–1946-os lapszámban a Társaság halottai közül gróf Révay Józsefről Faragó László emlékezett meg.
↑Dolgozatának bírálói Kornis Gyula és Prohászka Lajos voltak.
↑- Faragó László: A nevelő és a társadalom (Szociológiai elmefuttatás a nevelői hivatás társadalmi megbecsülésének múltjáról és jövőjéről) – Pedagógus Értesítő, 1947. 9. sz. 2–5. o.
- Faragó László: A budapesti Pedagógiai Főiskola megszervezése és diákönkormányzata – Köznevelés, 1948, 207–210. o.
- Faragó László: A pedagógiai főiskolák nevelőképző feladata – Embernevelés, 1949, 163–171. o.
- Faragó László: A budapesti Pedagógiai Főiskola tanulmányi eredményei – Embernevelés, 1949, 6. sz. 236–259. o.
A budapesti Apáczai Csere János Főiskola működésének sajátosságai, gyakorlata 1945 után mintájául szolgált az általános iskolai rendeletet követően megnyíló szegedi, pécsi és debreceni tanárképző főiskoláknak.
↑Mészáros István: A Magyar Pedagógiai Társaság évszázada 1891–1991 – In. A Magyar Pedagógiai Társaság százéves jubileuma alkalmából rendezett tudományos ülés előadásai – Neveléstörténeti Füzetek 10. sz. – Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum, Budapest, 1992, 3–56. o. – ISBN 963-7516-86-7
↑A Magyar Peadagogiai Társaság feloszlatásának (betiltásának?) részletei ismeretlenek, a feloszlatás történetét még nem dolgozták fel.
↑A könyv a szovjet pedagógia ismertetése mellett a nyugat-európai nevelési gondolkodás, neveléstudomány egyes képviselőivel is foglalkozik. A könyvben történt meg először, hogy Faragó kétkedően rosszalló megjegyzést írt tanára, Prohászka Lajos kultúrpedagógiájáról, bár intő fenntartással, de lehetségesnek tartotta, hogy a Főiskola hallgatói olvassák Prohászka didaktikáját.
↑- Koós Ferenc: Adalékok az Országos Köznevelési Tanács és az Országos Neveléstudományi Intézet történetéhez – Pedagógiai Szemle, 1985, 348–358. o.
- Knausz Imre: A magyar pedológia pere – 1948–1950. – Pedagógiai Szemle, 1986, 1087–1102. o.
- Knausz Imre: A közoktatás pártfelülvizsgálata 1950 tavaszán – Párttörténeti Közlemények, 1987, 151–172. o.
↑A gimnáziumtanári és szakfelügyelői, majd a későbbi munkaköréből adódóan is publikációiban a magyarországi általános és középiskolai matematikatanítás módszertani kérdéseivel foglalkozott. Matematikai tankönyveket írt, illetve oroszból fordított. Például:
- I. gimnáziumi tanulók matematikai absztrakciós képessége (Adalékok a „növekedés” és „növelés” kérdésének pedagógiai dialektikájához) – Pedagógiai Szemle, 1958, 666–685. o.
- Faragó László: A koordináta-geometria tanításának módszertana – Szocialista nevelés könyvtára, 126. – Tankönyvkiadó, Budapest, 1957, 159 o.
- A matematikaóra megtervezésének és levezetésének kérdései az általános iskolában – A Matematika Tanítása, 1959, 1–17. o. (társszerzővel)
- Általános iskolai matematikatanításunk eredményei a 10–12 éves tanulók gondolkodásának fejlesztésében. – Összehasonlító vizsgálat egy negyven évvel ezelőtti felmérés megismétlésével. – Pedagógiai Szemle, 1960, 757–774. o.
- Faragó László: Az absztrakció és az elemzés nehézségei az algebra tanulásának kezdeti szakaszában – Akadémiai Nyomda, Budapest, 1962, 119–138. o. (Klny. Pszichológiai tanulmányok)
- Faragó László: Matematika a gimnáziumok 1. osztálya számára – Tankönyvkiadó, Budapest, 1956, 343 o. (társszerzővel; 10. kiadás 1964.)
↑Balatonfüredi Pedagógus Konferencia, 190. o. – A résztvevők közül, a Konferencia tartalmát, eredményeit nagyban meghatározó személy volt. Részt vett a Konferenciáról készült sokszorosított formában, belső használatra megjelentetett rövidített jegyzőkönyv összeállításában. – A jegyzőkönyv online formátumában könnyen elolvasható – a vitaindító beszédén kívül – a Konferencián történt és a jegyzőkönyvben rögzített minden megszólalása.
↑1958-ban a Pedagógiai Szemlében utalásos vélemények, illetve értékelő állásfoglalások íródtak arról: mi is történt 1956 októberében a Balatonfüredi Pedagógus Konferencián. A pedagógusok sokasága legfeljebb csak hallomásból tudhatott a Konferenciáról. Szélesebb tájékoztatást később sem kaptak a Konferencia eseményeiről, vitáiról. A Pedagógiai Szemle 1958-as írásaiban tartózkodóan elismerő, elfogadó vélemények mellett, voltak, akik a Konferencián elhangzottakat a magyarországi pedagógia, köznevelés szempontjából káros jelenségnek tartották, s elítélték a Konferenciát. – 1957 januárjában alakult meg a Magyar Tudományos Akadémia Pedagógiai Bizottsága. A Bizottság 1958 nyaráig törekedett elérni azt, hogy ismertté váljanak a Füredi Konferencia vitái, gondolatai a pedagógusok körében. Törekvésük sikertelen volt. A kádári politikai hatalom, a közoktatáspolitika ellenségesen viszonyult a Balatonfüredi Pedagógiai Konferencia tényéhez és legalapvetőbb gondolataihoz. Kívánatosnak tartotta Füred elfelejtetését.
↑- Faragó László: A Budapesten 1962. október 4-én és 5-én megtartott nemzetközi pedagógiai munkaértekezlet anyaga. Faragó László hozzászólás – Magyar Pedagógia, 1963, 84–98. o.
- Faragó László: Nemzetközi matematikaoktatási szimpózium Budapesten (1962. VIII. 27.–IX.8.) – Magyar Tudomány, 1962, 784–788. o.
- Faragó László: A korszerű matematikaoktatás pszichológiai problémái. Beszámoló a budapesti Matematikaoktatási Szimpóziumon felvetett pszichológiai vonatkozású kérdéseiről – Magyar Pszichológiai Szemle, 1963, 441–448. o.
Források
Pedagógiai lexikon – főszerk. Báthory Zoltán, Falus Iván – I–III. – Keraban Kiadó, Budapest, 1997, I. kötet 446. o. – ISBN 963-8146-44-3
Zibolen Endre: Faragó László – bibliogr. összeáll. Balogh Ildikó – Magyar pedagógusok sorozat – Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum, Budapest, 1990, 107 o. – ISBN 963-7516-58-1
