Kakas István
![]() Kakas István (Kolozsvár, 1565.[1] – 1603. október 25.) erdélyi diplomata és keleti utazó. ÉleteSzülei Kakas András előkelő kolozsvári nemes polgár, János Zsigmond erdélyi fejedelem kamarása és Larlay Anna voltak. 1575-től a bécsi, 1582–1585 között a páduai és bolognai egyetemen tanult. Első felesége Wolphard István özvegye, Barát Zsófia volt, aki 1594-ben hunyt el. Második felesége, Römer Zsuzsanna, Mária Krisztina fejedelemasszonynak az udvarhölgye volt.[1] Kakas István Báthory Zsigmond fejedelem kedvelt híve és nejének, Mária Krisztina osztrák főhercegnőnek titkáraként az 1590-es években szerepelt Erdély történetében, mint fejedelmi titkár és külföldi követségekben járó ügyes diplomata. Kölcsönöket adott a fejedelemnek és a császári biztosoknak. Amikor a fejedelem vagy fejedelemasszony Kolozsvárott időzött, többnyire az ő piaci házukban szálltak meg. Báthory Zsigmond uralkodása után az új fejedelem, Báthory András szolgálatába lépett, aki őt titkárjává tette és közbenjáróul kérte fel a Mária Krisztina főhercegnővel óhajtott házassága intézésére. Ezután nemsokára a lengyel királyhoz küldte követségbe Bánffi Györgygyel együtt. Krakkóból való visszatérte után 1599. szeptember 14-én Rudolf császárhoz küldte Prágába, hogy kibékítse a császárt az ő erdélyi fejedelemségével. A császár Kakast csak november 15-én küldte vissza Pilsenből, miután II. Mihály havasalföldi fejedelem Erdélyt elfoglalta. Az 1600. év telén ismét követségben járt a császárnál, hazatérte előtt betért Grazba Mária Krisztina főhercegnőhöz, aki meghagyta neki, hogy feleségét rövid idő alatt Tirolba kisérje. Ugyanezen év nyarán útra is kelt Kolozsvárról Tirol felé s nejét Botzenbe kisérte. Ez alatt birtokaitól (három adómentes házától) Mihály és a kolozsvári tanács jogtalanul megfosztották, ezek visszaszerzését végre kieszközölte Rudolf császárnál. 1601. február 1-jén Giorgio Basta és az erdélyi rendek országgyűlési tanácsa minden javainak visszaadását rendelték el, Kakas azonban eladta kolozsvári birtokait és Botzenben telepedett meg. Innen hívatta 1602-ben II. Rudolf császár prágai udvarába, hogy egy nagy fontosságú s veszélyes követséget bízzon reá, a I. Abbász perzsa sahhoz, a török ellen kötendő véd- és dacszövetség megkötésére. 1602. augusztus 27-én indult Prágából perzsiai követségébe, Szilézián, Lengyelországon, Litvánián keresztül Oroszország felé. Október 15-én lépte át az orosz határt és november 9-én ért Moszkvába, december 23-án Kazanyba, ahol a telet töltötte. A Volga jegének felolvadása után, 1603. május 11-én indult a Kaszpi-tenger felé. Asztrahánban két hónapig kellett várnia a hajók elkészülésére. Július 22-én szálltak tengerre és augusztus 8-án kötöttek ki Perzsia partján Lenkován városában. Tíz hétig kellett itt időzniük, amíg a persa sahhoz Iszfahánba küldött hírnökük visszaérkezett. Azalatt a tenger vizétől mindnyájan megbetegedtek és Kakast már hordágyon vitték Perzsia belseje felé. De a tengertől csak két mérföldnyire fekvő Lahidzsánban 1603. október 25-én meghalt és szállásuk kertjében egy fa alatt temették el. Végrendeletében mindenét feleségének hagyta. A követséget az ő utasítása szerint titkára Tectander György és kísérete folytatta és végezte el. 1603. december 14-én indultak vissza és sok viszontagság után 1604 őszén értek Prágába. Műve
Jegyzetek
Források
További információk
Kapcsolódó szócikkek |
Portal di Ensiklopedia Dunia