|
Könnyűlovasság  A könnyűlovasság kevés fegyverrel és védőfelszereléssel ellátott, lovakon közlekedő katonákból állt össze. Létezik mellette az úgynevezett nehézlovasság. Ebben az esetben a lovasok – és gyakran a lovak is – nehéz védő felszerelésekben vannak. A könnyűlovasság feladata elsősorban a felderítés, a védelmezés, a támadás és mindenekelőtt a kommunikáció volt. Leggyakrabban dárdával, karddal, íjjal, később pisztollyal voltak felfegyverezve. Az ókorban a görögök és rómaiak csak ritkán használtak könnyűlovasságot (bár az auxiliák katonái gyakran lóra ültek). Gyakrabban találunk könnyűlovasságra utaló jeleket Közép- és Délnyugat-Ázsia hordáinál, a perzsáknál, a párthaiaknál az araboknál, a hunoknál, a türköknél, a mongoloknál és a magyaroknál. Mindegyiküknél megfigyelhető volt a lovasíjászat. Az európai feudalizmus és a lovagi kor után a kontinens más területein is egyre nagyobb becsben tartották a könnyűlovasságot. Többjüket lőfegyverrel is felszerelték. Ez váltotta fel a korábban használt íjakat. Ismert könnyűlovas katonai csoportok voltak a stratioti, a huszárok, a kozákok, a chevau-légers és több dragonyosok.[1] A történelembenAz ókori római–germán háborúkban a könnyűlovasságot elsősorban védelmező vagy felderítő osztagként használták. A kisebb területű, regionális háborúknál gyakran ezek voltak az első sorban. A pun háborúk idejében az volt Karthágó egyik legnagyobb előnye, hogy gyakran és nagy mértékben használták a numídiai könnyűlovasságot. Részben ennek köszönhető, hogy a római Scipio Africanus a mai Tunézia területére vezetett második pun háború idejére saját lovas hadsereget toborzott. A középkorbanTöbbféle könnyűlovassággal is találkozhatunk a középkori Európa hadseregeiben.
Lásd mégJegyzetek
További információk
Fordítás
|
Portal di Ensiklopedia Dunia
