Jobbközép KoalícióA Jobbközép Koalíció Olaszországban egy 1994 óta változó formációkban létező jobboldali, jobbközép pártokat tömörítő pártszövetség. Akkor született meg, amikor Silvio Berlusconi belépett az országos politikába, megalapítva Forza Italia nevű pártját. Ez a koalíció szerezte a legtöbb mandátumot a 2018 márciusi általános választáson. (De a pártok közül a legjobb eredményt az 5 Csillag Mozgalom érte el, amely nem tartozik ehhez a koalícióhoz.) TörténeteElőzményekAz 1990-es évek elejére az ország belpolitikáját második világháború utáni időszak óta domináló jobbközép Kereszténydemokrata Párt súlyos válságba került: a Tangentopoli-ügyekben számos pártpolitikus ellen korrupció miatt nyomozás és büntetőeljárás indult. Az országot akkor már 45 éve meghatározó párt mellett feltörekvőben volt az északi tartományokban népszerű Északi Liga és a hosszú ideig neofasisztának számító Olasz Szociális Mozgalom is mérséklődött és jobbközépre tört. 1993-as helyhatósági választásokon a két jobboldali párt sikeresen szerepelt. A két párt csak regionálisan volt népszerű, az Északi Liga értelemszerűen az északi tartományokban, addig az Olasz Szociális Mozgalom - Nemzeti Szövetség a déli tartományokban szerepelt jól. Hiányzott egy olyan politikai erő, ami a közelgő választásra koalícióba szervezte volna a jobbközép pártokat. Szabadság PólusaA helyhatósági választások után nyilvánvalóvá vált, hogy ahhoz, hogy a jobboldal megakadályozza a baloldali pártszövetség győzelmét koalícióba kell lépni és egy jobboldali pólust kell létrehozni, amit először Umberto Bossi szorgalmazott 1993. decemberében.[1] 1994. január 11.-én Silvio Berlusconi bejelentette saját tulajdonából álló médiatársaságánál a Mediaset csatornáin, hogy elindul a választáson. Szükségesnek tartotta, hogy az egységes balközép koalíció mellett a jobboldalon is meglegyen a megfelelő koalíció. Az 1994-es választáson a jobbközép, Berlusconi vezetése alatt, két koalícióval indult. Észak-Olaszországban és Toscanában a Szabadság Pólusa nevű szövetség indult (amelyet főleg a Forza Italia és az Északi Liga alkotott), Közép-Itáliában és délen pedig a Jó Kormány Pólusa. Utóbbi fő alkotói a Forza Italia és a Nemzeti Szövetség voltak.[2] Az Első-Berlusconi kormány csak rövid ideig létezett: 1994. decemberében miután Berlusconi összeveszett a koalíciós partner Északi Liga vezérével Umberto Bossival, úgy ellenzékbe kerültek. Lamberto Dini vezette szakértői kormány vezette az ország az 1996-os választásokig. Dini kormányát kívülről az Északi Liga támogatta. Az 1996-os választáson változott a felállás, miután 1994 végén az Északi Liga távozott a szövetségből és ők külön indultak külön országos listával Umberto Bossi vezetésével. A koalíció a Szabadság Pólusa nevet vette fel. A koalíció tagja a Forza Italia, Nemzeti Szövetség és a Kereszténydemokrata Közép voltak. A választásokon a baloldali Olajfa koalíció győzött. A Pólus vereségének oka, hogy az északi tartományokban az Északi Liga sok szavazatot vett el a Pólustól. 2000-ben az Északi Liga visszatért. A 2000-es olaszországi regionális választáson a koalíció elnyerte Liguria, Lazio, Abruzzo, Puglia és Calabria tartományok kormányzóságát. Szabadság HázaA szövetség újra átformálódott a 2001-es választásokra a Szabadság Háza néven, és ez 2008-ig tartott. A 2001-es választásokon győzelmet aratott a koalíció és Silvio Berlusconi vezetésével létrejött második kormánya, ami 2005-ig kitartott, egyben az első olasz kormány volt 1945 óta amely teljesen kitöltötte a hivatali idejét. A koalíció alkotmányos, munkaügyi, nyugdíj, iskola reformot hozott.[3] A 2005-ös olaszországi regionális választás súlyos vereséget hozott a jobbközép koalíció számára: 14 tartományban tartottak választást, ahol a regionális kormányzót és a regionális törvényhozás képviselőit választották meg. A hagyományosan jobboldali Venetot és Lombardiat kivéve a többi tartományban mind a Romano Prodi fémjelezte balközép pártszövetésg az Unió győzött. Még a hagyományosan jobboldali Abruzzo, Puglia és Calabria régiók élére is baloldali elnököt választottak meg. Szabadság Népe2008 óta, amikor a Forza Italia és a Nemzeti Szövetség a Szabadság Népe néven egyesült, a koalíciónak nincs külön hivatalos neve. Jobbközép koalíció2013-ban megalapították az új Forza Italia pártot. Ez a 2018-as választáson az Északi Ligával, az Olaszország Fivérei – Nemzeti Szövetséggel és a Mi és Olaszország nevű középjobb szövetséggel koalícióban indult. A koalíció legerősebb pártjának meglepetésre nem a Forza Italia, hanem az Északi Liga bizonyult. Olaszok Koalíciója2019-ben Silvio Belrusconi kinevezte Matteo Salvinit a koalíció vezetőjének. Matteo Salvini átnevezte a Jobbközép koalíciót Olaszok Koalíciója névre.[4] Választási koalíciók19941994-es választáson két szövetség is működött. Az egyik szövetség A Szabadság Pólusa az észak-olasz régiókban és Toszkánában indult:
A másik szövetség a Jó Kormány Pólusa volt, amely Abruzzo, Umbria, Marche régiókban és az attól délre levő összes régióban indult. Pugliaban számos mérsékelt jobboldali szavazott inkább a Nemzeti Szövetség jelöltjére, mert a Forza Italia nem tudott jelöltet állítani. Ennek köszönhetően 27,5%-os eredményt értek el a régióban, ami a párt legjobb eredménye volt országosan.
Választási eredményekOlasz Parlament
Megjegyzések
Jegyzetek
FordításEz a szócikk részben vagy egészben a Centre-right coalition című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként. Ez a szócikk részben vagy egészben a Centro-destra in Italia című olasz Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként. |
Portal di Ensiklopedia Dunia