Istenszülő elszenderedése templom (Labova e Kryqit)

Ez a szócikk az albániai Labova e Kryqit templomáról szól. Hasonló címmel lásd még: Istenszülő elszenderedése templom (egyértelműsítő lap).

Istenszülő elszenderedése templom
védett műemlék (1973, GJ110 sz.)
Vallás	keresztény
Felekezet	görögkeleti
Építési adatok
Építése	13. század
Stílus	bizánci építészet
Alapadatok
Építőanyag	tégla
Elérhetőség
Település	Labova e Kryqit
Elhelyezkedése
Istenszülő elszenderedése templom Pozíció Albánia térképén
é. sz. 40° 04′ 26″, k. h. 20° 17′ 25″40.0739, 20.2902Koordináták: é. sz. 40° 04′ 26″, k. h. 20° 17′ 25″40.0739, 20.2902
A Wikimédia Commons tartalmaz Istenszülő elszenderedése templom témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Az Istenszülő elszenderedése templom (albán Kisha e Fjetjes së Virgjëreshës) vagy Szűz Mária-templom (Kisha e Shën Mërisë) feltehetően a 13. században bizánci stílusban épült görögkeleti templom Dél-Albániában, a Libohova közelében található Labova e Kryqit(wd) faluban.

Története

A mai falu közelében már a vaskor kései szakaszában egy kisebb erődítés állt, amelyet a hellenisztikus korszakban, az i. e. 3–2. században megerősítettek.[1] A jelenlegi templom feltehetően a 13. században, az Epiruszi Despotátus felvirágzásának időszakában épült egy késő ókori, 6. századi bazilika alapjain.[2] A körülötte lévő falu később elnéptelenedett, és lakossága csak a késő oszmán kor óta kontinuus.[3] 1783-ban a templomot kibővítették, ekkor épült az exonarthex(wd) és a harangtorony, egyúttal kisebb átalakítások érték a templom belső terét is.[4]

Fekvése és leírása

Labova e Kryqit a közeli Libohova felől a suhai aszfaltúton közelíthető meg, a templom a falu központjában található.[5]

A keleti tájolású téglatemplomot egy szokatlanul magas kupoladobon nyugvó téglakupola koronázza. A kupoladob kissé megdőlt, a múltban statikailag többször is meg kellett erősíteni. Az 1783-ban mészkőből épült, epiruszi típusú, tornácszerű exonarthexből pár lépcsőfok vezet fel a boltozatos mennyezetű, a főhajóra merőleges tengelyű narthexbe. Maga a főhajó csaknem négyzetes alaprajzú, amelyet a kupoladobot alátámasztó kettős árkád tagol el a mellékhajóktól. A narthex feletti kialakított álkarzat megoldása több jelentősebb templomból, így például az ártai(wd) Parigorítisza-templomból vagy a szaloniki Szent Szófia-székesegyházból is ismert. A félköríves apszisokat 1776-ban rekonstruálták, valamint 1783-ban épült fel a templom déli falához csatlakozó harangtorony is. A korábban lemeszelt 13. századi és későbbi freskókat restaurálták, különösen értékesek a díszesen faragott faikonosztáz mögötti szentélyfalon látható festmények.[6]

A templom északi oldala

Az apszisok lábazata

A belső tér részlete

Jegyzetek

1. Gilkes 2013 :213.
2. Nagel 1989 :81.; Gilkes 2013 :213. • Dienes 2017 :104. útikönyvében pontos évszámot, 1455-öt közli a templom építésének éveként.
3. Gilkes 2013 :213.
4. Gilkes 2013 :214.; Dienes 2017 :104.
5. Gilkes 2013 :213.
6. Nagel 1989 :41.; Gilkes 2013 :213–215.; Dienes 2017 :104.

Források

• ↑ Dienes 2017: Dienes Tibor: Albánia: Útikönyv. 4. kiadás. Budapest: Hibernia. [2017]. = Varázslatos Tájak, ISBN 9789637617638  
• ↑ Gilkes 2013: Oliver Gilkes: Albania: An archaeological guide. London; New York: I. B. Tauris. 2013. ISBN 9781780760698  

• ↑ Nagel 1989: Albánia. [Pécs]: Baranya Megyei Könyvtár. 1989. = Nagel Útienciklopédiák, ISBN 9637272194