Iseói-tó

Iseói-tó
Ország(ok)	Olaszország
Hely	Lombardia
Vízgyűjtő terület	1777 km^2
Elsődleges források	Oglio
Elsődleges lefolyások	Oglio
Hosszúság	25 km
Szélesség	4,1 km
Felszíni terület	65,3 km^2
Átlagos mélység	124 m
Legnagyobb mélység	251 m
Víztérfogat	8,0972 km^3
Tszf. magasság	181 m
Szigetek	Monte Isola
Elhelyezkedése
Iseói-tó Pozíció Észak-Olaszország térképén
é. sz. 45° 43′, k. h. 10° 05′45.716666666667, 10.083333333333Koordináták: é. sz. 45° 43′, k. h. 10° 05′45.716666666667, 10.083333333333
Iseói-tó Pozíció Lombardia térképén
A Wikimédia Commons tartalmaz Iseói-tó témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Az Iseói-tó (olaszul Lago d'Iseo, lombardul Lach d'Izé) észak-Olaszországban, Lombardia régióban, Bergamo és Brescia megyék között helyezkedik el. A 65,3 km² nagyságú és 251 m maximális mélységgel rendelkező tavat az Oglio folyó vize táplálja. A tavon fekszik a Monte Isola nevű sziget, mely 4,5 km²-es területével Olaszország legnagyobb, 600 méteres magasságával pedig egyben Európa legmagasabb természetes tavi szigete.

A tó májustól szeptemberig a turisták kedvelt célpontja. A tóban rengeteg a pisztráng és a csuka, a tóparton pedig olívaolajat készítenek. Monte Isola szigetén körülbelül 1770-en élnek, a szigeten gesztenyefák, szőlő- és olajfaültetvények vannak. Jelentős kirándulóturizmusa van. A tópart jelentősebb városai Iseo (turisztikai központ), Sarnico (sportközépont), Lovere (acélgyártás) és Pisogne (fa- és festékipar).

Pisognéból észak felé a Camonica-völgyön át vezet az út. A völgy a bronzkorban itt élő camuni törzsről kapta a nevét, melynek életét a sziklafalba vájt rajzok örökítették meg. Az Iseo-tótól délre fekszik Franciacorta dombvidék, mely szőlészeteiről híres. Bresciától az Iseo-tóig húzódik a 80 km hosszú Strada del Vino Franciacorta borút.

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Lago d'Iseo című olasz Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

• Olasz tavak és Verona (Berlitz zsebköny 2010)