|
III. Murád oszmán szultán
III. Murád (Manisa, 1546. július 4. – Isztambul, 1595. január 16.) oszmán szultán és kalifa 1574-től haláláig. ÉleteIfjúkoraMurád II. Szelim legidősebb[1] fiaként született 1546. július 4-én. Édesanyja Nurbanu szultána, az uralkodó kedvence. Trónra lépése, a birodalom hanyatlásaÉdesapját követte a trónon.[2] Trónralépte után öt öccsét megöletette.[1][2] Uralkodása alatt a Birodalom a hanyatlás határozott jeleit mutatta, ez Szelim alatt csak Szokoli Mehmed géniuszának köszönhetően nem mutatkozott meg.[forrás?] Szokoli továbbra is megmaradt nagyvezírként, aki a kormányzást gyakorlatilag egyedül végezte[1] megöletéséig, 1579-ig. Murád már uralkodása kezdetén a velencei születésű Szafije szultána[a 1] befolyása alá került,[1] a későbbiekben pedig a hárem kötötte le teljes figyelmét.[1][2] Ez olyan gyakorlatot hozott létre, amelyet a későbbi szultánok követtek: a hárem falai között élték le szibarita életüket – alig törődve az államügyekkel.[1] Murád már nem is kötött a vallásjog normáinak megfelelő házasságot.[1][a 2] BékekötésekSzokoli Mehmed nagyvezír ezalatt további diplomáciai eredményeket ért el: 1577-ben 8 évre meghosszabbította az Ausztriával fennálló békeszerződést, s Lengyelországal is sikerült szerződést kötnie. Báthory István lengyel király, mint Erdély fejedelme egyben a török porta hűbérese is volt.[1] A Török Birodalom 1580-ban kötötte meg Angliával az első kapitulációs szerződést.[1] Harc Perzsia ellenMurád általános politikai érdektelensége ellenére is Szokolli Mehmed úgy döntött, hogy hadat indít Perzsia ellen, amely I. Tahmászp perzsa sah halála óta (1576) súlyos válságban szenvedett.[1] A döntésben szerepet játszott az a tényező is, hogy a pápai kúria az 1570-es évek eleje óta újabb oszmánellenes szövetséget tervezett, amelybe Perzsiát és Oroszországot is be akarta vonni.[1] A háború 1578-ban kezdődött el és 1590-ben fejeződött be.[1] A Portának sikerült teljesen megszüntetnie a Kaukázus-vidék perzsa befolyását,[1] és hogy lehetséges orosz invázióval szembenézzen, 1577-ben Grúziát is oszmán „védelem” alá helyezte.[3] Az oszmánok 1585-ben elfoglalták Azerbajdzsánt a Szafavidáktól, akiket egyidejűleg keleti határvidékükön megtámadtak az üzbégek is.[3] II. Abdullah üzbég kán szövetségre lépett a Portával, hogy az oszmánok így ellenállhassanak a Kúria kerítési politikájának.[3] Az 1590-ben Isztambulban a Fényes Porta és Perzsia között kötött szerződés szankcionálta ezeket a hódításokat, ezenkívül a síita perzsáknak megtiltották, hogy a szunnita iszlám elvei ellen uszítsanak.[3] Az elnyert kopár tartományok azonban semmi arányban sem álltak a hozott pénz- és véráldozatokkal.[2] (Szokolli Mehmed már nem érte meg a háború végét: 1579 októberében egy elbocsátott bosnyák tímár-birtokos leszúrta.[3])[a 3] Háború a spanyolokkal, portugálokkal Murád 1581-ben lezárta a spanyolok elleni háborút, amely ekkor már több mint hat évtizede folytatott az Oszmán Birodalom. Portugáliával sem volt szerencsésebb: 1585-től kezdve az addigi portyatámadások után már nyíltan folytatta a háborút az Indiai-óceánon és Afrika partjainál a portugál gyarmatosítók ellen, akikkel szemben jelentős sikereket ért el, de hódításai ismét fabatkát sem értek, mert az afrikai lakosság felkelt a török uralom ellen és elűzte mind a hódítókat, mind az általuk pártfogolt muzulmán uralkodókat is, akik zsarnoki módszerekkel kormányoztak.[forrás?] Magyarországgal és Erdéllyel csak utolsó éveiben került sor az úgynevezett tizenöt éves háborúra, melyben magának Murádnak ugyan nem volt része, de annál több az agg Szinán nagyvezírnek, aki a perzsa háború befejezése után harmadszor emelkedett a nagyvezír állására.[2] Ennek előzménye az Ausztriával 1593-ban – határvillongások miatt – ismét kitört a háború volt, bár a fegyverek az 1584-ben meghosszabbított békeszerződés ellenére sem hallgattak el teljesen.[3] Időközben ugyanis Ausztria és az Oszmán birodalom között egyfajta katonai határsáv alakult ki, amely mentén tartós kisháborúk voltak.[3] Az oszmán seregnek 1594-ben sikerült Győr várát elfoglalnia.[3] A város, amely hamarosan új vilajet székhelyévé vált, 1598-ban ismét a Habsburgok kezére került.[3] Még ugyanebben az évben, 1594-ben a dunai fejedelemségek, Erdély, Moldva és Havasalföld kivonták magukat a Porta fennhatósága alól.[3] Az erre kitört tizenöt éves háború végét, az 1606-os békekötést azonban Murád már nem érte meg.[3] CsaládjaFelesége
Ágyasai
GyermekeiFiai
Lányai
HalálaMurád 1595. január 16-án halt meg, 48 évesen. A trónon fia, III. Mehmed követte. Megjegyzések
Jegyzetek
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Portal di Ensiklopedia Dunia
