|
I. Abdul-Hamid oszmán szultán
.jpg) I. Abd-ul-Hamid, más írásmóddal Abdulhamid, Abdul Hamid vagy Abdul-Hamid (Isztambul, 1725. március 20. – Isztambul, 1789. április 7.) oszmán szultán 1774-től haláláig. ÉleteIfjúságaAbdul-Hamid 1725. március 20-án született III. Ahmed fiaként. Élete java részét palotafogságban töltötte[forrás?], ahol a Korán másolásával és faragással hasznosította idejét.[1] Jellemző volt rá, hogy a nők társaságát többre becsülte mint a férfiakét.[1] Trónra lépéseAbdul-Hamid testvérét, Musztafát követte az Oszmán Birodalom szultánjaként 1774. január 21-én. Az új szultán pacifista és Istenfélő emberként lépett a trónra[forrás?] – ugyanakkor tudatlansága közmondásos volt.[1] Ugyancsak sajátos újításként tekinthető, hogy ő volt az első szultán, aki trónra lépésekor nem adta meg a szokásos jutalmat a janicsárságnak.[forrás?] Orosz–török háború (I.)Ebben az időben Muhsimzáde Mohammed nagyvezír éppen az oroszokkal állt szemben Sumlában, amikor Musztafa halálának hírével együtt az új szultán utasításait kapta a békekötés ügyében.[1] 1774. július 21-én a két fél megkötötte a kücsük-kajnardzsi békét.[forrás?] Azonban II. Katalin orosz cárnő nem sokáig nyugodott: hamarosan a Kaukázusban fekvő kubamelléki országokat is elfoglalta Törökországtól és birodalmával egyesítette.[1] Ezek után a cárnő 1786-ban II. József magyar királlyal és német-római császárral kötött védő és támadó szövetséget, amelynek célja az Oszmán Birodalom végleges feldarabolása volt.[1] Szíriai győzelmekEközben Abdul-Hamid Szíria felé fordította figyelmét és ott ért el kisebb győzelmeket.[forrás?] Orosz–török háború (II.)A szultán a szíriai győzelmek nem kárpótolták a krími veszteségekért, ezért 1787-ben újra hadat üzent Oroszországnak.[forrás?] Katalin tervei így csak kis részben sikerültek: a törökök az 1787-iki, illetőleg az 1792-iki háborúban vitézül hadakoztak, és bár nem voltak képesek Szuvorov tábornok előrenyomulását megakadályozni, II. József hadai ellen nem vallottak kudarcot.[1] A II. Józseffel kötött béke után az Oszmán Birodalom csapatai soha többé nem támadtak Magyarország ellen.[forrás?] Ez a háború volt az oszmánok fegyverdicsőségének utolsó fellobbanása – utána többnyire vereség és megaláztatás volt osztályrészük.[1] HalálaMaga a szultán nem érte meg a háború befejezését: Abdul-Hamid 1789. április 7-én 15 évnyi uralkodás után 64 évesen hunyt el. A trónon unokaöccse, III. Szelim követte. Abdul-Hamid megítéléséhez hozzátartozik, hogy nem volt zsarnok, és II. Mehmed (1432–1481) óta az első szultán volt az Oszmán-házban, aki nem szennyezte be kezeit rokonai vérével.[1] CsaládjaAsszonyai: Ayşe Kadın Ruhşah Kadın Binnaz Kadın Mehtabe Kadın Hümaşah Kadın Gyermekei: Ayşe Dürrüşehvar Hanım szultána (1775-?) Abdullah herceg ( 1776-1776) Hatice szultána (1776 január – 1776 november ); Mehmed herceg ( 1776-1781) – Hümasahtól Ahmed herceg ( 1776 – 1778) Ayşe szultána (1777 – 1777); Abdurhaman herceg ( 1777- 1777) Esma szultána ( 1778 – 1848) – Sinepervertől Szulejmán herceg ( 1779-1786) – Mehtabetól IV. Musztafa oszmán szultán – ( 1779 – 1808) Sinepervertől Abdülaziz herceg ( 1779-1779) Rabia Sultan (1780 – 1780); Aynişah szultána ( 1780 – 1780); Melikşah szultána ( 1781 – 1781); Rabia szultána (1781-1782) Fatma szultána (1782 – 1786) – Sinepervertől Mehmed herceg (1882-1885) – Sebsafatól Murad herceg ( 1883-1786) – Naksidiltől II. Mahmud oszmán szultán ( 2784-1839) – Nakşidiltól Alemşah szultána( 1784 -1786) – Şebsafatól Saliha szultána ( 1786- 1788) – Nakşidiltől Emine Sultan ( 1788 – 1791) – Şebsafatól Hibetullah Sultan (1789 – 1841) – Şebsafatól Jegyzetek
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Portal di Ensiklopedia Dunia
