II. Kristóf dán király
II. Kristóf vagy Kristóf Eriksson (1276. szeptember 29. – 1332. augusztus 2.[2][3]) Dánia királya 1319 és 1326 között, illetve 1329-től haláláig. Kristóf V. Erik dán király második fiaként született és 1319-ben bátyja, VI. Erik halála után került a trónra. Elődeihez hasonlóan az ő uralkodását is a monarchia és az egyház hatalmi vetélkedése kísérte végig.[3] Még hercegként maga is szembefordult a királyi hatalommal.[3] Bár a rendek jogait növelte, erőszakos természete miatt 1326-ban elűzték[2][3] és helyére távoli rokonát, a gyermek III. Valdemárt tették meg királynak. 1329-ben visszakapta a trónját, megtette fiát, Eriket társuralkodónak, de 1332-ben újra elűzték.[2] Még abban az évben meg is halt. GyermekeiFelesége, Pomerániai Euphémia (1285 – 1330. július 26.), akivel 1300-ban házasodott össze, hat gyermeket szült férjének:
Ezen kívül ismerjük Kristóf törvénytelen gyermekét is:[4]
Jegyzetek
Kapcsolódó szócikkek
|
Portal di Ensiklopedia Dunia