|
Hszi-vang-mu
Hszi-vang-mu () (magyarul: Nyugati anyakirálynő, vagy Nyugati Királyi Anya) a nyugati égtáj úrasszonya az ókori kínai mitológiában, később egyfajta istennő. Egyes legendák szerint ő birtokolja a halhatatlanság varázsszerét. A legősibb mítoszokban Hszi-vang-mu () az alvilág nyugaton található birodalmának uralkodónője lehetett. A középkori taoizmusban és a folklórban Hszi-vang-mu () a halhatatlanok Kunlun hegyi paradicsomának gazdasszonya, ahol a halhatatlanság őszibarackjai teremnek. A középkori képeken Hszi-vang-mu ()t gyönyörű fiatal nőként ábrázolták, udvari öltözékben, hajában hajtűvel, gyakorta páva kíséretében, vagy páván ülve. Korai történeteA legrégibb leírásokban, például a Hegyek és vizek könyvében (i. e. 4-2. sz.) Hszi-vang-mu () emberhez hasonlatos lényként szerepe, akinek párducfarka és tigrisfoga van, szeret fütyülni, kócos hajában hajtűt visel, és ő felügyeli az égi büntetéseket és az „öt fenyítést”.[1] Hszi-vang-mu () egy barlangban lakik, és három kék madár hordja neki az élelmet.[2] A Hegyek és vizek könyvéhez íródott egyik kommentár szerző, Kuo Pu () szerint Hszi-vang-mu ()t egy olyan istenségnek tekintették, aki járványokkal, betegségekkel és természeti csapásokkal árasztotta el a világot. Egy 3. századi mű, a Po-vu-cse () (《博物志》; „Minden dolgok leírása”) szerint Hszi-vang-mu () rendelkezik az emberek életével, kivéve a bölcsekét, a szentekét és a taoistákét. Az alakjával kapcsolatos legkorábbi mítoszok szerint, kezdetben minden bizonnyal a halál és a ragályos betegségek istene lehetett. Más mítoszok azonban úgy tudják, hogy Hszi-vang-mu () a Kunlun hegyen él a palotájában, ahol a függőkertjei (hszüan-pu () 懸圃) is találhatók. Más legendaváltozatok szerint a Fehér Jádehegyen (Pajjü-san () 白玉山) lakik, és a lakhelyéhez vezető úton folyik a Zso-suj () (若水) folyó.[3][4] Az i. sz. 193-nál nem későbbi csingani () kripta (Santung () tartomány) bejáratánál látható sírkövön Hszi-vang-mu ()t még antropomorf alakban ábrázolják, a hajában hatalmas hajtűvel. A hegy központi, legmagasabb csúcsán trónol, alatta valamivel pedig egy tigris látható, amely a nyugati égtáj szelleme. Mellette nyulak találhatók, amelyek mozsarakban a halhatatlanság elixírjét őrölik. Ennek a szernek a megszerzése áll a központjában a Ji (), a mesteríjász közismert történetének is.[5] Az időszámítás kezdete körül azonban Hszi-vang-mu () fokozatosan emberi alakot öltött, általában már gyönyörű nőként ábrázolták. A Han-dinasztia hivatalos történeti művében, a Han su ()ban (i. sz. 1. sz.) az olvasható, hogy Hszi-vang-mu ()t istenségként tisztelték, aki az égi büntetéseket felügyeli. Egy i. sz. 3. században történt hatalmas aszály idején áldozatokat mutattak be Hszi-vang-mu ()nak, amelyeket a szenvedők megsegítéséért való könyörgések kísértek.[6][7] Kapcsolata a kínai uralkodókkalSun () császárA Bambusz-évkönyvek tanúsága szerint a legendás Sun () császár uralkodásának 9. esztendejébe maga Hszi-vang-mu () látogatott el az uralkodóhoz.[8] Nagy Jü ()A jelentős konfuciánus filozófus, Hszün-ce () (kb. i. e. 312–230) szerint a legendás uralkodó Nagy Jü () Hszi-vang-mu () országában folytatta a tanulmányait.[9] Mu király A Csou ()-dinasztia ötödik uralkodójának Mu királynak (Mu vang () 穆王; i. e. 10. sz.), a legendás utazását írja le a vitatott keletkezésű (valamikor i. e. 4. sz. és i. sz. 4. sz. között) Mu-tien-ce-csuan () (《穆天子傳》„Munak, az ég fiának története”) című mű, amelyben a király selymet visz a gyönyörű asszonyi alakban megjelenő Hszi-vang-mu ()nak, bort iszik vele a Jáde-tó (Jaocse () 瑤池) partján és hallgatja dalait.[10][11] Vu () császárPan Ku () (班固; i. sz. 32-92) áltörténeti elbeszélésében, amelynek a címe: Han Vu ku-si () (《漢武故事》; „Régi történetek a Han-házbeli Vu () császárról”) a központi történet Hszi-vang-mu (), bíbor hintóban tett látogatása a Han-házbeli Vu () császárhoz (i. e. 141-87). A történet szerint Hszi-vang-mu () hintóját tündérleányok kormányozták, és két kék madár volt a személyes szolgálója. Hszi-vang-mu () látogatásának a célja, hogy elvigye a császárnak ajándékba az örökélet őszibarackjait (pan-tao () 蟠桃). Lehetséges, hogy ennek a történetnek az előzménye volt a Bambusz-évkönyvekben fennmaradt utalás, amely szerint Hszi-vang-mu () meglátogatta Sun () császárt.[12] Alakja a középkorbanAmikor az időszámítás első évszázadaiban a filozófiai taoizmus egyre inkább vallási színezetet öltött, Hszi-vang-mu () alakja is kiegészült taoista jellegzetességekkel. A taoisták úgy tartották, hogy Hszi-vang-mu () az éterből született, vagyis a női princípiumot képviselő jin () lényegű lény. Ekkor már férje is van Tung-vang-kung () (東王公), vagyis a Kelet ura személyében. Egy legenda szerint Hszi-vang-mu () évente egyszer találkozik vele egy hatalmas madár hátán.[13] Mivel a hagyomány kínai öt elem rendszerében a nyugati égtáj a fém elemnek (csin () 金) felel meg, ezért Hszi-vang-mu () második neve: Csin-mu () (金母), vagyis „fém anya” vagy „arany anya”. A taoista hagyományban Hszi-ling-vang-mu ()nak (西靈王母; „Nyugati szellem királyi anya”) vagy Jao-cse-csin-mu ()nak (瑤池金母; „Jáde-tavi arany anya”) is nevezik.[14] A középkori taoista hagyományban és nép folklórban Hszi-vang-mu () a halhatatlanok (hszien () 仙) Kunlun-hegyi paradicsomának gazdasszonya, ahol kertjében a halhatatlanság őszibarackjai teremnek. A halhatatlanok rendszeresen ünnepi lakomára gyűlnek össze nála. A férje felügyeli a halhatatlanok jegyzékét, akiket tetteik szerint időről-időre megjutalmaznak vagy megbüntetnek.[15] A középkori képeken Hszi-vang-mu ()t udvari öltözéket viselő, gyönyörű fiatal nőként ábrázolják. Hajában hajtűt visel, gyakorta pedig páva hátán ül, vagy páva kíséretében jelenik meg. Előszeretettel ábrázolták alakját a népi nyomatokon is, amelyeken akár férjével együtt jelenik meg. Az ilyen nyomatokat például temetések alkalmával égették el, hogy segítse a halottat a túlvilági útján. Hszi-vang-mu () képmását azonban előszeretettel ajándékozták a nők 50. születésnapjára is. Peking környékén, ha a földművesek a várható időjárást akarták előre tudni, akkor jóslatért Hszi-vang-mu ()hoz fordultak. Olykor Vang-mu niang-niang ()nak (王母娘娘), vagyis „Uralkodói anyánknak” is nevezték. Ismert olyan legenda is, amely szerint Hszi-vang-mu ()nak 9 fia és 24 lánya volt. Hszi-vang-mu () alakja gyakorta felbukkan a középkori regényekben, így például a népszerű Nyugati utazásban is, ahol a majomkirály az ő kertjében dézsmálja meg a halhatatlanság őszibarackjait. Hszi-vang-mu () azonban nem ismeretlen a koreai és a mongol irodalomban sem, sőt igen népszerű a hagyományos távol-keleti költészetben.[16] Megjegyzések
Jegyzetek
Irodalom
Contact and Exchange in the Ancient World, 62–115. Honolulu: University of Hawai’i Press. ISBN 978 0 500 25146 1
Kapcsolódó szócikkekTovábbi információ
 A Wikimédia Commons tartalmaz Hszi-vang-mu témájú médiaállományokat.
|
||||||||||||||
Portal di Ensiklopedia Dunia
