Homokbálványos

Homokbálványos (Баваниште / Bavanište)
A görögkeleti templom
Közigazgatás
Ország	Szerbia
Tartomány	Vajdaság
Körzet	Dél-bánsági
Község	Kevevára
Rang	falu
Irányítószám	26222
Körzethívószám	+381 13
Népesség
Teljes népesség	5820 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség	67 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	82 m
Terület	90,8 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 44° 49′ 05″, k. h. 20° 52′ 20″44.818055555556, 20.872222222222Koordináták: é. sz. 44° 49′ 05″, k. h. 20° 52′ 20″44.818055555556, 20.872222222222
A Wikimédia Commons tartalmaz Homokbálványos témájú médiaállományokat.

Homokbálványos (szerbül Баваниште / Bavanište, németül Bawanischte) település Szerbiában, a Vajdaságban, a Dél-bánsági körzetben, Kevevára községben.

Fekvése

Pancsovától keletre, Kevevárától északnyugatra, Dolova és Székelykeve közt fekvő település.

Története

Homokbálványos Bavaniste nevét már a középkorban is Bálványos néven említették az oklevelek. A település az elpusztult Keve vármegyéhez tartozott.

1412-ben még néptelen puszta volt, Zsigmond király ekkor Keve városának adományozta. 1428-ban, mikor Zsigmond király Keve városának új kiváltságokat adott, már önálló helységként szerepelt.

1453-1455-ben a Keve város részére kiállított megerősítő levelekben pedig ismét pusztának mondták.

Az 1717-es kamarai jegyzékben két ilyen nevű helység is volt a pancsovai kerületben egymás mellett, Malo-Balvaniste néven négy és Veliko-Balvaniste néven 30 házzal.

1723-1725-ben gróf Mercy térképén Palfsanista alakban, pusztaként volt megjelölve.

Homokbálványos egy régi térképen

1765-1768. között a dunavölgyi katonai határőrvidék területének kiterjesztésekor a német-szerb határőrök letelepedési helye lett.

II. József császár első délmagyarországi körútjakor, 1768. május 6-án érkezett Homokbálványosra, ahonnan másnap Beresztócz felé vette útját. A császár a piactér sarkán levő Stojanovics-féle házban töltötte az éjszakát.

1788-ban a török hadjárat alatt a törökök megtámadták a falut és kifosztották.

1873-ban Temes vármegyéhez csatolták.

Ekkor Deszpinics Áronnak, Abelsberg Lajosnak, Huber Frigyes örököseinek és Dinusz Jánosnak volt itt nagyobb birtokuk.

1873-ban nagy kolerajárvány volt a településen, melyben 170-en haltak meg.

Egykor a mai Homokbálványos és Kevevára között feküdt Skronovetz falu, melyet Zsigmond király 1412-ben szintén Keve városnak adományozott. Ekkor még csak puszta földterület volt, de 1428-ban már királyi helységként említették, majd az 1435-1440. közötti években kelt oklevelek már falunak mondták.

Népesség

1910-ben 6849 lakosából 194 fő magyar, 325 fő német, 21 fő szlovák, 46 fő román, 1 fő rutén, 6 fő horvát, 6115 fő szerb, 133 fő egyéb (legnagyobbrészt cigány) anyanyelvű volt. Ebből 311 fő római katolikus, 2 fő görögkatolikus, 2 fő református, 210 fő ág. hitv. evangélikus, 6219 fő görögkeleti ortodox, 12 fő izraelita, 85 fő egyéb ( felekezeten kívüli "nazarénus") vallású volt. A lakosok közül 3389 fő tudott írni és olvasni, 941 lakos tudott magyarul.

Demográfiai változások

Demográfiai változások

1948	1953	1961	1971	1981	1991	2002	2011
5805	6053	6133	6322	6412	6517	6106[2]	5820[1]

Etnikai összetétel

Nemzetiség	Szám	%
Szerbek	5467	89,37
Cigányok	411	6,73
Magyarok	37	0,60
Macedónok	36	0,58
Románok	16	0,26
Jugoszlávok	16	0,26
Muzulmánok	9	0,14
Horvátok	8	0,13
Szlovákok	5	0,08
Bolgárok	5	0,08
Ukránok	2	0,03
Szlovének	2	0,03
Németek	2	0,03
Csehek	1	0,01
Ruszinok	1	0,01
Egyéb/Ismeretlen[3]

Nevezetességek

• Görögkeleti temploma - 1776-ban épült

Jegyzetek

1. 2011 Census of Population, Households and Dwellings in The Republic of Serbia: Ethnicity – Data by municipalities and cities. Belgrád: A Szerb Köztársaság Statisztikai Hivatala. 2012. ISBN 978-86-6161-023-3 Hozzáférés: 2017. október 9. (szerbül és angolul)  
2. Stanovništvo, uporedni pregled broja stanovnika 1948, 1953, 1961, 1971, 1981, 1991, 2002, podaci po naseljima. (szerbül) Beograd: Republički zavod za statistiku. 2004. ISBN 86-84433-14-9 Knjiga 9  
3. Stanovništvo, nacionalna ili etnička pripadnost, podaci po naseljima 1. kötet. (szerbül) Belgrád: Republički zavod za statistiku. 2003. ISBN 86-84433-00-9  

Források

• Reiszig Ede: Temes vármegye községei. In Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1908.