|
Heim Pál
Heim Pál (Budapest, 1875. november 30. – Budapest, 1929. október 23.[1]) magyar gyermekgyógyász, egyetemi tanár. A Heim családNagyszülei egyszerű emberek, apai nagyapja, Heim Henrik (1807–1891) ruhafestőmester volt, apai nagyanyja Knorr Katalin a zsombolyai árvaházból származott. Édesapja, dr. Heim Péter (1834–1904) a hazai postahálózat megszervezésében Baross Gábor közvetlen munkatársa, édesanyja a pozsonyi származású Stefánovics Mária volt. Három gyerekük született: két leány, akik még gyermekkorukban meghaltak és egy fiú. Heim Pál, a gyermekgyógyászHeim Pál középiskoláit szülővárosában végezte.[1] Orvosi tanulmányait Lausanne-ban kezdte, de a klinikai tárgyakat hallgatni már hazajött és a Budapesti Tudományegyetemen szerzett orvosi oklevelet, 1897-ben.[1] Rezidensként ifj. Bókay János professzor (1858–1937) gyermekgyógyászati klinikájára került. Ösztöndíjasként másfél évig Breslauban (ma: Wrocław), Adalbert Czerny (1863–1941) gyermekklinikáján a csecsemő kórélettanának sajátosságait tanulmányozta. Újabb lausanne-i, illetve a párizsi Pasteur Intézetben tett rövid tanulmányút végeztével visszatért Budapestre, és 1901-ben a budai Irgalmasrendi Kórház gyermekosztályának főorvosává nevezték ki.[1] Ezekben az években németül publikált tanulmányaiban korát megelőzve mondta ki, hogy a hasmenéses, sorvadt csecsemő anyagcseréjének összeomlásában az egyik döntő mozzanat a víz és a konyhasó arányának felborulása. 1907-ben a budapesti egyetem orvosi karán A gyermekkori betegségek szemiotikája című tárgykör magántanára lett, majd Preisich Kornéllal közösen megírták Az általános haematológia című könyvüket, amely hazai viszonylatban úttörő műnek számított. Részt vett az első világháborúban, ahol a katonai járványkórház parancsnoka, majd 1916-tól a székesfővárosi csecsemőkórház főorvosa,[1] 1918-ban az anya- és csecsemővédelem országos biztosa lett. 1918-ban nyilvános rendes tanárrá nevezték ki a pozsonyi egyetem gyermekgyógyászati tanszékére, de a megszálló csehszlovák hadsereg elől menekülniük kellett. Az egyetemet átmenetileg a magyar fővárosba helyezték át, ahol az 1921/22-es tanévben ő lett a rektor.[1] Létrehívója az Erzsébet Tudományegyetem Baráti Egyesületének, valamint az Egyetemi Tudományos Szövetség Orvosi Szakosztálynak, amely pályadíjjal jutalmazta a legjobb dolgozatokat. A gyermekklinika átmenetileg a Fehér Kereszt Gyermekkórházban működött.  Kiemelkedő szerepet játszott az anyák és csecsemők védelmére létrehozott Országos Stefánia Szövetségben, s e szervezet orvosi bizottságának elnöke volt. Pécsen töltött évei alatt megalapította annak helyi fiókját. Fontosnak tartotta a megelőző-, felvilágosító- és nevelőmunkát. Kezdeményezésére 1916-ban a Stefánia Szövetség elindította a gondozóképzést a Központi Védőnőképző Iskolában; életre hívva a gyermekápolónői iskolát („Heim-nővérek”).[1] 1921-től a nagy megbecsülést élvező „Heim nővérek” kétéves továbbképzést követően záróvizsgához kötött gondozónői oklevelet kaptak és viselhették az erről tanúskodó jelvényt. Az 1923-24-es tanévben Pécsre költözött, az ott töltött évek klinikusi, kutatói és oktatói munkásságának legtermékenyebb szakasza volt. Érdeklődésének előterében olyan kérdések álltak, mint
Szakmai cikkei mellett szívesen írt az Orvosi faluzás Baranya megyében és hasonló népszerűsítő munkákat. Nem ismert „rangon aluli” témát, a gyermeknevelés és az egészségügyi személyzet milyenségének kérdései mindig foglalkoztatták. Ez a sokoldalúsága is magyarázza páratlan népszerűségét. 1929 őszén egykori mestere, Bókay János nyugalomba vonulásával meghívták a pesti Gyermekklinika élére. A meghívást elfogadta, bár Pécset otthagyni sajnálta. Székfoglalóját A gyermekorvostan jelentősége és tanítása címmel tartotta. Néhány hónappal kinevezése után, tragikus hirtelenséggel, 54 évesen tüdőgyulladásban elhunyt. Az egyik legnagyobb magyar gyermekgyógyász a Kerepesi temetőben nyugszik. Munkáját a korszerű biokémiai és élettani ismeretek alapján tanszéki utódja, Kerpel-Fronius Ödön emelte még magasabb szintre. Heim Pál fia Heim Ernő építész főmérnök (1904-1980). Egyik unokája Heim Éva. Dédunokája Heim Pál életvezetési tanácsadó, a Wellness Enciklopédia sorozat főszerkesztője, a Gyógyhírek című lap alapítója, több egészségügyi témájú televíziós műsor főszerkesztője, a Life Guide életvezetési rendszer vezető tanácsadója, a Heim Pál Alapítvány stratégiai igazgatója. 1997-ben a gyermekekért végzett tevékenységéért Heim Pál Emlékéremmel tüntették ki. Nemrégiben megjelent kötete, a hatalom és a szeretet összefüggéseit tárja elénk meghökkentő nyíltsággal és őszinteséggel (A hatalom szeretete, a szeretet hatalma).
– Heim Pál, a dédunoka, életvezetési tanácsadó, a Heim Pál Alapítvány stratégiai igazgatója
 Tudományos munkái
Tagságok
Róla írták
Emlékezete
Jegyzetek
Források
További információk
Kapcsolódó szócikkek |
||||||||||||||||||||||||
Portal di Ensiklopedia Dunia
