Idősebb Bókai János (1822–1884) és szántói Szabó Judit (1831–1916) fia. Orvosi tanulmányait a budapesti tudományegyetem orvosi karán végezte, 1880-ban avatták orvosdoktorrá. 1883-tól a Stefánia-gyermekkórház főorvosa. 1885-től a gyermekgyógyászat magántanára, 1892-től rendkívüli tanára, majd 1907-től nyilvános rendes tanár a budapesti Pázmány Péter Egyetemen. Működése idején, 1916-ban lett a gyermekgyógyászat kötelező szigorlati tantárgy. 1923-tól a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. 1929-ben vonult nyugalomba.
Feleségül nemes Tömöry Adrienne-t, nemes Tömöry György (1842–1887),[7] fővárosi bizottsági tag, bankigazgató, kereskedő és Pscherer Emma (1847–1882) lányát vette.[8] A házasságukból született:
bókai Bókay Edit. Férje dr. Koós Ödön (1877–1954) volt.[9]
Tudományos munkái, kutatási és érdeklődési területei
1912-ben jelent meg A gyermekorvoslás tankönyve c. műve, amely 1920-ban Bókay Zoltán és Flesch Ármin társszerzőkkel átdolgozva újra megjelent. Tankönyvét évtizedekig használták. Német nyelven is megjelent.
Bevezette hazánkban a diftéria (torokgyík) intubációs kezelését, majd szérumgyógyítását.
Nemzetközi felkérésre klinikailag ellenőrizte a Behring-féle diftériaellenes gyógysavóoltás hatását.
Jelentős szerepe volt a herpes zoster (övsömör) és a varicella (bárányhimlő) közti kóroktani összefüggés kimutatásában.
Közreműködött a poliomyelitis (Heine-Medin-kór, járványos gyermekbénulás) kórtanának tisztázásában.
Jelentős munkásságot fejtett ki a gyermekek kórházi ellátásának megszervezése terén.
Fontos szerepet töltött be a társadalmi csecsemővédelemben.
Állást foglalt a skarlát (vörheny) kezelésében új irányt jelentő eljárás mellett.
Mint a gyermekgyógyászat nemzetközileg elismert művelője, tagja volt a Jahrbuch für Kinderheilkunde című lap négytagú szerkesztőbizottságának. A Deutsche Gesellschaft für Kinderheilkunde 38. összejövetelét az ő tiszteletére 70. születésnapja alkalmából Budapesten rendezték meg. A nemzetközi és a magyar gyermekgyógyászat szempontjából az a legnagyobb érdeme, hogy munkássága nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a gyermekorvostan tartalmilag az újszülöttkortól a serdülőkorig azok belgyógyászati, sebészeti területeit is felöleljék.
A sokoldalú tudós
Bókay írta le a hazánkban talált 6–7 cm magas bronzkori agyag szopóedényeket. Aktív muzsikus és zeneszerző volt. Mozart halálának oka címen tanulmányt írt. Foglalkozott Ludwig van Beethoven fülbajával, a világ legnagyobb muzsikusainak koponyájával. Elnöke volt annak a bizottságnak, amely az amerikai gyermeksegélyező akciót Magyarországon az első világháború után irányította. Állandó résztvevője volt a külföldi tudományos kongresszusoknak is, sok tudományos társaság választotta levelező vagy tiszteletbeli tagjává.
Róla írták
Bókay János jun. születésének 100. évfordulójára. Orvosi hetilap 99., 1958. 22. 738–739.
Ferencz Gábor: Ifj. Bókay János. A gyermekgyógyászat nagyhírű művelője. Egészségügyi munka 7., 1960. 12. 182–184.
Gegesi Kiss Pál: Bókay János junior a tanítvány szemével. Gyermekgyógyászat 34., 1983. 2. 149–153.
Gegesi Kiss Pál: Bókay János junior a tanítvány szemével. Orvosi hetilap 124., 1983. 22. 1329–1330., 1333–1334.
↑„A fiatal Bókay »ifj. Bókai János«-nak írja magát a Millenniumig, csak ezután tér át az y-os írásmódra.” Dr. Miltényi Miklós: Emlékezés ifjú Bókay Jánosra.Orvosi Hetilap, 124. évf., 22. szám, 1983. május 29., 1327–29. o.
↑„Prof. Bókay János jun. (1858–1937), aki édesapja halálától, 1884-től a Budapesti Tudományegyetem gyermekgyógyászati tanszékén apjának utódja volt, 1896-ig nevét szintén »i«-vel írta. A millenniumi ünnepségek alkalmából kapták prof. Bókay János jun[ior] és leszármazói a nemességet, és ettől kezdve írta ő is, családja is, »y«-nal a nevét.” A Bókay János utca névadója (Dr. Bókay János főorvos cikke, Magyar Nemzet, 1974. január 25. (30. évfolyam, 20. szám)
