|
Hegedűs Mária
Hegedűs Mária (Hajdúnánás, 1951. március 18. – Kazincbarcika, 2017. december 24.) magyar költő, vizuális művész, pedagógus. Életrajz1951. március 18-án született, Hajdúnánáson. Törpebirtokos, majd kényszertagosított nagyszüleivel és szüleivel egy hajdúdorogi tanyán töltötte korai gyermekkorát. Édesapja, Hegedűs Miklós, később a hajdúnánási mezőgazdasági gépjavító állomáson dolgozott. Édesanyja, Papp Erzsébet, gondoskodott a nagyszülőkről és nevelte a három leánygyermeket, akik közül Mária a középső. Mindhárman a hajdúnánási Kőrösi Csoma Sándor Gimnáziumban érettségiztek. 1969-ben egy évig segédmunkásként dolgozott Csepelen, majd 1970-től a Hajdúnánási Városi Művelődési Házban volt népművelő. 1974-ben népművelés-könyvtár szakon diplomázott a Debreceni Tanítóképző Főiskolán. Még ugyanebben az évben Kazincbarcikán az Egressy Béni Művelődési Központban folytatta népművelői pályáját. 1978-tól 1984-ig ugyanitt a városi tanács művelődési osztályán volt népművelési felügyelő. 1984-től nyugdíjazásáig a kazincbarcikai Irinyi János Szakközépiskola könyvtárosa és magyar szakos tanára volt. Közben folytatta tanulmányait: 1982-ben magyar-népművelés szakon diplomázott az ELTE Bölcsészettudományi Karán. 2000-től PhD hallgató az ELTE Modern Irodalom Tanszékén. 1988-ban Eötvös József ösztöndíjat kapott. 2005-től tagja a Magyar Írószövetségnek. Munkássága Hegedűs Mária vizuális alkotásai 1985-től vannak jelen a hazai és nemzetközi avantgárd művészeti életben. Ekkor lett tagja a párizsi Magyar Műhely baráti körének. Előadásaival, performanszaival rendszeresen részt vett a Magyar Műhely hazai és külföldi találkozóin. Alkotói és mentori kapcsolatot ápolt a Magyar Műhely alapítóival Bujdosó Alpárral, Nagy Pállal és Papp Tiborral. Első műveit és tanulmányait a párizsi Magyar Műhely folyóirat mutatta be. Később a hazai és külföldi avantgárd folyóiratok folyamatosan közölték vizuális költeményeit, tanulmányait, képeit tárlatokon mutatták be. (Magyar Műhely Párizs-Bécs-Budapest; Európai Költőfesztivál Leuven; kollektív magyar avantgárd tárlat Lyon; Kaldron elektronikus folyóirat (Kanada); Peaper and Kity Galeria (Kingston Kanada); Espace 181 Galeria, Algorithmes Galeria (Palaiseau-Párizs); Marcelland küldeményművészeti fesztiválok, Operafesztivál Miskolc; Médium-Art, Négyzet, Páratlan antológiák; Matricák, Megapixel pályázatok; Élet és Irodalom, Kortárs, Új Forrás, Életünk, Agria, Spanyolnátha folyóirat.) Első önálló kötete, a Vendég voltam apám kertjében 1987-ben jelent meg. Az édesapját ő ápolta éveken át. A férfi 1985-ben – hosszú szenvedés után – csontrákban halt meg. Debütáló könyvével a szerző lírai számvetésében szembenéz gyökereivel, szüleihez való viszonyával és saját élethelyzetével is.[1] Eddig csak kiállításokon volt látható az …évek óta tart ez a nyár, és a Mátka című sorozata, illetve az ezekhez kapcsolódó performansz.  Doktori dolgozatát az Arkánum szerkesztőjéről, a Magyar Műhely baráti köréhez is sok szállal kötődő kortárs költőről, Bakucz Józsefről írta, illetve írja. A dolgozat részletei hazai folyóiratokban olvashatóak. Hegedűs Mária könyvei egy-egy alkotói korszakot is jelentenek. Az én karneválomban az Apollinaire nevével fémjelzett ikonikus vizuális költemények műfaji sokszínűségét alkotja meg, az Összeszőtt mezőkben a tárgyköltészet műfaján belül, talált tárgyakon jeleníti meg térbeli költői szövegeit (ciklusai: „fűkőtemény”; „gyökér-, vessző-, ékszer-, kőkőtemény”). Az „ékszerkőtemények” utolsó darabja a Kőbéka. Óriási, „hosszú életű” kőteknős, kőlábakkal körülrakva, hatalmas páncélja állandóságot, az örökkévalóságot jelképezi, a hátán betűkből kirakott üzenet. A kompozíció a lélek eredeti létének formáját testesíti meg.[1] Az elsőként Francis Edeline által megalkotott logo-mandala műfaját magyarul Papp Tibor határozta meg, majd művelte, és kiadta könyv alakban is sokféle változatát. Ezt követően magyar nyelven a kazincbarcikai Magolcsay Nagy Gábor, Hegedűs Mária tanítványa készített logo-mandalákat, tovább kísérletezve a műfaj lehetőségeivel. A mandalák műfaji kérdéskörét is feszegeti – a szövegkörnyezet átalakítására tett kísérletezéssel - a Kézszobrok és logo-mandalák című Olivier Bonnin szobraival alkotott közös könyv. Olivier Bonnin képzőművész meghívására 2008 novemberében egy hónapig élt Palaiseau-ban, ahol a helyi művészeti közösség munkáit tanulmányozhatta. Élményeiről a Párizsi napló című könyvben számolt be. 2009-2012 között a Palaiseau-ban megismert művészeket – Olivier Bonnin, Loredana Rancatore, Rosa Puente és Gerard Chamayou művészeket Kazincbarcika város támogatásával bemutatták Kazincbarcikán és Budapest galériáiban (KAS, Ráday Képesház, Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Galéria). 2012-ben rendezvényszervezője volt a „Művészet városi környezetben” című nemzetközi szimpóziumnak, amely Olivier Bonnin és Gerard Chamayou kezdeményezésére, Kazincbarcika város és intézményei részvételével, nagy társadalmi összefogással valósult meg. Tanítványa, Petrezselyem Judit, magyar szakos tanár a „…a művek élik a maguk életét” címmel szakdolgozatban elemezte vizuális költeményeit. Kiállításainak megnyitóin, könyvbemutatóin elhangzott szakmai értékelések az alábbi nevekhez kapcsolhatók: Szkárosi Endre, Papp Tibor, Vass Tibor, Bohár András, L. Simon László, Szuhaj Katalin, Deres Péter. Kiállítások, könyvbemutatók, performanszok
Művei
Kitüntetései
Jegyzetek
Források
További információk
|
||||||||||||||||||||||||||||
.JPG)
Portal di Ensiklopedia Dunia
