Haller Károly
Hilibi Haller Károly (Nagyszeben, 1836. október 14. – Budapest, 1911. február 7.) magyar jogász, egyetemi tanár, Kolozsvár polgármestere, a magyar országgyűlés főrendiházának tagja, a Vaskorona-rend és az Olasz Királyi Koronarend lovagja, címzetes miniszteri tanácsos, Kolozsvár szabad királyi város díszpolgára, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület tiszteleti tagja. ÉleteNagybányán járt gimnáziumba, majd 1853-1856 között Nagyszebenben a jogi tanfolyam hallgatója volt. Jogászdoktori oklevelét Pesten szerezte meg, majd hivatalnoki állást vállalt a kincstári ügyészségnél. Miután 1863-ban Kolozsváron jogakadémiát létesítettek, Kolozsvárra költözött és az ausztriai magánjog, váltó- és kereskedelmi jog, valamint a bányajog tanárának nevezték ki. 1867-től tagja a város képviselő testületének. Aktív közösségi emberként 6000 forint részvénytőkével még 1865-ben megalapította a Sétatér Egyletet. 1867-től tevékeny tagja volt a városi képviselőtestületnek; ő indítványozta a tűzoltóegylet felállítását, az utcák és terek befásítását, a város puszta közhelyeinek számbavételét és értékesítését, a régi várfalak eltávolítását, városi téglagyár berendezését, Mátyás király szülőházának megjelölését sat. 1872-ben 40 000 forint részvénytőkével torna-vívó, 1873-ban pedig 25 000 forint részvénytőkével lövészegyletet alapított. 1873-ban az újonnan megalapított kolozsvári egyetemen az ausztriai magánjog rendes tanárának nevezték ki. A jog- és államtudományi karnak az 1873/74-es és 1890/91-es tanévekben dékánja, 1874/75-ben és 1891/92-ben prodékánja, az egyetemnek 1880/81-es tanévben rektora, 1881/82-ben prorektora, a jogtudományi államvizsgálati bizottság és a II. alapvizsgálati bizottság tagja volt. 1881-ben Ferenc József a Vaskorona-rend lovagjává tette. 1884. július 18-án megválasztották Kolozsvár polgármesterének, mely állást 1886-ig töltötte be. Még 1888 előtt vették fel az Unio szabadkőműves páholyba. Városszépítő egyletet alapított, tűzoltó egylet létrehozását kezdeményezte. Tagja volt a felsőháznak. Elhunyt 1911. február 7-én éjjel 11 órakor, életének 75., nyugállományban töltött 6. évében. Földi maradványait február 9-én Kolozsvárra szállították, ahol február 10-én délután örök nyugalomra helyezték. Sírja a Házsongárdi temető II. b. parcellájában van. Művei
Források
További információk
Kapcsolódó szócikkek |
Portal di Ensiklopedia Dunia