|
Habsburg–Lotaringiai László főherceg
Habsburg–Lotaringiai László Fülöp Mária Vince főherceg, teljes német nevén Ladislaus Philipp Maria Vincenz von Österreich, (Alcsút, 1875. július 16. – Budapest, 1895. szeptember 6.[2]), József nádor unokája, a Habsburg–Lotaringiai-ház ún. magyar vagy nádori ágából származó főherceg, az Aranygyapjas rend lovagja. Magyar főúri körökben nagy népszerűségnek örvendett, „a Palatinus Jóska fia, a Palatinus Laci.” Vadászbaleset következtében hunyt el 20 éves korában. ÉleteSzármazás, ifjúsága Édesapja Habsburg–Lotaringiai József Károly Lajos főherceg, lovassági tábornok (1833–1905) volt, a magyar honvédség főparancsnoka, József nádor (1776–1847) fia, István nádor (1817–1867) testvéröccse. László főherceg nagyapja és nagybátyja is a Magyar Királyság utolsó nádorai voltak. Dédapja II. Lipót német-római császár, magyar és cseh király volt. László főherceg édesanyja Szász–Coburg–Koháry Klotild Mária Adél Amália hercegnő (1846–1927) volt, I. Lajos Fülöp francia király unokája, aki a Szász–Coburg–Gothai hercegi dinasztia magyar ágából származott. A szülők házasságából hét gyermek született, ötödikként László főherceg, a második fiú:
1875-ben született a család alcsúti kastélyában, ahol gyermekkorának nagy részét töltötte. Nevét a magyar László királyok után kapta. Testvéreihez hasonlóan elemi iskolai és középiskolai tanulmányait a szülői háznál végezte Holdházy János felügyelete alatt, azonban érettségi vizsgáját a győri főgimnázium bencés tanárai előtt tette le. A gimnázium elvégzése után, 1892-ben a Ludovika Akadémia növendéke lett, ahol többek között megismerkedett a gyalogsági, a lovassági és a tüzérségi fegyvernemekkel, valamint vívást, történelmet, katonai földrajzot, illetve német, francia és magyar nyelvet tanult, a magyar nyelvre Pokorny budapesti főgimnáziumi tanár tanította. Gyakorlati katonai kiképzését a honvédségnél nyerte. A tiszti vizsga letétele után hadnagyi kinevezést kapott és a győri magyar gyalogezredhez osztották be szolgálattételre. Szívesen foglalkozott természettudományokkal, különösen növénytanból rendelkezett alapos ismeretekkel. Jókai így ír a fiatal László főhercegről Életemből című írásában: „A kis László főherceg, amennyire elválhatatlan jó pajtása három évvel idősb testvérének, amily benső szeretettel ragaszkodik hozzá, oly ellentéte bátyjának. Modora népszerű, fesztelen, semmi korlátot nem tűrő; merő pajzánság, csupa elevenség egész a féktelenségig. Egy helyben ülni, no, arra ugyan nem képes. Számára nem létezik fa elég magas, árok elég széles, folyton ugrál, szaladgál, s vidám zajától egész nap visszhangzik a tágas kastély s a még nagyobb kert. Van is ám dolguk tanítóinak, őt megfékezni. Hanem azért arany jó szív. Önzetlen egész a magáról megfeledkezésig. Apró ötleteivel, melyekben kifogyhatatlan, gyermeteg élceivel az egész főúri társaságot mulattatja. Ha huszár nem lesz belőle, hát akkor semmi sem! Bátyja ellenkezőleg már most is egy kis államférfiú.”[3]
Halála, temetéseLászló főherceg, amikor tehette, szívesen vadászott. 1895. szeptember elején Kisjenőre utazott, édesapjának Arad megyei uradalmára. Szeptember 2-án kíséretével, Libits Adolf királyi tanácsossal és Szkallák erdésszel, Frank erdésszel és Marék intézővel vadászni indult az ágyai erdőbe, ahol egy vadmacskát lőtt, amely azonban menekülni próbált. A főherceg a puskatussal akarta leütni, de fegyvere elsült, és a golyó a jobb combjába fúródott. A lövés után még pár lépést tudott tenni, majd összeesett, és pár percre eszméletét is elveszítette. Amíg a kocsira vártak, a főherceg egy cigarettát is elszívott. A sérültet bevitték a kisjenői kastélyba, sebeit bekötözték. Fájdalmai enyhítésére morfium injekciót kapott. Szüleit értesítették a balesetről, akik Janny Gyulával, a Vöröskereszt Egyesület kórházának főorvosával leutaztak fiukhoz. A főherceget Budapestre kellett szállítani, ehhez a magyar királyi államvasutak egészségügyi kocsiját vették igénybe. László főherceg szeptember 4-én érkezett meg Budapestre. A Vöröskereszt Egyleti Kórházába (a mai Sportkórház hátsó kapuja, Győri út 15.) vitték, és még aznap megműtötték. Másnap viszont az orvosok észrevették, hogy vérmérgezést kapott és sebe üszkösödni kezdett. A főherceg 6-án délelőtt, 10 óra 47 perckor meghalt.  A halott főherceget hadnagyi egyenruhájába öltöztették, és kórházi ágyán ravatalozták fel. Szeptember 7-én a budai várba vitték, ahol a főhercegi palota első emeleti nagytermében ravatalozták fel. Érckoporsóját 10-én éjjel vitték át a Zsigmond kápolnába. Másnap délután 4 órakor a Budavári Palota nádori kriptájában helyezték örök nyugalomra. Síremléke ma is itt található. Halála nem sokkal vizsgái letétele után következett be. Alig két hónappal korábban nyilvánították nagykorúvá, ennek révén felvették a főrendiház tagjai közé. Strobl Alajos elkészítette halotti maszkját is, amely később a márvány szarkofágján található sírszobra mintájául is szolgált. Később olyan találgatások kaptak lábra, miszerint orvosai nem megfelelően kezelték. Pázmándy István többek között azt kifogásolta, hogy a sérültet sokat mozgatták, és kezelőorvosa helyett felkérhették volna dr. Kovács Józsefet, a lőtt sebek Európa-szerte elismert szakértőjét. László főherceg apjához is eljutottak ellentmondó álláspontok, és novemberben vizsgálatot rendelt el az ágyai erdőben. A baleset pontos körülményeit nem sikerült biztonsággal tisztázni. A holttest orvosszakértői vizsgálata megállapította, hogy a sebből nem távolították el az összes csontszilánkot. A combcsont egyik, néhány cm-es darabja hiányzott, a főherceg édesanyja ennek egy ezüst ereklyetartót készíttetett. A combcsont súlyos roncsolása azt mutatta, hogy még ha a főherceg túl is éli a balesetet, jobb lábát sohasem tudta volna használni. A vizsgálat során nem találtak fémszilánkokat sem, ez megcáfolta a korabeli sajtóban a felrobbanó golyóról terjesztett elméleteket. EmlékeThewrewk István életrajzi könyvet akart írni László főhercegről, de ebből csak egy rövid kivonat látott napvilágot 1896-ban, „László főherceg életéből” címmel, magyarul és németül. Halálának első évfordulóján, szeptember 2-án avatták fel az ágyai erdőben felépített kápolnát. A felszentelést végző plébános Oltványi Pál prépost volt; a megemlékezésen jelen volt László főherceg két testvére, József Ágost és Mária Dorottya is. Mária Dorottya az ágyai kápolnában és festményen örökítette meg testvére halálát.[4] Erdőhegy községben utcát neveztek el róla, Fiume közelében László menhely néven gyermekmenhelyet alapítottak. Az Erzsébet Kórházban Strobl Alajos által készített márvány emléktáblát helyeztek el a főherceg tiszteletére. Szintén 1896-ban került kiadásra Dr. Baján Mihály (Budapest-Szent István Társulat) László Főherceg élete és halála c. műve (64 l.) Jegyzetek
Források
Külső hivatkozások
|
||||||||||||||||||||||||||||||
,_L%C3%A1szl%C3%B3_f%C5%91herceg.jpg)
Portal di Ensiklopedia Dunia
