|
Ezen az oldalon a világszerte híres gyémántokat láthatod, táblázatba rendezve. (A szürke háttér a csiszolatlan köveket jelöli, ezekből várhatóan több kisebb követ csiszolnak majd.)
| Neve
|
Felfedezés éve
|
Tömeg (karát)
|
Színe, csiszolása
|
Származási helye
|
Megjegyzések
|
| ?
|
2024
|
2492
|
csiszolatlan
|
Botswana
|
A Lucara Diamond cég tulajdonában lévő Karowe bányában találták.[1]
|
| Lesotho Promise
|
2006
|
603
|
színtelen, csiszolatlan
|
Lesotho
|
várhatóan több kisebb követ csiszolnak belőle
|
| Golden Jubilee
|
1985
|
545,67
|
sárgás-barna, rozetta
|
Dél-afrikai Köztársaság (Premier Mine)
|
|
Cullinan I
(Great Star of Africa)
Afrika nagy csillaga
|
1905
|
530,2
|
fehér, briliáns
|
Dél-afrikai Köztársaság (Premier Mine)
|
1905. január 25-én. A Premier mine yellow ground-jában találták meg. Nevét a bányalapítótól Thomas Cullinanről kapta. Afrika nagy csillagának vagy Premier-gyémántnak is hívják. Az elsőrendű minőségű, tiszta fehér kő tömege nyers állapotban 3106 karát volt. Belsejében csak nagyon kevés gyenge zárvány található. A határlapok alapján megállapították, hogy a kő nem volt egész kristály, hanem csak hasadási darab. A követ Transvaal kormányzósága vette meg és 1907-ben VII. Eduárd brit királynak ajándékozta, aki Amszterdamban lecsiszoltatta. A követ először három részre hasították, majd 9 nagyobb és 96 kisebb briliánst csiszoltak belőle. A legnagyobb darab pendeloque, cseppforma, 530,2 karát, a második hosszúkás, négyszög alakú briliáns, 317,4 karát, a harmadik szintén pendeloque, 94,45 karát. A többi hat súlya: 63,65, 18,85, 11,55, 8,80, 6,80 és 4,40 karát. A 96 kisebb briliáns összesen 7,55 karát. A legnagyobb kő a királyi jogart, a második a koronát díszíti, a harmadikat és negyediket pedig a királynői koronába foglalták.
|
| Incomparable
|
1970-es évek
|
407,48
|
színtelen, háromszögletű briliáns
|
Dél-afrikai Köztársaság (Premier Mine)
|
|
| Nizam,
|
?
|
340
|
színtelen, mandula
|
India (Kollur)
|
|
Cullinan II
(Lesser Star of Africa)
Afrika kis csillaga
|
1905
|
317,4
|
fehér, briliáns
|
Dél-afrikai Köztársaság (Premier Mine)
|
a brit koronaékszerek része
|
| Spirit of de Grisogono
|
?
|
312,24
|
fekete, briliáns
|
Közép-afrikai Köztársaság
|
a legnagyobb fekete kő
|
| Stewart
|
1872
|
296
|
sárga, briliáns
|
Dél-afrikai Köztársaság
|
|
| Centenary
|
1986
|
273,85
|
színtelen, briliáns
|
Dél-afrikai Köztársaság (Premier Mine)
|
|
| Oppenheimer
|
1964
|
253,7
|
sárga, csiszolatlan
|
Dél-afrikai Köztársaság (Kimberley Mine)
|
|
Jubilee
vagy Reitz
|
1895
|
245,35
|
színtelen, párna alakú
|
Dél-afrikai Köztársaság (Jagersfontaein Mine)
|
A teljesen hibátlan kő nyersen 650,80 karátot nyomott. Alakja ellapult oktaéder volt. A követ először Oranje állam elnökének a nevéről Reitz-gyémántnak nevezték, később Viktória brit királynő jubileuma alkalmából a Jubileum nevet kapta. Mindössze két követ csiszoltak belőle, egy 245,35 karátos, tökéletes briliánst és egy 13,34 karátos pendeloqueot.
|
| De Beers
|
1888
|
234,5
|
színtelen, briliáns
|
Dél-afrikai Köztársaság
|
|
| Millennium Star
|
1990
|
203,04
|
színtelen, csepp
|
Kongói Demokratikus Köztársaság
|
|
| Orlov
|
1772
|
199,6
|
színtelen-kékeszöld, briliáns
|
India (Golkonda)
|
Az Orlov az egyik legtisztább elsőrendű kő, egész halvány, kékeszöld árnyalattal. Csiszolási alakja régi hindu eredetű, alsó lapja természetes hasadási lap. Méretei: 35 mm hosszúság, 31 mm szélesség és 22 mm magasság. Tömege 199.6 karát. A gyémántot Orlov herceg állítólag egy perzsa kereskedőtől vette, 1772-ben II. Katalin orosz cárnőnek ajándékozta; így került az orosz állami kincsek közé, ahol a jogart díszítette.
|
| Imperial
|
?
|
184,5
|
színtelen, briliáns
|
?
|
|
| Jacob
|
1891
|
184,5
|
színtelen, briliáns
|
Dél-afrikai Köztársaság
|
|
| Darya-ye Noor
|
?
|
182
|
rózsaszín, briliáns
|
India (Golkonda)
|
az iráni koronaékszerek része
|
Regent
vagy Pitt
|
1698
|
140,64
|
fehér-halvány kék, párna alakú
|
India (Golkonda)
|
Eredetileg 410 karátot (nem metrikus) nyomott volna, s 1701-ben találták a Kistnah folyó mellett lévő Parteal közelében. A világ egyik legszebben megmunkált, legtisztább és legcsillogóbb gyémántjának tartják. Egyike az utolsó Indiában talált nagy köveknek.
A sorsáról kalandokban bővelkedő legenda szól, mely a következőket állítja: 1701-ben találta egy rabszolga a Parteal bányában. Hogy ellophassa a hatalmas drágakövet, megsebesítette magát, és a zsákmányt a sebbe rejtve csempészte ki. Egy angol tengerésznek ajánlotta fel, hogy az cserébe a hajóval elvigye, ezáltal megszabadítva őt fogságából, aki azonban nem tartotta be a szavát: meggyilkolta a rabszolgát. Bombayban a követ 5000 fontért eladta egy helyi kereskedőnek. A kapott összegnek gyorsan a nyakára hágott, később viszont a lelkiismerete nem hagyta nyugodni, ezért felakasztotta magát.
A történet további része már hiteles: Az indiai kereskedő 1702-ben 100 000 fontért adta tovább a követ Thomas Pittnek, Madras kormányzójának, akiről a gyémánt a nevét kapta. Ő az értékes gyémántot Angliába küldte, ahol 140,5 karátos briliánst csiszoltak belőle. A megmunkálás során maradt kisebb darabok közül néhány Nagy Péter cár tulajdonába került. Orléans-i II. Fülöp, Franciaország régense 1717-ben megvásárolta a követ 650 000 fontért, ekkortól nevezik Régens Gyémántnak. Ettől kezdve története szorosan összekapcsolódik a francia uralkodókkal, XV. Lajos 1722-es koronázásakor már a francia koronát ékesítette. Később kivették onnan, és a királyok önállóan ékszerként viselték.
1792-ben a francia forradalom alatt ellopták. A királyi udvarba érkezett névtelen levél alapján találták meg, egyes források szerint a Champs-Élysées fasorában elásva, mások szerint viszont egy padláson.
1797-ben Bonaparte Napóleon tábornok pénzügyi gondjainak enyhítése érdekében elzálogosította, 1804-es császári koronázásakor viszont már a díszkardja markolatát ékesítette. 1825-től újra a koronára került, majd újabb 2 évtizeddel később III. Napóleon az Eugénia császárné számára készített nyakékbe tetette. 1887-ben a francia koronázási ékszerek nagy részét elárverezték, de a Régenst megőrizték és a Louvre kincsei között állították ki. A második világháború alatt, a német megszállás során néhány évre a chambord-i kastélyba került, azóta viszont ismét a Louvre-ban látható.
|
Firenze
vagy Toszkán
|
?
|
137,27
|
sárga, briliáns
|
India
|
|
| Premier Rose
|
1978
|
137,02
|
színtelen, csepp
|
Dél-afrikai Köztársaság (Premier Mine)
|
|
| Tiffany Yellow
|
1878
|
128,54
|
sárga, briliáns
|
Dél-afrikai Köztársaság (Kimberley Mine)
|
|
Star of the South
Dél csillaga
|
1853
|
125,5
|
színtelen, briliáns
|
Brazília
|
|
| Koh-i-Noor
|
?
|
105
|
fehér, briliáns
|
India (Golkonda)
|
Nem teljesen első vizű kő, színe kissé zöldes. Különböző indiai fejedelmek birtokában volt, ma a brit koronaékszerek közt őrzik. Eredeti alakja hindu csiszolású, kissé szabálytalan rozetta volt. 1739-ben a perzsa sah szerezte meg, és ő nevezte el Koh-i-noornak (jelentése: „a fény hegye”). Miután a Brit Kelet-indiai Társaság tulajdonába került, 1850-ben Viktória királynőnek ajándékozták. 1852-ben Amszterdamban alacsony briliáns formára csiszolták. A brit koronaékszerek része. Eredeti formájában 181 karát tömegű volt.
|
| Deepdene
|
?
|
104,52
|
sárga, csepp
|
Dél-afrikai Köztársaság (Premier Mine)
|
|
Great Chrisanthemum
Nagy krizantém
|
1963
|
104,15
|
narancssárga-barna, csepp
|
Dél-afrikai Köztársaság
|
|
| Ashberg
|
?
|
102,48
|
borostyán-sárga, párna alakú
|
Dél-afrikai Köztársaság
|
az orosz koronaékszerek része
|
| Allnatt
|
1950-es évek
|
101,29
|
sárga, párna alakú
|
Dél-afrikai Köztársaság
|
|
Shah
Sah
|
1450
|
90
|
színtelen, briliáns
|
India (Golkonda)
|
Három lapján vésett perzsa írás van. Színe fehér, egy felszíni rétegben gyenge sárgásbarna árnyalattal. Ez a kő is először indiai, majd perzsa fejedelmek tulajdona volt, később Oroszországba került.
|
| Spoonmaker's
|
?
|
86
|
fehér, csepp
|
India
|
a török koronaékszerek része
|
| Nassak
|
?
|
78
|
színtelen, briliáns
|
India
|
|
| Taylor-Burton
|
1966
|
68,09
|
színtelen, csepp
|
Dél-afrikai Köztársaság (Premier Mine)
|
Richard Burton eljegyzései ajándéka volt Elizabeth Taylornak (erre utal neve is)
|
| Nur-Ul-Ain
|
?
|
60
|
halvány rózsaszín, briliáns
|
India (Golkonda)
|
|
| Steinmetz Pink
|
?
|
59,6
|
rózsaszín, briliáns
|
?
|
a legnagyobb rózsaszín kő
|
| Sancy
|
?
|
55,23
|
halvány sárga, csepp
|
India (Golkonda)
|
|
Empress Eugenie
Eugénia császárné
|
?
|
51
|
színtelen, briliáns
|
India
|
|
Dresden White
Drezdai briliáns
|
?
|
49,7
|
fehér, briliáns
|
India
|
|
| Hope
|
1812
|
45,52
|
sötétszürke-kék, briliáns
|
India (Kollur)
|
|
Dresden Green
Drezdai zöld briliáns
|
1722
|
41
|
zöld, briliáns
|
?
|
|
Jones
vagy Horseshoe
|
1928
|
38,48
|
kék-fehér, csiszolatlan
|
Nyugat-Virginia
|
a legnagyobb észak-amerikai mosással talált gyémánt
|
| Amsterdam
|
?
|
33,74
|
fekete, csepp
|
?
|
|
| Wittelsbach–Graff
|
?
|
35,56 (újracsiszolás után 31,06)
|
kék
|
?
|
A Wittelsbach-ház 1722-ben, házassági hozományként jutott hozzá.
|
| Heart of Eternity
|
2000
|
27,64
|
kék, szív
|
Dél-afrikai Köztársaság (Premier Mine)
|
a legnagyobb megtalált kék színű kő
|
| Uncle Sam
|
1924
|
12,42
|
sárga, smaragd
|
Amerikai Egyesült Államok
|
|
Pumpkin
Tök
|
1997
|
5,54
|
narancssárga, párna alakú
|
Közép-afrikai Köztársaság
|
a legnagyobb narancssárga színű gyémánt
|
| Ocean Dream
|
?
|
5,51
|
sötétkék-zöld, háromszögletű briliáns
|
Közép-afrikai Köztársaság
|
az egyetlen sötétkék-zöld színű gyémánt
|
| Moussaieff Red
|
1990-es évek
|
5,11
|
vörös, háromszögletű briliáns
|
Brazília
|
a legnagyobb megtalált vörös színű kő
|
Az Észak-Amerikában talált gyémántok rekordere 2018-ig egy 187,7 karátos kő volt, amelyet a Rio Tinto vállalat talált. 2018 decemberében az újságok arról számoltak be, hogy a Dominion Diamond Mines vállalat Diavik Diamond Mine nevű, Kanada északnyugati részén fekvő bányájából egy nagyjából 3 x 5 centiméteres, 552 karátos kő került elő. A cég közölte, hogy rekorder gyémántot csak megmunkálás után adják el.[2]
Kapcsolódó lapok
Jegyzetek
Források
- Dudichné Dr. Vendl Mária, Koch Sándor - A drágakövek, Magyar Természettudományi Társulat, Budapest, 1935
- Koch Sándor-Sztrókay Kálmán - Ásványtan, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1994
- Medenbach, Olaf, Sussieck-Fornefeld, Cornelia - Ásványok, Magyar Könyvklub, Budapest, 1992
- Oberfrank Ferenc – Rékai Jenő: Drágakövek – Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1993.
- Wermusch, Günther: A gyémánt története – Kossuth Könyvkiadó, 1987.
|
