Házilégy

Házilégy
Nőstény példány
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda) Osztály: Rovarok (Insecta) Öregrend: Fejlett szárnyas rovarok (Endopterygota) Rend: Kétszárnyúak (Diptera) Alrend: Légyalkatúak (Brachycera) Alrendág: Valódilégy-alakúak (Muscomorpha) Csoport: Homlokréses legyek (Schizophora) Csoport: Calyptrata Öregcsalád: Muscoidea Család: Igazi legyek (Muscidae) Alcsalád: Muscinae Nemzetség: Muscini Nem: Musca Linnaeus, 1758 Faj: M. domestica
Tudományos név
Musca domestica Linnaeus, 1758
Szinonimák
Musca contigua Walker, 1853 Musca harpyia Harris, 1869 Musca vicina Macquart, 1851
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Házilégy témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Házilégy témájú médiaállományokat és Házilégy témájú kategóriát.

A házilégy (Musca domestica) a rovarok (Insecta) osztályának kétszárnyúak (Diptera) rendjébe, ezen belül az igazi legyek (Muscidae) családjába tartozó faj.

Származása, elterjedése

A házilégy a sarkvidékek legtávolabbi pontjain kívül a világon mindenhol honos. A kiirtására irányuló kísérletek nem jártak eredménnyel. Továbbra is nagy tömegben fordul elő, főleg azokon a területeken, ahol rosszak a higiéniai viszonyok.

Alfajai

• Musca domestica domestica
• Musca domestica vicina

Megjelenése, felépítése

A házilégy anatómiája

A kifejlett házilégy hossza 6–8 milliméter és szárnyfesztávolsága 13–15 milliméter. A tor fekete, a potroh barna. Egy pár repülőszárnya van; hátulsó pár szárnya billérré, kis rezgővé alakult, ezek segítségével tud zümmögni és repülés közben manőverezni.[1] Nagy összetett szeme lehet barna vagy szürke. Szájszerve tapogatópárnás nyaló-szívó. Az ízek és szagok érzékelésére szolgáló kemoreceptorok a lábon találhatóak.[1]

Életmódja, élőhelye

A légy magányos állat. A táplálékforrás közelében azonban több állat is összegyűlhet. Tápláléka elsősorban rothadó hús, gyümölcs és állati ürülék. Csücsörítő, nyaló-szívó szájszervével csak folyékony táplálékot képes fogyasztani.[1] Táplálkozás előtt a légy megnyálazza táplálékát. Mivel az ember táplálékára is rászáll, sok betegséget terjeszt. Egyes becslések szerint ezek száma körülbelül 30; a legismertebbek ezek közül a tífusz, a kolera és a vérhas.[1] Egy légyen átlagosan több mint 600 különböző baktériumfaj egyedei utaznak, köztük kórokozók.[2]

Szaporodása

A párzási időszak az éghajlattól függ. A nőstény légy már 3 napos korában képes petéket rakni. A nőstény legfeljebb 500 petét tud lerakni, 120–150 petét tartalmazó csomókban. A petecsomókat olyan rothadó anyagokba rakja, amelyek a lárva számára táplálékul szolgálnak. Egy pete körülbelül 1 milliméter hosszú. A peték 12–24 óra alatt fejlődnek ki. Ekkor kikelnek a lárvák, és falánkan rávetik magukat a táplálékra. A kikelés után 3–4 nappal a lárvák bebábozódnak, és kemény, hordó formájú hüvely képződik. A fiatal légy, amikor kiszabadul a tokból, még nem teljesen kifejlett. A kifejlett házilégy élettartama 2–4 hét is lehet; azonban néha az év utolsó nemzedéke áthibernálja a telet.

Jegyzetek

1. Winkler Róbert: Nagyvárosi természetbúvár, Budapest: Tericum, 2005 ISBN 9638453605
2. Sokkal visszataszítóbbak a legyek, mint eddig hittük – 24.hu, 2017.november 28.

Források

• Csodálatos állatvilág, (Wildlife Fact-File). Budapest: Mester Kiadó (2000). ISBN 963-86092-0-6