|
Győrújbarát
Győrújbarát község Győr-Moson-Sopron vármegyében, a Győri járásban. FekvéseMagyarország északnyugati részén, Győrtől 8 kilométerre délre, a Sokorói-dombság és a Kisalföld találkozásánál, a dombvidék Ravazd-Csanaki vonulatának északi végén helyezkedik el. Közvetlenül szomszédos települések Győr-Ménfőcsanak és Nyúl, amelyekkel egybeépült településláncot alkot. Bár nem Győr közigazgatási része, a megyeszékhely közvetlen agglomerációs körzetéhez tartozik. FöldrajzaÉghajlata nem sokban tér el a Kisalföldire jellemzőtől. A Sokorói-dombság mikroklímája kiválóan alkalmas szőlő- és gyümölcstermesztésre. Az erdő közelsége egyúttal a vadállomány gyakori belterületi „látogatását” is jelenti. Madárvilág nagy fajgazdaságban képviselteti magát. Itt található a Dunántúl egyik legjelentősebb, védelem alá helyezett gyurgyalagtelepe, amit a fészkekkel szemben lakó emberek sajnos gyakran megrongálnak. Közeli hangulatos kirándulóhelyek a Lila-hegy (300 m), a Francia-kő (234 m), a Rákóczy-kő (183 m), a Várkő (278 m). A környék vonzerejét csak növeli, hogy minden irányba kedvező kilátást biztosít a győri medencére. MegközelítéseA település közigazgatási területén áthalad az M1-es autópálya, amely felől két irányból is könnyen megközelíthető Győrújbarát, akár Budapest, akár Hegyeshalom irányából: a Győr-Szabadhegy csomóponttól a 82-es főúton, majd az arról leágazó 83 133-as számú mellékúton, vagy pedig a Győr-Ménfőcsanak csomóponttól, az úgynevezett Malomi elágazástól, a 8311-es úton. Utóbbi egyben a település főutcája is, illetve ezen érhető el Győrújbarát a 82-es főút felől déli irányból, arról Nyúl község belterületén letérve. További megközelítési lehetőségeket kínál a Marcalváros déli részétől induló 83 129-es út, mely Kisbarát és Baráthegy településrészeket is érinti, valamint a Ménfőcsanaktól Sokorópátka felé vezető 8309-es út is. A megyeszékhelyről a sűrű autóbuszjáratok révén ugyancsak könnyű ide jutni, vasútvonal viszont nem érinti a községet. TörténeteAz első írásos emlékek (13. század) az ide tartozó falvak és hegyek együttesét Barath néven említik. Győrújbarát négy, korábban különálló településből tevődött össze. Ezek története kisebb-nagyobb eltérésekkel hasonlónak mondható. Egyaránt osztoztak a Sokorói-dombvidékre jellemző településtörténeti hagyományokban: úgy mint a dombok tövében, részint síkabb területen kialakult falui rész, továbbá a hegyi, mindenekelőtt szőlőhegyi rész kialakulásában. A mai Győrújbarátra duplán érvényes ez azért is, mivel a dombság középső, egyben leghosszabb vonulatának mindkét völgyére (a pannonhalmira és a tényőire) egyaránt érvényes kiterjedése van. Településrészei: Kisbarátfalu, Kisbaráthegy, Nagybarátfalu, Kedves Nagybaráthegy. 1969. július 1-jével Kisbarát és Nagybarát községeket Győrújbarát néven egyesítették. A falu 1984. január 1-jétől Győr megyei város körzetéhez került. 1990. szeptember 30. óta Győr-Moson-Sopron megyei település, egyben önálló önkormányzatot alakított. A község ősidők óta lakott hely volt, amit a Kisbarát határában talált Hallstatt-korabeli tokos véső és az újkőkorszakból származó szintén itt talált kézi eszközök tanúsítanak. Későbbi korok bizonyítékait a Győrt elkerülő autópálya építését megelőző régészeti feltárások során találták meg. A kutatott területen avar kori sírok, római kori emlékek kerültek elő, ami bizonyítja, hogy e korokban is lakott volt a környék. A településről írásos emlékeket az 1200-as évekből találunk. 1200-ban mint a győri káptalan birtokát említik Barath alakban. Nem sokkal később Baratsukorouként is előfordul. 1261-ig a későbbi Barátfalukat és hegyeket Barathnak nevezték, ekkor a földek elkülönítése révén keletkezett Kis- és Nagybarátfalu. Nagybarát 1387-ben a gesztesi vár tartozéka és Zsigmond királytól Kanizsay István kapta meg. Az adományt Mária magyar királynő megerősítette azzal, hogy a falu másik részét a győri káptalan birtokának nyilvánította. 1399-ben a Kanizsayak itteni birtokrészüket cserebirtokként a csornai prépostságnak adták. 1440-ben Nagybarát I. Ulászló magyar királytól vásártartási engedélyt kapott. 1510-ben a Chege család kapott itt királyi adományt és felvette a Nagybaráthy előnevet. 1549-ben a törökök Nagybarátot is feldúlták. Az 1619-es összeírásban a szentmártoni apátság is birtokosként szerepelt. 1621-től a székesfehérvári és szekszárdi bégek is urai voltak. Az 1698-as Canonica visitatio tárva-nyitva lévő lepusztult templomot talált, amelynek csak falai álltak, de azok is cserjékkel voltak benőve. Temetője nem volt körülkerítve, kerítését a törökök a hadjárat során lerombolták. Sem plébániaépület, sem iskola ekkor nem volt. 1748-ban a nyúli anyaegyházhoz tartozó filiaként említik, jó állapotban lévő templomával, amelyet Keresztelő Szent János tiszteletére építettek. A 18. század folyamán szlovák telepesek jöttek a faluba. Nagybaráthegy története azonos Nagybarátéval. Önállóságát az úrbéri egyezség megkötésekor, 1261-ben nyerte el. Kisbarátfalu először 1261-ben szerepel különálló községként. Lakói a győri káptalan és Imre nádor udvarnokai voltak. Későbbi birtokosai többször változtak. 1331-ben a Baráthy család engedélyezett a hegyen szőlőültetést. 1364-ben Kisbarát felét Péchy János Héderváry Miklós fiának adta zálogba, majd 1367-ben Ruffy Tamás fiai adták Héderváry Miklósnak. További birtokosai voltak még Nádasdy Tamásné, a Viczayak, Léderer bankár, Lévay Henrik. A települést 1549-ben a törökök feldúlták. 1611-ben a falu a töröknek behódolt, 1619-ben puszta helyként szerepel. Ennek emlékét őrzi a Pusztafalu név, ami a falurész domb menti középső területe. Ekkoriban alakulhatott ki a hegyközség, ugyanis a lakosság a többszöri dúlások miatt a dombon lévő présházakba és pincékbe menekülhetett. A 18. század elején szlovákokat és németeket telepítettek ide. Az 1698-as canonica visitatio nem talált itt semmi említésre érdemeset, sem templomot, sem plébániaépületet. Gyors fejlődést követően, 1748-ban már anyaegyházként említik 1737-ben épült templommal, amelynek Csanakon és Ménfőn volt filiája. A török uralom után sem köszöntött béke a falura. Megsínylette a kuruc-labanc háborút, a franciák támadását, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc hadi eseményeit, az első és második világháborút. CímereKerek talpú, szimmetrikus tárcsapajzs, pajzstalpán leveles búzakalász, fölötte egymással szembenéző, kinyújtott nyelvű és karmú oroszlánok szőlőfürtöt, szőlőindát tartanak. A szőlőinda felett lebegő szőlőmetszőkés van. A pajzson sisaktakaróval díszített pántos sisak, háromlevelű koronájából kinövő oroszlán a mancsában búzakalászt tart. KözéletePolgármesterei
NépességA település népességének változása: A népesség alakulása 2013 és 2024 között
Adatok: Wikidata A 2011-es népszámlálás során a lakosok 90,4%-a magyarnak, 1,7% németnek mondta magát (9,2% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 52,5%, református 2,8%, evangélikus 7,1%, görögkatolikus 0,2%, felekezeten kívüli 11,2% (24,8% nem nyilatkozott).[11] 2022-ben a lakosság 91,8%-a vallotta magát magyarnak, 1,4% németnek, 0,2% szlováknak, 0,1-0,1% lengyelnek, bolgárnak, cigánynak, ukránnak, horvátnak és románnak, 3,6% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (8% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 38,9% volt római katolikus, 6% evangélikus, 4,6% református, 0,4% görög katolikus, 1,4% egyéb keresztény, 0,7% egyéb katolikus, 10,3% felekezeten kívüli (37,4% nem válaszolt).[12] Látnivalók
Szőlészet és borászatGyőrújbarát a Pannonhalmi borvidék Ravazd–csanaki vonulatának északi végén helyezkedik el. Éghajlata nem sokban tér el a Kisalföldre jellemzőtől, de a domboldalak mikroklímája kiválóan alkalmas szőlő és gyümölcstermesztésre. A község megélhetésének fő forrását mindig a szőlő- és gyümölcstermesztés jelentette. A falu dűlőinek homokos, helyenként agyagos-homokos talaja kiváló feltételeket teremtett a szőlőtelepítéshez. Helyben működő borászatok:
A település díszpolgárai
Testvértelepülések
Képtár
Források
Jegyzetek
További információk
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
.JPG)
_2004-09-17.JPG)
.JPG)
Portal di Ensiklopedia Dunia
