Gulner Gyula
Gulner Gyula (néhol Gullner),[3] Gulner Gyula János (Vál, 1842. október 2. (keresztelés)[4] – Budapest, Erzsébetváros, 1909. december 18.)[5] magyar jogász, vármegyei tisztviselő, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye főispánja, Monor majd Abony országgyűlési képviselője. 1876. február 17-én az országgyűlés egyik jegyzőjének választották meg.[6] Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye főispánjaként sokat tett Pestszentlőrinc fejlődéséért. 1903. február 6-án[7] "a közügyek terén szerzett kiváló érdemei"[8] elismeréséül a Lipót-rend középkeresztjével tüntették ki. ÉletpályájaRégi vármegyei tisztviselőcsaládban született Gulner László és Menyhárt Jozefa fiaként. Jogi tanulmányainak befejezése után 1867-ben maga is vármegyei tisztviselőként kezdte pályafutását. Beöthy Lajos oldalán mint főjegyző működött. Az országos politikában 1872-től országgyűlési képviselőként vett részt, amikor is a Balközép Párt képviselőjeként nyert mandátumot. Pártjának a Deák-párttal történő fúziója után nem sokkal kilépett az utódpártból és előbb 1876 májusában[9] a Független Szabadelvű Párt, majd 1878-ban már az Egyesült Ellenzék tagja. 1899-ben több párttársával együtt a Szabadelvű Pártba lépett át,[10] majd 1903 novemberében Apponyi Alberttel együtt a Nemzeti Párt színeiben politizált tovább, melynek elnökévé választották. 1905 januárjában a Függetlenségi és Negyvennyolcas Párthoz csatlakozott, melynek alelnöke is volt.[7] Az 1881-1884-es ciklustól eltekintve állandó tagja volt a képviselőháznak.[11] Széll Kálmán kormányában 1900. április 24-én[10] belügyminisztériumi államtitkárá nevezte ki, mely állásásról 1903. november 6-án lemondott.[7] Ő lett az alelnöke annak a 65 tagú bizottságnak, amelynek feladata volt az 1905-1906-os nemzeti ellenállási mozgalom intézkedéseinek a végrehajtása. 1906-ban kinevezték Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye és Kecskemét város főispánjává, mely tisztséget haláláig viselt. Felesége Rée Mária volt. Emlékezete
Források
Jegyzetek
|
Portal di Ensiklopedia Dunia